Lettország és Litvánia ellentmondásosan viszonyul múltjához, Rigában a Waffen SS uniformisában vonultak a háborús veteránok, míg Vilniusban úgy gondolják, hogy a horogkereszt inkább a balti ország, mint a náci Harmadik Birodalom jelképe. A kollaboránsok védelme a rasszizmust és a xenofóbiát is szalonképessé teheti - figyelmeztetnek a nyugati lapok.

Március közepén a balti állam, Lettország fővárosában, Rigában náci uniformisban masírozó második világháborús veteránok lepték el az utcákat. Az eseményt – figyelmeztetnek a nyugati lapok – nem lehetett egy kézlegyintéssel elintézni, mivel több ezren vonultak fel, s legalább ugyanennyi embert számlált a veteránokat éltető tömeg is.

A felvonuláson a lett kormányzó párt tagjai nem vehettek részt, de Riga védelmébe vette a veteránokat. A lett köztársasági elnök, Andris Berzins szintén melléjük állt egy televíziós interjúban: „Őrültség őket háborús bűnösöknek nevezni. Nagyon sokan áldozták fel életüket Lettországért. Nem értem, miért kellene ezt letagadnunk. Számomra elfogadhatatlan, hogy meggyalázzuk ezeket az embereket, akik előtt inkább fejet kellene hajtanunk”.

Nem a Függetlenségi Nap volt az egyetlen olyan alkalom, amikor a náci múlt "kísértett" a Baltikumban. 2008-ban a litván országgyűlés ugyanis olyan törvényeket fogadott el, amelyek megtiltották a szovjet és nemzetiszocialista szimbólumok használatát. 2010-ben azonban egy litván bíróság úgy határozott, hogy a horogkereszt nem esik a törvény hatálya alá, mivel az „összefonódó kereszt sokkal inkább Litvánia történelmi öröksége, mint a náci Németország szimbóluma”. Az érvelést még akár el is lehetne fogadni, ha a kivonuló tömeg nem kezdett volna bele a „Juden Raus!” (Zsidók haza!) skandálásába.

A balti államokban tapasztalható erőteljes nacionalizmus már-már a 19. századot idézi. Legutóbb Lettországban láthattuk ennek megnyilvánulási formáját, amikor az ország elsöprő többsége az orosz nyelv hivatalossá tételéről kiírt népszavazáson elutasította a kisebbségi kezdeményezést. De legalább ilyen nagy a feszültség Litvániában a többségi litvánok és a legnagyobb számú kisebbség, a lengyelek között, akik az anyanyelvük védelmében emeltek többször szót.

Az egykori náci kollaboránsok védelme megnyitja az utat a rasszista és xenofób vélemények térhódítása előtt is. Száz évvel ezelőtt a balti térség még a világ zsidóságának egyik hátországa volt, ma már azonban szinte alig élnek zsidók Lettországban, Litvániában és Észtországban: a zsidók 90-95 százalékát megölték a holokausztban, a túlélők az Egyesült Államokba és Izraelbe menekültek. „Az, hogy szinte nincsenek is itt már zsidók, nem jelent problémát az antiszemitáknak” – fejtette ki Rafal Pankoswki lengyel szociológus. „Nem kell, hogy az antiszemiták körül zsidók legyenek” – tette hozzá.