Január utolsóelőtti hetét méltán nevezhetnénk a nagy politikai lelepleződések hetének. Ez január 18.-án az strasbourgi Európa Parlametben és 21.-én a budapesti Békemenet Magyarországért tüntetésen történt meg. Vegyük sorra ezeket.

Köztudott, hogy a 2010-es választásokon csúfos vereséget szenvedett balliberális pártkoalíció nem tudott belenyugodni 8-éves uralkodása drámai elvesztésébe, amely után egy csődszélén tántorgó és nyakig eladósodott országot hagyott hátra. Mindez nem zavarta abban, hogy rögtön éles hadjáratot kezdeményezzen a 2/3-os győzelmet elért Fidesz-KDNP koalíciós nemzeti kormány ellen. Ez a harc nemcsak az országon belül folyt és folyik, hanem a vesztesek nyugati kapcsolatai, elvbarátai és szövetségesei révén is, akik médiájuk segítségével minden megtesznek, hogy a kormányt és az országot antidemokratikusnak, diktatórikusnak, nacionalistának, antiszemitának és fasisztának állítsák be a világ népei és kormányai előtt. Sőt elérték azt, hogy az EU parlamentje korábban már kifogásolta az új médiatörvényt. Most meg az új Alaptörvény életbelépésével kapcsolatban foglalkozott az EU Parlament a Magyar Nemzeti Bank függetlenségével, a bírák korai nyugdíjazásával és az adatvédelmi biztos ügyével állítólagos kötelezettségszegés vádja miatt, s ezen törvények megváltoztatását követelik. Ellenkező esetben az Európa Bizottság jogsértési eljárás lefolytatását helyezik kilátásba országunk ellen, sőt egyesek már szankciókat követelnek. A jelen levő kormányfőnk vállalta az idegtépő barbár, bárdolatlan és beteges támadások özönét, bátran védte az ország újjászületésének tervét, kijelentvén, hogy a problémákra kész megoldást keresni.

Az első lelepleződéssel maga az EU parlament szolgált. Méltán várhatnánk, hogy ebben az összeurópai parlamentben a tagországokból megválasztott képviselők kellő tárgyilagossággal, intelligenciával, felelőséggel és felkészültséggel vesznek részt a munkában. Azonban amit a baloldali többségű szociáldemokrata, liberális és zöld képviselők nyújtottak az nemcsak megdöbbentően ideges, olykor dühödt ordítozás volt, hanem alaptalan gyanúsítás, csúsztatás és hamis vádaskodás, amelyen alapos felkészülés helyett érezni lehetett pesti elvbarátaik befolyását. Mindez a külvárosi csehók hordószónokainak hangulatát idézte fel. Ilyenek kezében van az EU jövője? A rohamot most is Cohn-Bendit vezette a megszokott dramatikus ordítozások és gesztikulálások között. Néhány képviselő hölgy felszólalást olvasott, láthatóan kényesen ügyelve a leírt szöveg pontos követésére, abból fel sem pillantva, nehogy elárulja, hogy halvány segédfogalma sincs erről az egész ügyről. A magyar baloldali képviselők, bár lesütött szemmel, de mindenért a saját kormányukat okolták, öntudatlanul is leleplezvén azt, hogy milyen politikai klíma uralkodhat hazánkban! Néhány néppárti képviselő is felszólalt a magyar kormány mellett bár ezt elég halványan tették –, mintha félnének valamitől!
Azonban minden műkifogás, ködösítés, és rágalmazás között csak kibújt a szög a zsákból. Lelepleződött, hogy az EU baloldalának igazából az új Alaptörvény szellemisége nem tetszik, azaz, hogy az szerintük politikailag nem korrekt! Hiszen benne van Isten neve, a hagyomány, a féri és nő közötti házasság, a család védelme, a munka alapú társadalom és a magyarságot szétszabdaló határok feletti egyesítése. Sok más minden is, pld. a bankok és a multinacionális cégek részvétele a közös teherviselésben.

