Igen, ez a mondat ez igaz... Mindannyian ugyanazon a bolygón (Földön) élünk, csupán más-más környezetben, különböző földrajzi adottságokkal, bőrszínnel, életfilozófiával, szokásokkal, törvényekkel.., de valójában mind „Isten gyermekei” vagyunk.
Isten megalkotta a világot („Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég, Ki egy szavával híva létre mindent, S pillantásától függ ismét a vég” – Madách Imre: Az ember tragédiája – Első szín: ANGYALOK KARA), mi pedig formáljuk azt évezredek óta („Ki az örökké változandót, s a változatlant egyesíted, Végetlent és időt alkotva, Egyéneket és nemzedéket: Hozsána néked, Erő!” – Madách – Első szín: MIHÁLY FŐANGYAL).

A természet törvényei mindannyiunkra vonatkoznak, „egy nemzetként” vagyunk alárendelve ennek a felsőbbrendű Erőnek, függetlenül attól, mely kontinensen, országban élünk, milyen társadalmi ranggal, milyen nyelvet beszélünk, vagy épp milyen hatalmi harcokat vívunk egymás között. Ugyanúgy anyától születünk, ugyanúgy lélegzünk, ugyanúgy működnek testi funkcióink, s a végén ugyanúgy meghalunk.

Az egyének sokfélesége teszi színessé a nemzetet, az más kérdés, hogy mennyire akarnak „egy nemzet” tagjaiként funkcionálni. Néha, egy-egy nagyobb természeti katasztrófa bekövetkeztekor megmutatkozik az összefogás a különböző népek között, a segítségnyújtás a bajban, az „egy nemzet vagyunk” érzése. Sajnálatos viszont, hogy még akkor is akadnak olyanok, akik mások kárából akarnak hasznot húzni, vagy esetleg plussz károkat okoznak, mintha őket soha nem érhetné hasonló tragédia, hiszen’ ők egy „másik bolygón élnek”, csupán „látogatóba jöttek hozzánk”.

Végezetül, úgy vélem, e gondolat filozófiája’ nagyon jól benne foglaltatik az alábbi idézetben:
„Ádám, Ádám, a végső perc közeleg:
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
Míg, hogyha a mindenség gyűrűjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten,
Hogy megközelítsd őt – s elront kicsínyűl. –„ (Madách – Tizenharmadik szín: A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA)