Alszik az angyal, ébren a nap,
Álmaival meleg nyugalmat kap,
Süvít a szél rángatja a fákat,
Letöri arról az összes ágat.
Sima bőrén csillog a reggel,
Magával ránt, s nem enged el,
Vele éltem már második hete,
Eszemben marad örökre, zengő neve.
Szuszogása túl nyomta a csöndet,
Tele írhatnék róla, száz könyvet,
Pirinyó lábak, takarót nem kapnak,
Fáradtak, hisz nem sokat alhattak.
Ne félj, még itt vagyok,
Én mindig betakarlak.