A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Szemerédi Endre kapta a matematikusok Nobel-díjaként jegyzett Abel-díjat – jelentették be a norvég fővárosban. A 72 esztendős tudós a második magyar, aki a 2001-ben alapított, rangos kitüntetésben részesül. 2005-ben Lax Péter, az MTA tiszteleti tagja vehette át az elismerést.

Szemerédi Endrét sokoldalú matematikusnak tartják – pályája a bizonyíték, hogy nem véletlenül. Az eredetileg orvosnak készülő, majd Turán Pál számelméleti előadásainak hatására a matematikai kutatások felé forduló Szemerédi Endre pályája során a számelmélet, a kombinatorika és az elméleti számítógép-tudomány területén is kimagasló eredményeket ért el. A matematikustársadalom Szemerédi Endre legnagyobb eredményének Erdős Pál és Turán Pál sejtésének bizonyítását, valamint az ehhez kapcsolódó úgynevezett regularitási lemma megalkotását tartja. Erdős és Turán 1936-ban megfogalmazott sejtése szerint minden pozitív felső sűrűségű sorozat tartalmaz tetszőlegesen hosszú számtani sorozatot, azaz ha egy kellően sok elemet tartalmazó számhalmazból választunk ki egy kisebb halmazt, abban találunk olyan elemeket, amelyek számtani sorozatot alkotnak. Az 1975-ben megalkotott bizonyítást felhasználva az elmúlt évtizedekben számos matematikus állt elő új elmélettel. Az Abel-díj bizottságának egyik jelenlegi tagja, Terence Tao társával, Ben Greennel közösen például Szemerédi Endre elmélete nyomán jutott arra az eredményre, hogy a prímszámok között is találhatók bármilyen hosszúságú számtani sorozatok. "Sokszor a helyes módszer megalkotásának, az elmélet továbbfejlesztésének nagyobb szerepe van, mint az egyes problémák megoldásának" – vallja Szemerédi Endre, s az Amerikai Matematikai Társulat legrangosabb elismerése, a Leroy P. Steel-díj odaítélésének indokolásában is az szerepelt, hogy elmélete a kombinatorika valódi mesterműve, amely olyan új ötleteket és eszközöket tartalmaz, amelyeknek a hatása messze túlmutat a szóban forgó nehéz probléma eldöntésén.

Bár a Szemerédi-tétel a kombinatorikán kívül is számos alkalmazásra talált – többek között a számelméletben vagy a számítógép-tudományban –, az akadémikus mégsem az eddigi legnagyobb hatást kiváltó elméletét tartja a legfontosabb eredményének. Ahogy az mta.hu-nak egy korábbi interjúban elmondta, szerinte az úgynevezett pszeudorandom, azaz álvéletlen módszer kidolgozása lényegesebb, ennek azonban – egyelőre – még nincs akkora inspiráló hatása, mint az előbbinek. A pszeudorandom módszer ismertetésekor Szemerédi Endre úgy fogalmazott: sokféle helyzetben hiheti az ember, hogy a dolgok véletlenszerűen történnek, ez azonban gyakran nincs így. Ha például egy halmazból kiválasztunk egy elemet, az véletlenszerű, a második elem kiválasztását azonban már befolyásolja az első kihúzása, ezért ez a lépés már nem tekintető véletlenszerűnek. Bár a determinisztikus, azaz az előre meghatározott és a véletlen egymással ellentétes fogalmak, létezhet a kettő keveréke is.

Szemerédi Endre nemzetközi mércével mérve is kivételes jelentőségű tudományos és kutatói munkásságát, példaértékű életpályáját egy héttel ezelőtt a magyar nemzeti ünnep alkalmából Széchenyi-díjjal ismerték el. A matematikus szerénységét jól példázza, hogy a legrangosabb hazai tudományos kitüntetés elnyerésére reagálva az mta.hu-nak adott interjújában fontosnak tartotta megemlíteni: a számelméletben elért eredményeiért Ruzsa Z. Imre, Pintz János vagy Halász Gábor nála is inkább megérdemelték volna a kitüntetést.

Szemerédi Endre az Abel-díjat az indokolás szerint a diszkrét matematikához és az elméleti számítástechnikához való alapvető hozzájárulásáért, valamint azon mélyreható és hosszú távú hatás elismeréséül kapta, amit ez a hozzájárulás gyakorol az additív számelméletre és az ergodelméletre. A díjat 2012. május 22-én veszi át őfelsége V. Harald norvég királytól.

Az öt gyermekkel és négy unokával büszkélkedő kutató nem csak a matematikáért rajong: közismert a sport iránti szeretete is. Minden bizonnyal ő az egyetlen matematikus, aki Puskás Ferenccel és Kocsis Sándorral, az Aranycsapat két tagjával is játszott, a labdarúgás iránti elkötelezettségét pedig mindennél jobban bizonyítja, hogy a magyar válogatottnak az 1954-es világbajnoki döntőben az NSZK-tól elszenvedett veresége annyira lesújtotta, hogy három hónapig szótlan volt miatta.

Szemerédi Endre pályaképe

Szemerédi Endre 1960-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika szakán. Diplomája megszerzése után az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetébe került – jelenleg is ott dolgozik –, 1967 és 1970 között pedig levelező aspiráns volt Moszkvában, Iszrail Mojszejevics Gelfandnál. Az 1980-as évektől különböző amerikai egyetemeken volt vendégkutató, vendégprofesszor, 1990 óta a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékének egyetemi tanára. 1970-ben védte meg Moszkvában a matematikai tudomány kandidátusi, majd Budapesten akadémiai doktori értekezését. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben pedig rendes tagjává, 2010-ben pedig az Amerikai Nemzeti Akadémia hazai tagjává választották. A kutató elnyerte a Pólya-díjat, az MTA Matematikai Díját, az Akadémiai Díjat, a Leroy P. Steele-díjat, valamint a Rolf Schock-díjat.