1948 júliusában kislányként érkezett Kanadába, azt megelőzően három évig Németországban tartózkodtak, mint menekültek. Torontóban a Zeneakadémia hegedű szakán kezdte meg tanulmányait. Ekkoriban a híres hegedűművész és zenepedagógus Kresz Géza tanítványa volt. Tagja volt a Hamiltoni (Ontario) Filharmonikus Zenekarnak, és koncertmestere a Kamarazenekarnak. Ma a Kanadában megjelenő Tárogató című havilap főszerkesztője. 2008-ban a nyugat-kanadai magyarság identitásának megőrzése, a magyar kultúra kanadai megismertetése érdekében végzett tevékenységének elismeréseként a köztársasági elnöktől megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, majd egy évvel később, 2009-ben Magyarországért és a magyarságért teljesített kiváló szolgálatai elismeréseként a Szent László Rend Lovagjává avatta.

- A zene, az irodalom kezdetektől fogva ott volt az életében, mondhatni, akár mint családi örökség.
- Igen. Édesapám, Szabó Emil, négy éven keresztül Bartók és Kodály tanítványa volt. A Debreceni Városi Zeneiskolában tanított zongorát, de elsősorban összhangzattant és zeneszerzést; úgyszintén a Nyári Egyetemen, - három nyelven -, főleg magyar népzenét. Gyakran vezényelte a Debreceni Filharmonikusokat a ’30-as években. Kiváló orgonista is volt. Nagy ünnepeken ő orgonált a debreceni Nagytemplomban és többször vezényelte húsvétkor J. S. Bach Máté Passióját. Ezen kívül nyelvtehetség volt, folyékonyan beszélt németül, franciául, olaszul és angolul – sőt, még valami rejtélyes okból, az óegyiptomi nyelvet is megtanulta hieroglifaírással egyetemben.
Öt éves koromban beírattak a zeneóvodába, ahol megtanultunk lapról kottát olvasni (akkor kezdték bevezetni a Kodály-módszert). Előbb tudtam kottát olvasni, mint írni-olvasni. Következő évben elkezdtem a hegedülést. Tanárom, édesanyám bátyja, Búza Gábor volt, aki szintén a Zeneiskolában tanított hegedűt és kamarazenét. Aztán jött a háború és a menekülés, hátsérülés, kivándorlás, stb.
Röviddel azután hogy Kanadába érkeztünk 1948-ban, megtudtuk, hogy Kresz Géza a Torontói Konzervatóriumban (Toronto Conservatory of Music) tanít. Kresz jól ismerte apámat és a nagybátyámat még az Akadémiáról.
1953-ban, amikor elvégeztem a középiskolát, magához vett. Három évig voltam a tanítványa, mialatt játszottam a Hamiltoni Filharmonikus Zenekarban és a Kamarazenekarban. Hegedű tanulmányaimat azonban, legnagyobb bánatomra, abba kellett hagyni a háború alatt elszenvedett nyakcsigolya sérülés miatt.

- Hogy kezdődött a pályafutása idegenben a zenei tanulmányokat követően?
- 1956-57-ben, a forradalom után, amikor a sok magyar menekült érkezett Kanadába, Torontóban a Kanadai Vöröskeresztnek dolgoztam, mint összekötőtiszt és tolmács. 1957-ben férjhez mentem Kossuth Bélához, aki 7 évet töltött Szibériában, a hírhedt Vorkuta-i politikai kényszermunka táborban. 1958-ban született Katalin leányom.
1957-ben, miután Kresz Géza súlyos szélhűdést kapott és a tanítást abba kellett hagynia, egy angol nyelvű hegedűtanítási módszer megírásába kezdett „Thoughts on Violin Teaching” címen. Ennek megírásához az én segítségemet kérte. Nagyjából felvázoltuk, – de sajnos egészségi állapota, és 1959-ben bekövetkezett halála miatt nem tudta kellőképpen kidolgozni. A 60-as években azután privát kiadásban mégis megjelent.
A ’60-as évek elején, a Torontói Egyetem (University of Toronto) zeneszerető rektora, akit Kresz Gézáékon keresztül ismertem meg, felhívott telefonon, hogy az Egyetem jogi fakultásának könyvtárában szükség volna egy több nyelvet beszélő egyénre, aki rendbe szedné és katalogizálná a nemzetközi és összehasonlító jogi anyagot. Az ajánlatot elfogadtam, és hat évet töltöttem ott. Könyvtári munkám mellett kutatási munkát is végeztem, többek között Bora Laskin részére, aki a helyettes dékán volt, és akiből később Kanada főbírája (Chief Justice of Canada) lett.
A ’70-es években, néhány évi pihenés, és egy évi spanyolországi tartózkodás után, elszegődtem a torontói Butterworth Legal Publishing (jogi kiadóvállalat) céghez, mint „Senior Editor”. 1977-ben elhatározták, hogy nyitnak egy fiókirodát Nyugat-Kanadában – és szerencsére Vancouverre esett a választás. Nekem felajánlották az „Executive Editor” [felelős kiadó] pozíciót. Gondolkodás nélkül elfogadtam, mivel Vancouver a világ egyik legszebben fekvő városa a Csendes Óceán partján.

