Botár István régész tartott előadást csütörtök este a Székelyföld Galériájában, az előadó röviden összefoglalta az utóbbi években, Csíkban végzett ásatások következtetéseit: sok nyom arra utal, hogy a 14. században már volt itt nemesség

„Különösen a nációnál-kommunizmus évei után, Romániában is kialakul egy olyan nemzedék, aki nem tekinti a történelmet a politika szolgálóleányának, vagy még tovább lépve a régészetet sem tekinti egy előregyártott megideologizált történelem alárendeltjének. Mind a történelemtudomány, mind a régészet vissza kellene nyerje független státuszát, ahogy ez normálisabb országokban már megtörtént. Nyilván ez nem lesz egy zökkenőmentes folyamat, kemény küzdelem vár a fiatal régészekre és történészekre, mert a régi történész és régészgeneráció tagjai is még élnek és a politikusok is megszokták, hogy beleszóljanak abba, amihez nem értenek, és a köztudatból is nehéz eltüntetni a népszerű, de hamis elméleteket” – vezette fel az előadást Molnár Vilmos író, a Székelyföld szerkesztője.
Botár István egy kicsit összefoglalta az utóbbi években, Csíkban végzett ásatások egyik legfontosabb következtetését, sok olyan arra utaló nyomot találtak, melyek azt igazolják, hogy a 14. században már volt itt nemesség. Szerinte ez egy merészebb elmélet, de eléggé gazdag leletanyaggal tudja már alátámasztani. A gond inkább abból adódik, hogy kevés az adatokhoz rendelhető írott forrás.
Jákó Zsigmond viszont már a hetvenes években olyan 14. századi forrásokról számol be, amelyek már akkor három rendre osztják a székelység (a primorok, lófők és gyalogszékelyek). Ezek, amint megállapítja nagyon élesen elkülönülő társadalmi kategóriák lehettek.
Ő néhány lelettel a korai székely nemesség létezését alá tudja támasztani. A Kotormány mellett talált néhány tárgyról is feltételezi (mint néhány szász, valószínűleg mezővárosban készített igényes kivitelezésű kerámiakancsó töredéke, vagy nehézlovassági kengyel, illetve egy feltételezhetően szintén nehézlovassági fegyverzethez tartozó kardmarkolat gombja stb.), hogy Kotormányban már ekkor élhetett egy olyan személy, család, aki jóval jobban állt anyagilag mint a közösség többi tagja.
A székely nemesség 14. századi létét még inkább igazolhatják a csíki kápolnák, amelyek nagy valószínűségger ebben a században épültek. Jellegzetességük, hogy távol vannak a településektől. Ezekről tudjuk, hogy nem közösségek, hanem nemes emberek építették. A csíkszentimrei kápolnán találtak egy 14. századi falképet, amely pontosan datálható, de Botár szerint a Bogáti-kápolnán, vagy a csíksomlyói kápolnán, illetve még több máson is felfedezhetők átépítések nyomai. Valószínű, hogy a korai gótika idején építették és később bővítették ezeket az épületeket. Persze falkutatások, illetve régészeti ásatások kellenének, hogy a feltételezéseket konkrétan alá lehessen támasztani, de nagy valószínűséggel a sokszög záródású oltárok és a falon lévő átépítésekről árulkodó repedések erre utalnak most is.
Sajnos – ahogy az est során megtudtuk – ebben a régióban a régészet számára, a 14. századra vonatkozóan, talán Csíkszereda jelenti a legnagyobb fehér foltot. Habár, a Csíki Játékszín mögötti parkoló építésekor az egykori Martonfalva határában bukkantak korabeli leletekre, az építkezés siettetése miatt csak leletmentést végezhettek a régészek, de a nemrégiben elindított tapstér feltúrásánál sem nyílt lehetőség szakszerű kutatások végzésére.