Helyszín: Szatyor Bár és Galéria (1111 Budapest, Bartók Béla út 36.)
A január 17-én, 18 órakor nyíló kiállításon többek között Maróti-Bódy Dénes képeit tekintheti meg a közönség, amelyek közös kiindulópontja, hogy a portrékészítés határait vizsgálják. A játékosságtól sem mentes művészi koncepció homlokterében nem is a konkrét személy áll, amelyről a portré készül, sokkal inkább a portré megvalósításának módjára, mikéntjére helyeződik a hangsúly. Minden probléma vagy inkább kompozíció alapja az ember. Akár egy gondolat, akár egy konkrét forma az, ami elindítja a mechanizmust, amely végül egy képben vagy egy teljes sorozatban realizálódik. Maróti-Bódy szubjektív módon választja meg technikáit, ami mindig további lehetőségeket és lépéseket tartogat számára, legyen szó olajfestményről vagy digitális nyomatról.
Boros Mátyás képei valós – nem hagyományos értelemben vett – dúcokról, szerves és szervetlen anyagokról készült direktnyomatok. Tárgyak lenyomatai, amik hordozzák magukon az idő nyomait. Haikuk, mert jellemzi őket egyfajta gondolatiság, ami megtalálható ebben a tömör, és kifejező versformában. Tárgyak, melyek jelekké, önálló szimbólumokká válnak, ha úgy tetszik főszereplőkké, és asszociációkat hívnak elő. Megjelennek, az általuk hordozott mögöttes tartalmakkal, és mélységekkel együtt. Fragmentumok, a minket körülvevő valóság részei, hordozzák az idő mély és felületes rétegeit, a mindennapok már-már megszokott apró harcait, küzdelmeit. A nagy egész apró részletei, egy tudatosan választott minimalizmus és redukált színvilág keretein belül.
Fürjes Pál „Szükségszerűség” c. szobra is a megnyitó alkalmával kerül felavatásra a Hanging Art elnevezésű sorozat harmadik darabjaként. A projekt lényege, hogy kéthavonta más szobrászművész alkotása kerül úgy kihelyezésre, hogy a vendégtér fölött belógatva új perspektívát ad az alkotásoknak. Fürjes Pál munkáira jellemző a végletesség. Vagy teljesen homogén fehér gipszet használ, vagy a fém tulajdonságait felhasználva, színekben gazdag alkotást hoz létre. Jelen munkája, a „Szükségszerűség”, egy lányt ábrázol. Jól öltözött, de az összes, a személyiségét eláruló részlet hiányzik a szoborról. Nincs arca, nincsenek kidolgozott kézfejei sem, hisz mindegyik elárulna valamit a személyről, a művésznek pedig nem ez volt a célja a munkával. Sokkal inkább, hogy egy élethelyzetet, egy szituációt mutasson be. (A szobor március 15-ig látható a Szatyor Galériában.)