Peter Joseph Zeitgeist c. dokumentumfilmjének egyik részében megszólaltatják John Perkins volt CIA-ügynököt, egy ún. gazdasági bérgyilkost, aki elmagyarázza, hogy az USA hogyan gyilkolta le azokat a vezetőket, verte le azokat a népeket, amelyek a saját erőforrásaikkal, főként az olajjal maguk akartak rendelkezni. Az IMF és a Világbank a legjobb eszközök arra, hogy hatalmas kölcsönöket tukmáljanak az országokra, amelyek képtelenek törleszteni, és végül erőforrásaik a multik kezére kerülnek. Összeesküvés-elmélet vagy tényleg segített már valakin az IMF?

"Mi, az USA alapítottuk a világot uraló globális birodalmat - kezdi mondókáját John Perkins volt CIA-ügynök, aki részletesen elmeséli, hogyan hajtották uralmuk alá a számukra fontos országokat, és ölték meg jó szándékú vezetőiket, akik saját népük érdekeit nézték. Ha egy országban hatalmas erőforrásokra bukkantak, például olajra, akkor a Világbankkal vagy annak szervezeteivel együttműködve hatalmas kölcsönt sóztak az adott ország nyakába. De a pénzt sohasem a nép kapta meg, hanem az amerikai multicégek azzal a jelszóval, hogy a közjó érdekében például infrastruktúrát fejlesztenek. Erőműveket, ipari parkokat, kikötőket, autópályákat építettek, amelyek hasznából csupán kevesen profitáltak, de az adósságot az egész nép fizette. De az adósság olyan óriási mértékűre duzzadt, hogy sohasem lehetett visszafizetni. Ekkor jön ismét az IMF és a Világbank, amelyek felajánlják, hogy újrafinanszírozzák az adósságot, még több kamatot fizettetve. Persze cserébe feltételeket szabnak, kormányzati és gazdasági intézkedéseket követelnek. Például "erősen" javasolják, hogy privatizálják az erőforrásokat, a szociális, a biztosítási és az iskolarendszert. A vásárlók multicégek.

A gazdasági bérgyilkos fogalma az 1950-es években alakult ki, aki az IMF és a Világbank vagy a velük együttműködő multicégek "szakértő" képviselőjeként kapcsolatba lépett az adott ország vezetőivel, és nagyobb összegű pénzzel rávette őket hatalmas kölcsönök felvételére, ami elég hatalmat adott az amerikaiaknak arra, hogy uralják az országot.. Hiszen a Világbank mégiscsak amerikai találmány. Ha nem akart a vezető beállni a sorba, akkor jöttek az orgyilkosok. Ha beállt a sorba, akkor a következő lépésben a gazdasági bérgyilkos azt súgta a vezető fülébe: az adósság lehúz titeket, legjobb, ha olcsón eladjátok az olajmezőket a mi cégeinknek. A gazdasági bérgyilkos első akciójára az iráni Mossadegh demokratikus megválasztásakor került sor, aki 1951-53 között töltötte be az elnöki tisztet. Azt mondta kampányában, hogy a külföldi cégeknek sokkal több pénzt kell fizetniük az iráni olajért. Micsoda paradoxon! Saját olajukból pénzt kértek. Az USA ezt persze nem jó szemmel nézte, de hadsereg helyett egy Roosevelt nevezetű CIA-ügynököt küldött, aki néhány millió dollárral érkezett Teheránba. Rövid időn belül sikerült elérnie, hogy megdöntsék Mossadegh hatalmát, és jött a sah, aki támogatta a nyugati olajtársaságok térnyerését.

De mivel Roosevelt CIA-ügynök volt, ezért ha elkapják, kitört volna a nemzetközi botrány, így legközelebb már a Világbankkal kapcsolatban álló multicég "szakértőiként" tűntek fel a gazdasági bérgyilkosok. A páciensek szépen szaporodtak.
1954-ben megölték a guatemalai elnököt, aki földet akart osztani, 1981-ben az ecuadori elnököt, aki olajat akart a nép kezébe adni, szintén ebben az évben lezuhant a panamai elnök repülőgépe, aki a csatornát akarta visszavenni az amerikaiaktól. Persze ezek mind "diktátorok" vagy "szovjet bábuk" voltak, akik a demokráciát veszélyeztették. Venezuelában azonban nem bírtak Hugo Chavezzel, aki túlélt egy 2002-es mesterségesen gerjesztett zavargást. Az iraki Husszein sem akart beállni a sorba, kétszer foglalták el az amerikaiak Irakot, és tették a földdel egyenlővé az országot. Az Öböl-háború után még meg akarták tartani a diktátort, mondván, hogy sakkban tartja a kurdokat és az irániakat, így zavartalanul folytatódhat az olajbiznisz. Most adósságból - az iraki nép számlájára - újjáépítik Irakot az amerikai multicégek, mint például a Halliburton. Vagyis ugyanazok építenek, akik tegnap romboltak.

John Perkins így folytatja a beszélgetést: "ezekkel az eszközökkel valódi birodalmat építettünk. Minden múltbeli birodalom a katonaságon alapult, a mai amerikai viszont nem tudja, hogy egy titkos birodalom javaiból él. Nagyobb rabszolgaság van ma a világban, mint valaha." De ha létezik a birodalom, ki az uralkodó? Az USA-elnökök nyilvánvalóan nem, hiszen azokat 4 évre választják. Az uralkodó az ún. orporatocracy, amely olyan személyek csoportja, akik a legnagyobb multikat vezetik. Ők tényleg uralkodóként viselkednek: irányítják a médiát, a politikusokat, fizetik a kampányokat. Mivel ők nem választott emberek, senkinek sem tartoznak elszámolással. Állandó mozgásban vannak, egyik pillanatban még egy multicég vezetői, a következő pillanatban már USA-alelnökök. A kormányprogramokat a Corporatocracy boszorkánykonyháiban kotyvasztják. Ezek az emberek egységes szabály mentén dolgoznak: maximalizálni a profitot társadalmi és környezeti hatásuktól függetlenül. A Corporatocracy manipulációja adósságon, vesztegetésen és politikai megbuktatásokon keresztül a globalizáció.
"Egy népet kétféleképpen lehet leigázni: fegyverrel vagy adóssággal."