A kánaánita kultúra kori kikötő kulcsfontosságú szerepet játszott az ókori tengeri kereskedelemben. A kikötő jelentőségére utal, hogy azt még a görögök és a rómaiak is használták. A régészek negyven év elteltével térnek vissza a területre.

A romok egy homokkő hegy tetején, Izrael északi partvidékén, a libanoni határ mellett találhatók. A felszín alatti maradványok egészen a kalkolitikus (rézkor) időkig, i.e. 4500-3200-ig nyúlnak vissza. Évtizedeknek kellett eltelniük, mire a régészek visszatérhettek a területre, ahol a kánaánita kultúra egyik kulcsfontosságú kikötőjét tárhatják fel, hogy ezzel újabb információkkal gazdagítsák a korszak legfontosabb, stratégiai fontosságú helyen elhelyezkedő kereskedőállamáról alkotott tudásunkat.

Tel Achziv romjait először Moshe Prausnitz tárta fel 1963-1964 között. A közelben három izraeli kutató (név szerint E. Ben-Dor, M. Prausnitz és E. Mazar) egy hatalmas föníciai temetőre bukkant. Az ókorban Tel Achziv bástyával megerősített kikötő volt, amely a tengeri kereskedelemnek köszönhette felfutását. A város virágzása egészen az i.e. 9. századig tartott, amikor Sennacherib asszír uralkodó leigázta, ám még a görög és a római korban is jelentős maradt. Neve feltűnik Josephus Flavius munkájában, a történetíró szerint itt ejtették foglyul Heródes bátyját, de utal rá Plinius (23-79), s rajta van Ptolemaiosz világtérképén is. A keresztes háborúk idején adminisztratív központ volt.

A régészekből, diákokból és önkéntesekből álló kutatócsapat azt tervezi, hogy római kori épületeket, egy tengerparti villát, valamint a masszív bronzkori bástyát is feltárja.