Radics Rudolf: Vándor szerelem

Mint vándor lélek keresem utam,

mint falevél a szélben repülnék haza,

mint elveszett madár bolyongok

úttalan,

keresem a szabadságot

a szerelmet a barátságot,

s önmagamat.

Szállok a széllel

néha megállok s

leülök egy

öreg fa tövébe.

Szivem nincs

elvitte a szerelem

nincs bennem érzés

csak gyűlölet.

Nézzem a vonuló madarakat

követem őket

hű társam a szél

segítségével

Talán egyszer szivem

újra megdobban

s mosolygós arccal

búcsúzom

én boldogtalan.