Hetvenöt éve, 1932. május 7-én született Sasváron (Sastín, Szlovákia) Szemes Mari Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1952-ben végezte el, olyan nagy formátumú művészekkel együtt, mint Váradi Hédi, Berek Kati, Horváth Teri, Hacser Józsa, Buss Gyula, Szénási Ernő. Diplomás színészként a Madách Színházhoz szerződött, majd a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1954-ben egy évadot a Petőfi Színházban töltött, ezután 29 éven át a József Attila Színház vezető színésze lett, 1984-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt.

Már főiskolás korában igazi színház juttatta főszerephez: ő volt a Liliomfi Erzsikéje, és játszhatta Ilmát a Csongor és Tündében. A szegedi években drámai hősnőket és primadonnákat alakított. Igazi otthona a József Attila Színház lett, ahol számtalan szerepet játszott; a direktorok keresték a „testére szabott" feladatokat, ő pedig remek alakításokkal hálálta meg a felé áramló bizalmat. Meggyőzően formálta meg a modern témájú drámai alkotások hősnőit, sikeres volt a klasszikus darabokban is. Legmaradandóbb alakításai között tartják számon Kertész Ákos Névnap című drámájának Ilonáját, Németh László A nagy család Katáját, Robert Bolt Éljen a királynő Angliai Erzsébetét, vagy Osztrovszkij A hozomány nélküli menyasszony Larisszáját, a Rozsdatemető Pék Máriáját, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül Pólikáját, a Volpone Canináját, A makrancos hölgy Katáját, amelyet óriási temperamentummal játszott.

1949-ben filmezett először. Számos magyar filmben formált meg különféle nőalakokat, karakterfigurákat. Többek között volt cselédlány A harangok Rómába mentekben (1958), munkásasszony az Égre nyíló ablakban (1959), élni vágyó fiatal nőalak a Záporban (1960), Miléna a Hideg napokban (1966), kocsmárosné a Kakuk Marciban (1973), nagymama a Napló gyermekeimnek (1983) és a Napló szerelmeimnek (1987) című filmekben és Garáné a Valahol Magyarországon (1987) című alkotásban.

Művészetét számos kitüntetéssel ismerték el, így 1960-ban és 1970-ben Jászai Mari-díjas lett, 1979-ben a Kiváló Művész elismerést vehette át, 1985-ben Kossuth-díjat kapott. Hosszú szenvedés után, 56 évesen hunyt el 1988. december 10-én.
(MTI-Panoráma - Tóth Ágnes, Sajtóadatbank)