Semmire…illetve valami, mindig jó valamire, de egészen biztos nem arra, amire valójában használni szeretnéd. A sajnálat és az együttérzés nem ugyanaz, sokan keverik a szezont a fazonnal. A sajnálat statikus és változatlanságot feltételez. Együtt érezni, empátiát gyakorolni valakivel, lehet szép és kegyes is, mert megértésből fakad. Érted és látod a másik fájdalmát, képes vagy átérezni az érzelmeit, “sorsát”. Az együttérzésben van változási lehetőség és dinamizmus, mert az egyenlőséget és nem a különbséget érzékelteti a két fél között. A két fél, egészként képes együtt működni és a fájdalmakból, együtt képes örömöt fakasztani vagy egy minőségibb életet.

A sajnálat egyoldalú. Van a Te “egy” oldalad és van a másik “egy” oldala. Ha valakit sajnálsz, azt jelzed felé, “Nekem milyen jó és neki milyen rossz”. A sajnálat, különbségeket, alá és felé rendelt szerepeket oszt meg. Akit -sajnálnak, valahol a porban fetreng, aki -sajnál, pedig kiemeli magát és érzékelteti ezzel a felsőbbrendűségét. Megerősítve azt, hogy kilátástalan a helyzete a másiknak.

Milyen sokan sajnálnak olyanokat, akik szerintük elvesztek az életben és ezzel az örökkévalóságot erősítik a másikban, azt a zsákutcát, amiből nincs kiút. De valaminek a megoldása van elrejtve minden viselkedésben és logikusan érthető, hogy egy zsákutcából is van kiút.

Az az ember, aki valamilyen élethelyzetbe hozza magát, vagy épp valaki másra keni az életének minőségét, valamit remél attól, ahogy él. Ez a helyzet, ami benned sajnálatot ébreszt és nem tudsz együtt érezni vele, csak sajnálgatod és a különbségekre fekteted a hangsúlyt. Ilyenkor még inkább elősegíted a másikban azt, hogy van eredménye a viselkedésének és folytassa tovább, még nagyobb elszántsággal és talán még “lejjebb csúszva”. Persze nem ez a cél.

A sajnálat, egy jó nagy adag negatív energia bomba. Puffan egy nagyot és elteríti azt, akit becéloztál vele. Lehetsz jó példa, mert fentebbről hajigálsz, de ez a másikban félelmet kelt. Lenézni valakit, eleve megalázó a másik számára, a sajnálat alapelve: a különböző “méretű” emberek.

Az együttérzés, kiegyenlíti az erőket. Ilyenkor leguggolsz a másikhoz és együtt álltok fel. Nem az erősödik a másikban, hogy valamit rosszul csinál és -még nagyobbá válik a kétségbeesése- hanem az, hogy lehet másképp. Nem csak egyféle út van a zsákutcából, hanem megmutatod neki egyenrangú felekként a megoldásokat és Ő szabadjára válogathat. Ez az a választási szabadság, ami megnyugtatja és megváltoztatja az emberi élet minőségét. Ha Te már látod, mutasd meg, de ne kényszerítsd és sajnáld, mert ha nem is tudatosan, de valamit remél ettől az élettől.
Hagyd abba a sajnálgatást, mert nincs értelme, de ha úgy érzed segítségre szorul valaki és segíteni szeretnél, guggolj le hozzá és álljatok fel együtt. Azért, mert csak egyenrangú felek képesek arra, hogy megértsék egymás szavát.