Lelepleződött az is, hogy még mi áll az ellenünk indított fergeteges támadások mögött: félelem attól, hogy a magyar példa ragadós lesz és mások nemzetek is követni fogják. Ez pedig az európai baloldal Európa ideáljának a végét jelentené, nevezetesen az Európai Egyesült Államokét, azaz az európai népek feletti diktatórikus uralom végét, mely nem ismer sem Istent, sem nemzetet, sem családot, sem vallást és erkölcsöt. Ez a kommunizmussal egy tőből fakadó kozmopolita ideológia lassan vesztésre áll azzal az Egyesült Európa gondolatával szemben amely Szuverén Nemzeti Államok Szövetségéből állna, s áll a kereszténység hitén, erkölcsi alapzatán és értékrendszerén, mint amin Európa az elmúlt 2000 évben állt és fennmaradt. Az EU parlament baloldali blokkjának képviselői frusztráltan érzik ennek a változásnak szelét, s ezért egyre agresszívabban támadják a változást szorgalmazókat.
Nyilvánvalóvá vált, hogy a ballib oldal vezette EU-nak jövője a nemzetek önfeladása, módszere a kamatrabszolgaság. Európa ébredezik, és újra fog születni – de másképpen!

Mindehhez járult a január 21.-i, négyszázezernél is jóval nagyobb civil Békemenet Magyarországért Budapesten. Ez is leleplezett néhány fontos dolgot.
Mindenekelőtt leleplezte a hatalmát vesztett balliberális oldalnak azt a világban szerteszórt hazugságát, hogy a nemzeti kormány mellett csupán egy elolvadó, s mára szinte jelentéktelenné vált támogatás áll csupán. A január 2.-i baloldali alig párezres tüntetést a budapesti Operaháznál úgy tüntetik fel, mint ami mutatja a magához tért baloldal erős támogatását. Ezt hiszik és terjesztik nyugaton. Brilliánsan leplezte le ezt a csalást a budapesti békement, mely ország-világ előtt eklatánsan, példásan és békésen bizonyította be, hogy a nemzeti kormánynak hatalmas, erős és elszánt támogatottsága van – és nemcsak az országban, hanem az elszakított magyar közösségek körében és nyugaton is! Ezt a hőzöngő nyugati balliberális oldalnak előbb-utóbb tekintetbe kell vennie.

A békemenet továbbá leleplezte nyugati cimboráik előtt a hazai balliberális oldalnak a most is és ebben is a “trükkök százait” alkalmazó csalássorozatát, amellyel saját akolbelijeit akarta átverni. Csúfosan levizsgáztak saját szövetségeseik szemében! Ezután talán kétszer is meggondolják nyugaton, hogy elhihetik-e amit ezek, mint hiteles hírt adagolnak be nekik. A magyar ballib oldal saját igazi énjét leplezte le elvtársai előtt, s ezzel eljátszotta maradék becsületék. Mindez felér egy erkölcsi harakirivel.

Mindezeken túl a békemenet nyilvánvalóvá tette a magyar nép nagy többségének eddig rejtett álláspontját, véleményét, értékelését a nemzeti kormány cselekedeteinek másfél évéről. A többség véleménye az, hogy egyetért a nemzeti kormány sok száz törvénye többségével; a nemzet érdekében tett erőfeszítéseivel; az ország szekerének a szakadékból való kiemelésével; a magyarok mélyszegénységben tengődő millióinak felemelését célzó terveivel; az elmaterializálódott tömegeknek a keresztényi hit és erkölcs szilárd talajára való visszasegítésével, és a hétfelé szakított nemzet máig vérző sebeinek gyógyításával.

Végül a hatalmas, soha nem látott méretű békemenet nyilvánvalóvá tette azt, hogy elkezdődött, növekedőben és erősödőben van a magyarság tudatából már-már sikeresen kiirtottnak hitt magyar öntudat visszatérése! A kommunizmus majd’ ötven éve alatt mindent megtett a magyar öntudat kiirtására masszív agymosással, s annak internacionalizmussal való pótlására. Az elmúlt húsz évben a magyar öntudat visszatérése helyett a kozmopolita filozófiát ajánlották, azaz felejtsd el, hogy magyar vagy – légy gyökértelen világpolgár, aki nem hisz semmiben, nincsenek magasabb értékei, csupán egy fogyasztó, maga körül forgó, önző, útját tévesztett, megfélemlíthető és irányítható egyed!

Imádkozzunk, és dolgoznunk kell azért, hogy a magyar öntudatukban való megújulás mellé jöjjön el a magyarság lélekben való megújulás is: nagy, erős hit Istenben, a Teremtőben, Gondviselőben és Megváltóban. Mert újabb próbák jönnek – s erre lélekben is fel kell készülni! A világ hatalmasságai újra és újra megkísérlik rabságban tartásunkat, betörésünket és leigázásunkat. Embert, erőt és hitet próbáló idők jönnek, melyben, mint oly sokszor a múltban, megújult erős hit nélkül, sem mint egyén, sem mint nemzet meg nem állhatunk!
Edmonton, Kanada, 2012, január vége
- Dr. Pungur József -