Lehet-e szép könyvet írni a halálról? Polcz Alaine-nek sikerült. Az írónő olyan természetes egyszerűséggel bontja ki a halálfélelem tematikáját, hogy szinte zavarba hozza az olvasót. Miért is rettegünk annyira? Mitől is félünk? Meghalunk mi is? Ezért?
A kolozsvári születésű pszichológusnő (a Magyar Hospice Mozgalom, majd alapítvány életre hívója) a gyermek és a halál fogalmak párosításával megrázó képzettársítást alkot, civilizációs tabutémákat feszeget. Könyvében felteszi a kérdést, milyen elmúlás-, avagy temetés, halálélménnyel találkoztunk gyermekkorunkban. Végigolvasván az interjúalanyok beszámolóit, akarva-akaratlan eszembe jutott egyik igen megrázó gyerekkori emlékképem. Talán 3-4 éves lehettem, mikor dédnagyanyám meghalt. Mi nem sokat, legalábbis amennyire vissza tudok emlékezni, csak ritkán érintkeztünk vele. De a temetésen, szüleimmel, nagyanyámmal (apám részéről) és testvéreimmel együtt kötelesek voltunk részt venni. Ahogy falun szokás, mi bakfisok módjára botladoztunk a sok fekete ruhás siratóasszony körül, magam sem tudom miért, de teljesen magával ragadott a jajveszékelő, hangosan síró-zokogó asszonyok látványa, és magam is keserves bömbölésbe kezdtem. Anyám, aki amúgy is irritálva érezte magát, hiszen három kisgyerekre kellett vigyáznia, és nagyanyám utasításait is be kellett tartania, hirtelen rám üvöltött: – Te meg minek bőgsz? Annyira megijedtem anyám haragjától, hogy azt hazudtam: – Mert szomjas vagyok! Azóta sem tudok temetésen sírni, sőt ámulva figyelem azokat, akik, még ha őszintén is, de sírnak egy temetésen, olyan… képmutató pótcselekvés ez, vagy mégsem?
Polcz Alaine határozottan elveti a „még kicsi, úgysem érti” elvét. Visszaidézvén saját emlékeimet, magam is azt vallom, hogy gyerekként, igaz másképp, más fogalomkörbe zárva, „képek és érzelmek nyelvén” de igenis foglalkozunk a halál gondolatával.
És mit tesz a felnőtt, mikor válaszolni kell erre az igen súlyos, bonyolult kérdésre? Hárít.
Nem könnyű hitelesen válaszolni, jó válasz pedig… nemigen akad. Bizony nehéz felmérni, mit is tudhatnak gyermekeink a nagy titokról, milyen szimbólumok, allegóriák, szerepképek formájában, milyen mintakövetési úton próbálják megérteni a halál megfoghatatlan létét. Polcz Alaine többször hangsúlyozza, hogy szinte minden gyermeknek vannak problémái, meg nem válaszolt kérdései, szorongásai… a halállal kapcsolatban (fontos megjegyeznünk, hogy az egészséges gyermeknek, éppúgy, mint beteg tárásnak).