A Parthenon márványfrízei 1816 óta vannak Londonban, miközben Athén folyamatosan, egyre hangosabban követeli visszaszolgáltatásukat. Számos olyan, külföldi múzeumban fellelhető műtárgy van a világon, amely valószínűleg már soha nem fog visszakerülni a származási országba.

A British Museum újfent olyan kéréssel szembesült, amely hatalmas gyűjteményének egyik értékes, dédelgetett darabját érinti. A görög kormány ugyanis arra szólította fel a patinás londoni múzeumot, hogy szolgáltassa vissza a közel két évszázada külföldi kézen levő parthenoni márványokat.

A márványok különleges helyet foglalnak el a két ország kulturális örökségében, nem véletlen, hogy mindkét ország a magáénak tekinti. Arról az épületről származnak, amelyik megtestesíti a demokráciát, az olimpiai játékokat, valamint inspirálta a reneszánszt, vagy éppen a nagy brit költőt, Byront. A márványok elszállítása több, mint szimbolikus lenne: egy olyan nemes gesztus, amely erősítené a két ország barátságát, s segítené azt az államot, amelyik a legjobban megszenvedte a gazdasági válságot.

A márványok hazaszállítása mellett érvelőknek először meg kellene győzniük a tamáskodókat, hogy a frízek ügye nem teremtene precedenst. A British Museum vezetése is igyekszik hűteni a kedélyeket, amikor azt állítja: több hivatalos megkeresés eddig nem érkezett hozzá, amely más, a gyűjteményében fellelhető értékes műtárgy visszaadásának körülményeit firtatja.

A legtöbb műtárgy-visszaszolgáltatási ügyre igaz, hogy általában politikusok vagy nagyobb szervezetek rukkolnak elő az ötlettel, nagy a médiafelhajtás körülötte, de hivatalos, kormányhoz vagy minisztériumhoz köthető megkeresés nem követi a kezdeményezést.

Babilontól Beninig

Az egyik legismertebb, függésben levő ügy Iránt és Nagy-Britanniát érinti. Az úgynevezett Kürosz-hengert 1879-ben Babilonban tárták fel, s a világ első emberi jogi szerződésének tekinthető. A British Museum 2010-ben adta kölcsön Iránnak. Igen cinikus volt, amikor a közel-keleti állam szélsőséges nézeteket valló elnöke, Mahmúd Ahmadinezsád az emberi jogokkal hozakodott elő, majd a jobboldali véleményformálók arra szólítottak fel, hogy az agyaghengert tartsák valahogyan Iránban. A múzeum erre azt válaszolta, hogy a feltárás akkoriban legális módon zajlott, majd a Kürosz-hengert visszavitték Nagy-Britanniába.

A Kürosz-henger

Úgy tűnik, hogy a benini harcosok bronzszobra körüli huzavona sem a származási ország tárgyalópozícióját erősíti. Ezekből rengeteg van a British Museumban, de a berlini Néprajzi Múzeum és más európai intézmények is őriznek példányokat a gyönyörűen kimunkált szobrokból. A szobrok még 1897-ben kerültek el Nigériából: a királyi palotát brit katonák egyszerűen megostromolták; a támadást már akkor elítélték. Nigéria először 1936-ban szólította fel a múzeumot, hogy adja vissza a gyűjteményében fellelhető bronzszobrokat, de a benini királyi család azóta is küzd, hogy visszaszerezze az értékes alkotásokat.

Tavaly a török kulturális minisztérium is lépéseket tett azért, hogy visszaszerezze szidamarai márványszarkofág fejét a brit Victoria and Albert Museumtól. Az alkotás nagyobbik része jelenleg Törökországban található, de a szobor közel sem teljes azon fej nélkül, amelyet a temetkezési helyen kutató brit régész vágott le még 1882-ben. A kis-ázsiai országnak a British Museum felé is van követelése, ahol egy Karkemisből származó faragott sztélét őriznek, s a New York-i Metropolitan Museum of Art is rejt egy tucat olyan műtárgyat, amelyet török területen tártak fel és szállítottak a tengerentúlra.
MTI