2012. március 15-én, életének 92. évében elhunyt Szabó János akadémikus, professor emeritus, az Építéstudományi Intézet egykori igazgatója, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium volt államtitkára. A BME Mechanikai Tanszékének egykori egyetemi tanára a tartószerkezetek elméletének, valamint a mátrixszámítás mérnöki alkalmazásainak elismert hazai szakembere volt.

Szabó János 1943-ban szerzett diplomát a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (a mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) Mérnöki és Építészmérnöki Karán. Rövid ideig Sávoly Pál tervezőirodájában dolgozott, ahonnan 1943-ben behívták sorkatonának. A második világháborúban a keleti fronton harcolt, majd 1945-ben szovjet hadifogságba esett. 1947-ben szabadult, hazatérése után az államigazgatásban töltött be fontos tisztségeket. 1959 és 1961 között az Építéstudományi Intézet igazgatója, majd 1964-ig építésügyi miniszterhelyettes volt. 1968-ban kinevezték az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium államtitkárának, e tisztséget 1983-ig, nyugdíjazásáig töltötte be.

A közigazgatásban végzett tevékenysége mellett aktívan részt vett a felsőoktatásban is: 1949-től folyamatosan tanított az Állami Műszaki Főiskolán, majd BME-n, ahol 1965-ben a Mechanika Tanszék (a későbbi Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék) egyetemi tanára lett. 1996-ban professor emeritus címet kapott. Kutatói pályája során 1956-ban védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1964-ben akadémiai doktori értekezését. Tagja lett az MTA Műszaki Mechanikai Bizottságának, amelynek 1970-1991 között elnöki tisztségét is betöltötte. Emellett az Elméleti és Alkalmazott Mechanikai Bizottság, a Szociális Bizottság és a Településtudományi Bizottságnak is a tagja volt. 1970-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-ben rendes tagjává.

Szabó János a tartószerkezetek elméletének és a mátrixszámítás mérnöki alkalmazásának volt elismert hazai szakértője. Az építőmérnöki mechanika területén leírta a tartószerkezetek rugalmas és posztkritikus állapotváltozását. Elemezte kifeszítetett kötélhálók állapotterét, leírta a rúdszerkezetek kis elmozdulásokra érvényes infinitezimális (rendkívül kicsi) mátrixegyenletét. Kinematikai szempontok alapján felállított egy szabadságfokú sík- és térbeli csuklós rúdszerkezetek véges elmozdulásait leíró egzakt egyenletrendszert.