Ockham borotvája
A film egy lány-nő-asszony nézőpontjából jeleníti meg számunkra a történetet. Ez egy összetett hármas, vannak információk melyek csak a film legvégén derülnek ki, az immár öreg Briony „interjúja” által. Tehát a mindentudó elbeszélőnk itt ő lesz, nem a jelenetek egymásra épülésé által áll össze a film egésze, az elbeszélés lesz a szerkesztőelv, melyet tarkítanak késleltetések, és később kifejtett következtetések.
A filmben megjelenik előttünk egy arisztokrata család, és annak szolgálói, akik közül kiemelkedik egy, Robbie, akit iskoláztattak, jó nevelésben részesült, de mégis cselédként bánnak vele, bár bizalmukat élvezi. A nemesi családban vagy egy fiatal -Briony- és egy idősebb –Cecilia- lány. Cecilia és Robbie között románc van kialakulóban, talán tökéletes egymásra találás lenne, de van egy apróság, a származásbeli különbség. Kölcsönös szerelmük ellenére, próbálkoznak érzéseiket leküzdeni, és megfelelni a korban elvárt társadalmi szerepköröknek. Amikor már nem bírják tovább és bevallják egymásnak szerelmüket, akkor következik a bonyodalom, ami nem más mint a Briony, és az ahogyan ő látja és éli meg a dolgokat. Pont emiatt a „semmit látó” szubjektivitás miatt keverednek meg a szálak. Ugrálunk a nézőpontok között, először látjuk azt amit a lány lát, másodjára azt ami valójában történik.
Az első „félrenézés” a szökőkutas jelenetnél következik be, Briony azt látja, hogy a férfi ingerülten tekint testvérére, aki ennek következtében beleugrik a szökőkútba, majd hagyja a majdhogy mezítelen testét kedvére fürkéssze Robbie. Ami valójában történt az teljesen más, flörtölésük közben letört egy váza füle melyért Cecilia beugrott a vízbe. A szökőkútból kiemelkedő testét a férfi éppen hogy csak megnézni, de mint úriember, elfordul, várja, hogy majd egyszer ne csak lesve figyelhesse őt meg ilyen kiszolgáltatott helyzetben.
A második szubjektum általi félreértés a levél értelmezésénél van. A férfi szégyellve előbbi magatartását, engesztelő levél írására adja a fejet, mely látszólag nehézkesen megy, köszönhetően érzelmei és vágyai által elhomályosított gondolkodásának. Két alternatíva születik meg az irományból, az egyik a vágyai által vezérelt, a másik az esze általi. Briony a vágyak által hajtott, buja verziót olvassa el, majd a frissen szerzett traumát kibeszélve egy másik lánnyal, arra a következtetésre jutnak, hogy a férfi szexmániás és agresszív.
A harmadik és egyben talán utolsó, a lány általi értelmezés a könyvtárban történik meg. Itt ő azt látja, hogy szeretett testvérét immáron ténylegesen is sikerül levadásznia a beteg fantáziával rendelkező Robbienak. Pedig ez is egy félreértés, ennél a jelenetnél szakad meg az eddig visszafojtott vágyak megtartóztatása, itt jön a kölcsönös szerelmi vallomás.
Az ezt követő jelenetben látjuk, hogy az asztalnál van mindenki, kivéve az ikreket –akik vendégségben vannak a családnál, lánytestvérükkel együtt- akik, elszöktek. Az asztaltársaság kutatni kezdi az elkóborolt gyerekeket, ebből kiveszi a részét Briony is. P lesz az aki keresgélés közben valami furcsa dolognak lesz szem és fültanúja, lát egy erőszakot (ha egyáltalán ez valójában az volt, hisz a lány is kacérkodott állítólagos bántalmazójával). Bár az elkövető férfi arcát nem látjuk, Briony is csak homályosan, de arra a következtetésre jut, hogy nem lehetett más a tettes, csak Robbie, aki már Cecilet is bántalmazta. Ezt elmondja szüleinek, felfedi az általa igaznak vélt dolgokat előttük és a rendőrök előtt, aminek következtében a hős –megtalálta az ikerpárt- férfit börtönbe zárják.
A fiatal lány attitűdje egyáltalán nem negatívum, és nem is általános, ez egy tipikusan Ockham-borotvája eset. Ha van egy egyszerű következtetés a dolgokra, akkor biztos, hogy az lesz, nem igényel több utánajárást. Ezt az álláspontot talán már a fiú elhurcolásánál mégis elveti, érzi, hogy nem áll össze a kép, látja nővérét amint siratja a férfit, és mivel nem ismerhette a Stockholm szindrómát, erre a lehetőségre nem is gondolhatott. Talán pont ez a pont volt az életében, amikor fel kellett nőnie a gyerekes képzelgésekből. Az idősebb Briony már tisztán látja azt hogy valójában mi is történt, tisztázni szeretné Robbie nevét, de ezt a lépest képtelen megtenni, így az önkéntes vezeklést választja és ápolónőnek áll, bízik abban hogy a férfi még él és, nem halt meg a háborúban, bízik abban hogy gyermeteg következtetését valahogyan jóvá tudja tenni. Az idős Briony már teljes tudatában van, mindannak, hogy mi is lehetett gyerek énjének az az ok ami miatt Robbien bosszút akart állni, és élből elutasítva a közte és nővére közötti vonzódást. A férfi egyszer megmentette a lány életét, ettől lekötelezve érezte magát és gyermeki vonzódás alakult ki benne. Ezt későbbi életszakaszában viszonozni akarta azzal hogy ha mégis megsebesült, akkor majd ő megmenti az életet, ezzel törlesztve az adósságot. Az idős Briony meséli el a történetet Robbie bebörtönzése után. A férfi, hogy csökkentse büntetését katonának állt, Cecile otthagyta családját, saját lábra állt és nővérként dolgozott. A kettejük közös jövőjét elbeszélő szakasz Briony agyszüleménye, ezzel próbálva meg kiküszöbölni azt a hibát amit gyerekként vétett, és így adva meg a szerelmeseknek ami nem lehetett övéjük, a boldogságot. A való életben mindketten meghaltak a háborúban, a férfi vérfertőzésben, a nő egy metróállomás beomlásánál vesztette életét.