(ha minden napunkban találunk örömet)

„Még ne adjuk fel, még kell egy hely”- szól a Padlás örökérvényű gondolata. Egy biztonságos, óvó, őriző hely körül bolyongunk, céljaink hedonisták, nem ember, s Istenközpontúak. Nappalinkat az lcd tévé, garázsunkat a lízingelt autó tölti meg. Szánkra mocskolódó szavakat veszünk, mert nem egyéniségek akarunk lenni, hanem jól működő átlag. Sodródunk a tömeggel, úgy élünk, mint a többiek, csak a szívünkben marad űr.

Ha vallod Istent
A média az Isten nélküliség érzését sugallja. Fogyasztók lettünk, javak határozzák meg helyünket a jóléti társadalomban. Vedd, edd, próbáld ki, költs- árad mindenhonnan. Persze lehet tenni ellene. Kizárhatjuk életünkből a rádiót, tévét, internetet, de nem ez a jó taktika. Egyszerűen szelektálni kell a jót az értéktelentől. Hagyni kell a csendet beáramolni életünkbe. Azon keresztül, - ha elég éberek vagyunk,- Isten párbeszédet kezdeményez velünk. Aki hagyja, annak megmutatja, hogyan szeretheti embertársait.
A széthúzásra okot találni a legkönnyebb, de nyitott szívvel, jó cselekedetekkel, (önkéntes véradás, hajléktalannak adott zsemle, árváknak készített karácsonyi csomag) a befektetett energia többszörösen megtérül. Az öröm visszaáramlik, sokszorozódik.

Javaslat
Tartsuk az ágyunk mellett a Bibliát. Persze könnyebb elaludni egy akciófilmen, mint figyelmesen elolvasni egy fejezet verseit, de más érzésekkel hajtja az ember álomra a fejét.

Ha a családod az első
Keresztszüleim 1956-ban disszidált malmői magyarok. Gyermekkorom óta csodáltam mentalitásukat, az itthoni és most már otthoni családjuk összetartására fektetett végtelen energiájukat. A fáradhatatlan jelenlétet, és példamutatást, hogy több ezer kilométerről is képesek szeretni. Mi meg a saját családunkra sem tudjuk/akarjuk teljes figyelmünket odafordítani.
A klasszikusnak számító férj-feleség családmodell elavult. Helyét a (jobb esetben) férfi és nő által életre hívott élettársi kapcsolat vette át. A gyerekek féltestvérekben gazdag gyermekkorban élnek. Gyerekcsősz altatja őket, estébe hajlóan különórákra járnak.
Kell, hogy időt szánjunk a szeretteinkre. Ha nem is könnyű ez a napi robotban, áldozatokat kell hozni. Ha rend van szűk környezetünkben, könnyebben viseljük a külvilág nehézségeit is. És ha elgyengülünk, ne féljünk kimutatni. Bátorságunkat családunk értékelni fogja.

Javaslat
Hívjuk meg magunkhoz, vagy egy programra rég nem látott rokonainkat, akikkel korábban minőségi időt töltöttünk együtt. A régi emlékek hamar elő fognak jönni.

Ha szereted hazádat
Repülőre szálltam, aztán meg hajóra, hogy a Szajna vizén himbálózva megváltsam a világot. A nem is messzi országban idegen voltam. Hiába kecsegtetett a pénz, végtelen erő húzott ide vissza. Azóta tudom, hogy nem akarok elmenni többet.
A gyökértelenség magány-érzésénél kevés borzalmasabb adatik. Szerencsés az, aki családdal, barátokkal indul el, akár kalandvágyból, vagy, mert bele akar harapni a mézeskalács-kerítésbe. Sok fog látta kárát.
Hogy ne kelljen fölöslegesen hidakat, koronákat építeni, nézzünk körbe, és lássuk városunk hídjait és koronánkat. Küzdelmek árán- újjáépítés, visszaszerzés, megszállás, bűnhődés- ennyire tudtunk rendbe jönni. Nem lettünk tökéletesek, de igenis szerethetőek. Végtelen számú természeti, építészeti remekkel külföldi turisták célpontjai vagyunk. És mi meg el akarunk innen menni?!

Javaslat
Hallgassuk (énekeljük el) nyitott szívvel és elmével Vörösmarty Szózatát.

Aki egy kicsit is megérti, elfogadja Istent, felelőssé válik a környezetéért. Akar jobbítani.
Aki családot alapít, féltőn óvja gyermekeit, párját. Példát mutat.
Aki Magyarországot választja, tegye büszkén. Mutasson példát nemzethez tartozásával, jobbító szándékát őrizze meg, és akkor nemcsak a megmaradásról, hanem a közös, előremutató tervekről is érdemes lesz beszélni. De ezt minden szinten akarni kell. És nem úgy, mint a toaletten…