Ma ismét találkoztunk,
De csak néztünk egymásra némán.
Vajon mit éreztél mikor szemed ragyogott rám?
Nekem szívem vérzett, mert tudom, hogy vége.
Nem lehet több köztünk, de ez is megérte.
Mikor végre elmosolyodsz, tudom meg nem bántad.
S hogy azt az ölelést, te is kívántad.

Valami belül, fáj, de nagyon!
Smaragdzöld szemeid látni se akarom!
Félek tőled, s attól, amit érzek,
Vajon te ezt mind, hogy érted?

Elmentem melletted, s te megfogtad a kezem,
Egy pillanat volt csak, de felcsillant a szemem.
Rád néztem, és éreztem a szenvedélyt,
Amely már egyszer porig rombolt mindent, amit ért.
Te már csak egy emlék lehetsz számomra,
Mint ahogy én is neked.
Csak ritkán lehetsz velem, álmomban,
S csak akkor élvezhetem a szenvedélyt veled.