Már gyermekkoromban kénytelen voltam szembesülni a valósággal.Az utcán sétáltam és találtam egy elgázolt kutyát.Az emberek sorra haladtak el mellette ügyet sem vetve rá.Gyerek voltam mégis megpróbáltam magam megoldani a helyzetet.Nem értettem,hogy a felnőttek miért hagyták magára?Sajnos a gyermekkorom alatt sok rosszat megtapasztaltam az emberek állatokhoz való viszonyulásáról.Akkor még nyíltan vállalták fel rémtetteiket,amelyeket általában kutyáikon követtek el csak mert vemhes lett vagy éppen a megszületett kölyökkutyákon mert nem volt rájuk szükség.Senki nem büntette őket tetteikért!Ráadásul büszkén meséltek róla.Én tovább mentettem az utcán talált sérült jószágokat.Lehetett ez galamb,veréb,béka is akár.Mindenfélét hazahordtam és segíteni próbáltam.Eltelt jó pár év és most felnőtt fejjel teszem ugyanezt.De azt tapasztalom,hogy hiába múlnak az évek az emberek még ma is brutális módon szabadulnak meg kedvenceiktől.A törvény megváltozott,az állat kínzás bűncselekmény lett!De vannak esetek amikről nem tudhatunk,hiszen házon belül azt csinálnak amit akarnak,senki sem látja.És bizony még az ember-ember ellen elkövetett bűnöket sem torolják meg úgy ahogy kellene.(Ez csak az én véleményem).De ezek után mit várunk egy állatkínzásért?Önkéntesként csatlakoztam állatvédő szervezetekhez(Állatbarát Alapítvány,Kisherceg Állatmentő Egyesület,PCAS-Pets' Care Állatvédő Egyesület)ezek a Nyíregyházán található szervezetek.Nagyon örülök a megalakulásuknak!Én továbbra is elszántan mentem a kidobott,megunt és sokszor nagyon beteg állatokat.S a végére még néhány mondatot írnék üzenetként:-Ha te is találsz egy kóbor vagy sérült állatot de nem tudsz rajta segíteni,hívd a helyi állatmentőket majd ők segítenek!Soha ne hagyd magára azzal,hogy majd valaki más segít.Lehet,hogy te vagy az utolsó esélye!

                                                                                                             Kató Marianna