- Vancouverben kapcsolatba került a Magyar Kulturális Egyesülettel, melynek Tárogató című kiadványát 1999 óta szerkeszti. Milyen feladatok, szempontok vezérelték a lap szellemiségét, irányultságát illetően?
- Elsősorban a magyar nyelv és kultúra megőrzése és terjesztése. A lap minden száma több angol nyelvű írást is tartalmaz a magyarul már nem folyékonyan beszélő, másod-harmad generációs fiatalok, vagy az idegen ajkú házastársaknak részére.

- Fontosnak, szinte már küldetésnek érzi nyelvünk, kultúránk ápolását. Milyen lehetőség van erre választott hazájában?
- A magyar nyelv és irodalom iránti szeretetemet és tiszteletemet gyermekkorom óta gondosan ápolom. Erre mindig nagy súlyt fektettek a családban, ahonnan több jeles író és költő is származott, pl. a nemrégiben elhunyt Szabó Magda. Faludy György a következő dedikációt írta „Levelek az utókorhoz” c. verseskötetébe: „Kossuth Évának, aki a magyar irodalom szeretetét tarisznyának hozta magával az emigrációba, olyan tarisznyának, amely szárnynak is nagyszerű. Sok szeretettel Faludy György, Toronto, 1975. november.”
Kanadában törvénybe van iktatva, hogy minden etnikai csoport ápolhatja saját nyelvét és kultúráját. Például Vancouverben, ahol San Francisco után Észak Amerika második legnagyobb kínai közössége él, két városrész majdnem teljesen kínaiakból áll, ahol az utcák neve, hirdetések, stb. mind kínai nyelven vannak feltüntetve. Legtöbb üzletben még angolul se tudnak! Ugyanez vonatkozik a hindu közösségre.

- Tagja a Kanadai Magyarságtudományi Társaságnak. Ez milyen további feladatokat, kihívásokat jelent?
- A Kanadai Magyarságtudományi Társaság az egyik legnagyszerűbb és legjelesebb tudományos intézmény. Az évi konferenciákon, amelyeket a Kongresszus keretén belül, Kanada különböző egyetemein tartanak május utolsó hetében, három nyelven lehet előadni: magyarul, angolul és franciául (a francia Kanada másik hivatalos nyelve) magyar témájú eseményekről, irodalomról, művészetről és művészekről, tudósokról, találmányokról, stb.
A Társaságnak van egy angol nyelven megjelenő, hivatalos évi kiadványa is, a Hungarian Studies Review, amelyben magyar érdekeltségű írások jelennek meg, gyakran a konferenciákon elhangzott előadások.
A Torontói Egyetem állandó magyar tanszékét 1978-ban, a kanadai magyar közösség által indított gyűjtés eredményeként alapították az Egyetem „Department of Slavic Languages and Literature” fakultásán belül. Az első tanszékvezető Dr. Bisztray György volt, aki 2004-ben ment nyugdíjba. Azóta nincs állandó tanszékvezető, vendég-vezetőkkel töltik be a pozíciót.

