A máramarosi Kultúrpalota az ortodox egyház kezébe került, ami több helyi lakost és közéleti személyiséget is felháborított, akik bírósághoz fordultak. A több éves pereskedés után a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a magyar kötődésű épület véglegesen és visszavonhatatlanul a máramarosi és szatmári ortodox püspökségé. A felperesek nem hagyják annyiban.

A máramarosszigeti Kultúrpalotát egyébként azért építették, hogy a különböző kulturális egyletek egy épületben működhessenek. A vármegye vezetőjének javaslatára ezek az intézmények eladták ingatlanjaikat és ebből a pénzből, valamint a városlakók adakozásából hozták létre a ma is álló kultúrpalotát.

1938-ban az akkori román király, II. Károly a máramarosi ortodox püspökségnek adományozta az épületet. Az ortodox püspökséget 1948-ban megszüntette a kommunista rezsim, így ismét Máramaros megyéé lett az épület. Ez az éllapot azonban nem tartott sokáig. A rendszerváltás után visszaállították az ortodox püspökséget, amely rögtön visszaigényelte az épületet és közel tíz év után meg is kapta újra. Ezt sokan nem nézik jó szemmel. Azt mondják, az épület a várost illeti meg és nem az ortodox egyházat, mivel a polgárok pénzéből építették ezt.

Több éves pereskedés után végül a bukaresti Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, azonban az is jogerősnek találta a visszaszolgáltatást. A felperesek szerint a városvezetésnek lett volna a feladata, hogy kiálljon az épített örökség mellett, ahelyett, hogy tétlenül végignézze annak visszaszolgáltatását. A perben résztvevők féltik a Kultúrpalotában székelő intézményeket: a művészeti iskola, a könyvtár és egy egyetemi kar jövőjéért aggódnak.
Duna Tv