Támogassa munkánkat!

Perczel Ibolya: Olyan ez, olyasmi, mintha…

Tiprásra emelte a lábát, de meggondolta, átlépte mégis a járdára tévedt lótetűt, aztán megállt, és akkor pillantását ráemelte az idős hölgy a mellette álló fiatalabbra, tőle teljesen szokatlan módon, a fejét egyenesből oldalra alig, majdhogynem szemének csupán kékségét mozdítva, oldalról. A kiskertkapu és a veranda ajtaja között voltak még csak félúton, a fiatalabbik úgy tett, mint aki nem veszi észre. 

Megjegyzés küldése

Újabb Régebbi

Cikk alatti hirdetés