- Műfordítóként is debütált. Honnan jött az ötlet, hogy verseket fordítson?
- Ennek egy érdekes története van. Faludy Györggyel, a Villon-fordítások neves alkotójával, jó barátságban voltam. Egy alkalommal, amikor már készülőben volt verseinek angol fordítása, panaszkodott, hogy nem képesek a verseit rímben fordítani. Ez nekem szöget ütött a fejembe, és neki láttam egynéhánynak rímben való fordításához, ami, csodálatos módon, sikerült. Gyurka a következőt írta egyik levelében: „Köszönöm a fordításokat. Első alkalom, hogy ilyen jót kap az ember. Gratulálok!” Sajnos, az angol nyelvű kötetben nem jelenhettek meg, mivel már nyomtatás alatt volt.

- Egymástól távol, más világban, más kultúrában élünk. Mi az, ami az életkörülményeket illetően jobb Kanadában és mi az, ami esetleg rosszabb?
- Erre nehéz válaszolni, hiszen gyermekkorom óta nem élek Magyarországon, kommunizmus alatt soha. Azonban, amint innen látjuk a kommunizmus alól felszabadult Kelet-közép-európai országok helyzetét, kitűnik, hogy nem sok fogalmuk van a demokráciáról és annak működéséről, de hogy is lehetne, amikor a mai politikusok legnagyobb része a kommunista rendszer alatt nevelkedett, és nem realizálja, hogy a politikai ellenzék nem az ellenség.
A kanadai életkörülmények a világon a legjobbak – bár itt is civakodnak a politikai pártok, mint mindenhol, sok a panasz a magas adók miatt, stb. Azonban itt soha nem volt se háború, se kommunizmus, vagy valamiféle diktatúra.
A különböző etnikai kisebbségek – indián bennszülöttek, európaiak, hinduk, kínaiak, japánok, stb. – mind békességben éltek és élnek egymás mellett. Minden csoportnak megvan a saját nyelvű újsága, kulturális központja, egyházai, iskolája. Például a Vancouveri Első Magyar Református Egyház létrehozta a Kálvin Magyar Oktatási Szövetséget (Hungarian Calvin Educational Association) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Idegennyelvi Továbbképző Központjával, Magyarország legnagyobb, nemzetközileg elismert nyelvvizsgáztató központjával sikeresen együttműködve. Észak Amerikában az elsők között hozta létre vizsgahelyét Vancouverben „magyar, mint idegen nyelv”-ből (Hungarian as a Foreign Language). A Magyar Köztársaság által hivatalosan elismert ORIGO nyelvvizsgára 2009-ben került először sor. Az akkreditált vizsgák az Európai Unió számos egyetemén, valamit Kanada felsőoktatási intézményeiben is kredit-pontokra válthatók.
Hogy Kanadában mi jobb vagy rosszabb, azt nehéz felmérni, főleg annak, aki nem él Magyarországon, nem ismeri eléggé az ottani helyzetet, csak hírlapokból értesül róla pro, vagy contra.
Kanadában talán a kulturális élet terén lennének kívánnivalók, de ne felejtsük el, hogy Kanada egy nagyon fiatal ország, a párszáz évvel ezelőtt bevándorolt pioníroknak fontosabb dolguk is akadt, mint kultúrával foglalkozni. A kulturális élet az 1950-es években kezdett fellendülni, amikor a háború után az európai bevándorlók beözönlöttek. A magyarok is sok művészt és értelmiséget adtak az országnak „a mari usque ad mare: from sea to sea”, vagyis tengertől tengerig (a kanadai címer mottója).

- Hogy őrizhetné meg Magyarország a szuverenitását?
- Elsősorban, nem eladni idegeneknek a nemzeti értékeket, mint pl. a földet. Úgyszintén, amennyire lehet, függetlenítenie magát a nemzetközi pénzpiacoktól – tudom, szinte megoldhatatlan feladat – és erőteljesebben képviselni a nemzeti érdekeket a bel- és külpolitikában egyaránt. Az idegen tőkések helyett talán jobban kellene támogatni a magyar ipart, főleg a kisiparosokat és vállalkozókat.

- Játsszunk el a gondolattal, ha Ön lenne Magyarország első számú vezetője, mi az, amin változtatna?
- Mindenekelőtt a munkahelyek, a létbiztonság megteremtését látom a legfontosabbnak, hiszen ez a biztosítéka az emberek, a családok boldogulásának és a nemzet felemelkedésének.

- Szerepel-e a tervei között egy magyarországi látogatás?
- Ennek a gondolata mindig foglalkoztat, amint lehetővé teszik az itteni elfoglaltságaim, természetesen haza fogok látogatni.
- Botz Domonkos -