Hallom szüleim hangját. Ami megnyugtató főleg mivel látni még nem láttam őket, de ez már hét hónapja így van. Anyuci pocijára teszi a kezét az-az rám. Elkezdi simogatni. Amit nagyon élvezek ott bent a kis burkomba. Meghallom kedvenc altatóm. Bár az elején még küzdök ellene. Picit finoman meg is rugdosom. Végül elálmosodom és elalszok. Anya hangja elhalkul. Elalszik. Apukám lágyan átkarol minket, jó éjt kíván nekünk, mi pedig egészen addig alszunk, míg ő neki meg nem szólal az ébresztő órája.

Felkelünk mi is. A reggeli készülődés zaja miatt nem tudok vissza aludni. Apa megy dolgozni, mint eddig minden hétköznap. Érzem anyu testén zaklatott lesz. Hozzá teszem, mióta az eszemet tudom mindig így reagál, mikor apu indul a munkába. Fájdalmas búcsút vesznek egymástól. Ismét kettesbe maradunk. Ő elkezd sírni. Nekem pedig a szívem szakad meg. Finoman rugdosódok, érezze nincs egyedül. Tudom most nehéz időszak fog bekövetkezni életünkbe. Tegnap ez a vacsoránál kiderült. Apát kirúgták a munkahelyéről, mivel a cég csődbe ment, és akik megveszik, a céget nem kívánják a régi munkaerőt alkalmazni. Mindenkinek van még úgy egy hónapja, míg arculatot váltanak, azután a szerencsésebbek végkielégítéssel távozna, a kevésbe szerencsések nyugodtan éhen hallnak egyik vezetőséget se érdekli. Anyu itthon van velem egy hónapja. gyes és gyed-et csak akkor kap, ha én már megszülettem. Apuci pedig már idősebb az angolt ugyan beszéli, de egy ötven éves után nem kapkodnak. Jelei se voltak a cég felbomlásnak csak éppen az emberek nem sokat változtak az óta, ahogy először voltam a földön. Bár igazán dicséretes: A nevem halhatatlanná vált, a költészetem megmaradt, verseim kötelező tanulmányok lettek. Viszont amit tanítok az nem mindenkibe maradt meg. Itt is ez történt két vezető vérszemet kapott. Zsebre tette a vállalat pénzét. Ezzel romba döntve több 100 család életét. Köztük a mienkét is. Még meg sem születtem, de már nincs is kedvem a világra jönni. Most lehetőségem lenne egy olyan családba felnőni, akik nem nevelő szülök, sorozatából állna. Egy igazi család. Sokan nem értékelik családjukat, pedig ha tudnák mekkora áldás. Én ki már megéltem az árvaházat. Azt mikor szerető anyám karjaiból ragadtak ki. Mikor testvéreimtől elválasztottak. Azt a procedúrát, ami egyik pótszülőktől vezetett a másikig. Igazan el se mondhattam drága anyámnak mennyit jelentett nekem. Felnőtt fejjel mégis leírtam emlékének.

,,Nem nyafognék, de most már késő
Most látom milyen óriás ő
Szürke haja lebben az égen
Kékítőt old az ég vízében”

Túlkésőn írtam le. Már nem mondhattam el neki mennyit jelentett nekem. ezerkilencszáz harmincnégy óta semmit nem változott az emberi természet. A technika rohamos fejlődésen ment át. Viszont az emberek közti viszony romlott. Már nem bíznak meg egymásba. A féltékenység mindent ki öl bennünk. S azt ami emberivé tesz minket. Önzőek lettünk és gyávák. Saját becsvágyunk elvakít. Elbutultunk. Hagyjuk az internetnek kapcsolataink valódi testi leges megvalósulását szétrombolni.

Régen az emberek társasági életet éltek. Ma! Bekapcsolják a számítógépet. Egy közönségi portán megnézik, mikor van a másik adatlapjáé d már ki is elégítették a másikhoz való érdeklődésüket. Vakok, süketek, és némák lettünk. Ilyen világba kell újjászületnem. Ugyanazokkal az eszmékkel. Újra és újra meg kell küzdenem az emberek legnagyobb ellenségével, az emberekkel. Ez egy ördögi kör. Aminek úgy érzem nem lesz vége. Még is megint belépek a körbe. Tanításom nem veszhet el ilyen könnyen. Gondolataimat a csengő hangja zavarja meg.

Anyucim feláll. Kinyitja az ajtót. Meg hallom nagymamám hangját. Boldog lesz anya. Érzem rajta. Ez engem is felvidít. A nagyi kis idő múlva pénzt ad anyának. Aki viszont nem fogadja el a nemrég megözvegyült mamától.
Lányom nyugodtan fogad el. Ezt még apáddal spóroltok szűkebb időkre. Ő már nem él, de ő is ezt akarná. Megélek a kis nyugdíjamból. Neked nagyobb szükséged van erre a pénzre. A szíved alatt hordod a gyermeketek. Az én kis unokámat. A férjed most vesztette el az állását. Bizonytalan végkielégítés ígéretével. Nem szeretném, ha nélkülöznétek. A pénz a tiétek.

Elfogadja a pénzt, majd a meghatva, zokogva köszöni meg. Igen. Ilyen összetartó családba születhetek bele. Szomorú, de a mai társadalom nagyja fel se tudná fogni ennek a jelenetnek a súlyát. Egyedül a szeretteink az örökök az életünkbe. Ők azok, akik egy életen át segítenek. Ott vannak mellettünk mindig. Támaszkodhatunk rájuk. Nem kérnek érte pénzt, hatalmat, fizetséget. Csak szeretetet. Szeress, hogy szerethessenek. Ne tagad meg ezt a tiszta ősi erőt. Ezt a kapcsolatot.

Hirtelen elkezdek fulladni a köldökzsinórtól. Elhalkulnak a hangok. Épp mikor már élni akartam most kell, meghaljak. Az élet igazságtalan, de nem lehetetlen. Fulladok. Nem akarom újra elveszteni a családom. Ők jelentik számomra a mindenséget. Küzdeni fogok. Nem halhat meg miattam senki. A következő pillanatba vakító fény. Felsírok. Élek. Az orvosok megmentetek minket. Elvágják, a küldök zsinórt. Letörlik rólam a vért. Belebugyolálnak valami meleg ruha neműbe.

Oda adnak anyukámnak. Aki sírva megpuszil. Mind ketten túléltük. Ez pedig lehetetlen lett volna a nélkül a láthatatlan erő nélkül, ami összeköt bennünket. Ez az erő olyan, ami megmagyarázhatatlan. Még is teljes valójában jelen van. Érzi mindenki. Nem kell beszélni róla. Egy életen át átjár. Megerősít. Ez ad elég erőt a minden napok túlélésére. Elfáradok és elalszok. Tudatában annak, új életet kezdtem. Egy olyan világba ahol a fertő és a tudatlanság óriási méretek ölt. A hazugságok útvesztő vesznek körül. Ahol az értékeket már nem becsülik úgy, mint rég. A nép nem áll ki egymásért. Önzően viselkednek. Nem tudnak a másik boldogságának örülni. Inkább még keresztbe is tesznek egymásnak. Nehogy a másiknak szebb, jobb vagy drágább legyen. Őszinte szó aligha hangzott el jó ideje. Eladtuk a lelkünk meghunyászkodva, behódolva, nyalakodva sebeinket így élve életünk. Egy hazug világba születtek újjá. Ahol csak a szeretteim az igazak.