Mint vándor lélek keresem utam,
mint falevél a szélben repülnék haza,
mint elveszett madár bolyongok
úttalan,
keresem a szabadságot
a szerelmet a barátságot,
s önmagamat.
Szállok a széllel
néha megállok s
leülök egy
öreg fa tövébe.
Szivem nincs
elvitte a szerelem
nincs bennem érzés
csak gyűlölet.
Nézzem a vonuló madarakat
követem őket
hű társam a szél
segítségével
Talán egyszer szivem
újra megdobban
s mosolygós arccal
búcsúzom
én boldogtalan.