Alan Glynn The Dark Fields cimű regényének feldolgozása elevenedik meg előttünk, a film rendezője Neil Burger (A mágus) tudatosan nem akart megmaradni a valóság szférájánál, a trükkökre és a látványra helyezte a hangsúlyt, ezzel elrugaszkodva a földi világtól. De ennek ellenére mégsem lehet sci-finek nevezni (se thrillernek, se akciófilmnek) a művet. Továbbá, a film nem sorolható kifejezetten a kábítószeres filmek közé se, bár a központi motívuma ez. Foglalkozik a nyolcvanas években általánossá vált témával – már ami a drog-filmeket illeti -, azaz, a szer használata elősegíti azt, hogy olyan dolgokat is meglássunk, ami átlagember számára nem hozzáférhető. A szer segítségével a parlagon heverő agyi aktivitásunkat teljes mértékben fel tudjuk használni.
Nem a fogyasztás, élvezet, használat, a leállással kapcsolatos komplikációk jelennek meg előttem a film hallatán, sokkal inkább egy társadalmi szatíra. A film nem moralizál, nem feszegeti az erkölcsi kérdéseket, pusztán egy „felvilágosult ember” hétköznapjait és ambícióit mutatja be. Szatíra révén, egyből reflektál a társadalmi problémákra, mint a tőzsde, világgazdaság, emelkedő kamatok. Egy átlagember a filmünk főszereplője, egy magát írónak képzelő férfi, akinek az élete romokban, nem tud írni – ezáltal nincs állása -, a barátnője csődtömegnek tartja, aki csak kihasználja őt. Hősünknek a változáshoz nem kell tennie semmit, a szerencse az, ami kihúzza őt az eddigi életéből, találkozik a régi sógorával, aki exkluzív kábítószerrel kereskedik, nzt-48-cal, a csodaanyaggal, ami egy csapásra megváltoztatja az életét.
De mi is ez a szer? Ez a drog nem más, mint minden egyes ember álma, a segítség ami által mindenki az lehet ami csak akar, és ezért semmit sem kell tennie. Használat közben egyből megvilágosodik előttünk minden, ki tudja használni a benne rejlő potenciált. Hősünk élete is egyből helyreáll: kezdetben barátnői vannak, majd visszatér a tartós kapcsolatához; tanul, és fel is használja a tudását; ő lesz a társaság középpontja; egészségesen kezd el élni. Ez egy háromszázhatvan fokos változás. Mindenki, aki nincs megelégedve az életével, erre vágyik.
A tőzsde, a hitel a kamat fontos szerepet játszik a filmben. Hitelt nem kap főszereplőnk, ezért egy maffiózóhoz kell érte fordulnia, amiből később a bonyodalom származik. Ez a „nulláról” induló emberek számára általános probléma, a jelzáloghitelek, az uzsorások jelentik az egyetlen kiindulási alapot az élethez. Ez a kisember dilemmája, vagy marad ott ahol van, vagy ha előrébb akar jutni és megvalósítani az álmait, mindent kockára kell tennie.
Ahogy főhősünk kezd feljebb jutni a ranglétrán és a tőzsdén kezd dolgozni, egyből nagyobb problémát kell megoldania, olyat, ami már nem csak az átlagembert érintik, hanem az egész gazdaságot. Egy ember kezébe kerül a világgazdaság, ez egyben segélykiáltás is, mindenkit érintő probléma a tőzsdei árfolyamok fixálása, a gazdaság stabilitása.
Teszt-anyag révén fennállnak a mellékhatások is, ezt a zoomok a vágások, az átmosások, trükkök, látószögváltások érzékelteti a rendező. Az emlékezetkieséssel kezdődik ennek érzékeltetése, később, mint kiderül a szervezete és az agya annyira hozzászokott az nzt-hez hogy nélküle meghalhat. Megjelenik a főszereplő ex-felesége aki ugyanúgy használta ezt a szert és ennek abbahagyásával leépült testileg és lelkileg, figyelmezteti a férfit hogy az azonnali leállással megöli magát. Hősünk kutatásba kezd, felhívja ex-sógora vásárlói körét, és kideríti, hogy mindenki halott, aki valaha is elkezdte használni ezt a kábítószert. Eddie szerencsétlenségére az egyik kuncsaft egy rendkívül befolyásos üzletember, akinek elfogyott a „varázspirulája” ezért meg akarja öletni őt. Megpróbál gondoskodni az utánpótlásról, így felfogad egy vegyészt, hogy állítsa elő neki ezt a szert, kiküszöbölve a hibáit.
Az elbeszélés egyes szám első személyű, ezzel próbálja a rendező/író mélyebb azonosulásra ösztökélni a nézőt. Az viszont negatívumként hozható fel a film esetében hogy bár Eddie szinapszisai, agya teljesen megváltozott, mi ebből mégsem érzékelünk semmit, kívülről látjuk az egészet, csak a következményeknek vagyunk a szemtanúi.
Eddie leküzdi az őt terrorizáló maffiózót - aki ugyanúgy rászokott a drogra -, a nagyhatalmú pénzügyi mogulokat, és elindul a választásokon, hogy ő lehessen az Amerikai Egyesül Államok elnöke.
A film vége eléggé klisé lett, happy end, hisz ez kell az olyan embereknek, akik hasonlóan a semmiből vágyakoznak a csúcsra, céljuk hogy nyomot hagyjanak a világban, életüknek legyen értelme, haláluk után emlékezzenek rájuk. Ha a film befejezése tragikus lenne, azaz Eddie Mora belehalna a szer használatába, többet mondana, azt sugallná, hogy a sikerért meg kell küzdeni és nem elég várni a csodára, a mesebeli megoldásra; de ez Amerika, itt a boldog lezárásnak kötelezően be kell következnie.