Nem értek egyet azzal, hogy az egyes emberek génjeikben hordozzák az agresszivitásra való hajlamot. Ez, olyan magyarázat, amit minden ismeretlen jelenségre, tisztázatlan eredetű emberi viselkedésre, megnyilvánulásra ráfoghatunk.
A pedagógia a környezeti hatásokat részesíti előnyben az öröklött tulajdonságainkkal szemben. Ha ez általánosságban igaz, akkor az agresszivitás egyéni megjelenésére különösen igaz megállapítás.
Az önagresszió lényegesen ritkábban fordul elő a környezetünkben. Egészen más a megnyilvánulási formája, mint a mások ellen irányuló agressziónak. Megítélésem szerint, az önagresszió, az önmagunk ellen irányuló düh, harag, a belső feszültségünk levezetésének túlzott formája, vagy éppen a felfokozott indulataink . (Az öngyilkosság, a suicid más pszichés folyamat következménye.)
Ahhoz, hogy támadást indítsunk valaki ellen, el kell érnünk egy belső feszültségi szintet. De mi okozza ezt a feszültséget? Egyértelműen valami külső kiváltó ok. Tekintsük ezt előzménynek. Az előzmény, maga a konfliktus-forrás, többnyire az ütköző felek érdekellentéte. A feszültség fokozódása, ezt az érdekellentétet felerősíti. Lényeges eleme a folyamatnak, amit nem veszünk figyelembe, hogy az ütköző felek sajátos szerepbe lépnek. Kezdődik a játszma, drukkol a jelenlevő közönség, ami viszont a szerepeket játszók versenyhelyzetét fokozza. Mit tapasztalunk egy sport versenyen? Összpontosítást, koncentrálást, rendkívüli teljesítményeket. A sport teljesítményre az edzők felkészítik a versenyzőket! A spontán ütközésekre senkit nem készítenek fel. Nincs megoldási alternatíva, hiányzik az ütköző felekből a probléma megoldásának gyakorlata.
A fenti modell, megítélésem szerint, a legtöbb agresszív cselekedetre jellemző. Az iskolákban nem készítjük fel a gyermekeket a szociális problémák, feszültségek keletkezésének elemzésére, jellemzőire, megértésére. Nem kerítünk alkalmat arra, hogy az agresszivitás következményeit, velük közösen elemezzük. Ha így tenne a pedagógus társadalom, akkor az agresszivitás prevenciójának érdekében tenne lépéseket. Azt végképpen figyelmen kívül hagyjuk, hogy a társadalmakban lejátszódó akcelerációs folyamatok hatással vannak, sőt, sok esetben megváltoztatják a szociális és perszonális viselkedési mintáinkat. Megvárjuk, amíg a tettlegességig fajulnak az agresszív megnyilvánulások. Egy iskolai közösség hitelét, pozitív megítélést teljesen lerombolja egy „tanárverés”. Az ilyen közoktatási környezetben a pedagógiai nem töltheti be eredeti küldetését.
Megoldási javaslat:
Indulat, agressziómentes állapotban beszélhetnek tanár és diák az agresszivitásról.
Az agresszivitás prevenciójának elengedhetetlen feltétele a nyílt, hiteles közösségi tér, alkalom.
A problémákat nem lehet sem kivédeni, sem megelőzni…de még a szőnyeg alá sem seperhetjük! A problémamegoldásban, a hangsúly a megoldáson van. Ebben kell a különböző korú gyermekeknek gyakorlatot szerezni.
Juhász Ildikó
közoktatási szakértő
Következő cikkünk arról szól, hogy miért verik a tanárokat?