Pálinkás József
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke azzal a céllal hívta össze az MTA Bölcsészettudományi Központját 2012-re létrehozó intézetek kutatóit, munkatársait, hogy a kutatóintézet-hálózat megújításának szempontjairól, folyamatáról és a változással megnyíló lehetőségekről hiteles tájékoztatást, a felmerülő kérdésekre pontos válaszokat adjon. A szeptember 19-i Kutatói Fórum első azoknak a találkozóknak a sorában, amelyeken Pálinkás József tájékoztatja az érintetteket a szerkezeti megújítás tervének részleteiről, az új kutatóközpontok kialakításának tervezett lépéseiről.

A tervezett új struktúrában az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontját alkotó nyolc intézet (a Filozófiai, a Régészeti, a Történettudományi, az Irodalomtudományi, a Művészettörténeti, a Néprajzi, a Zenetudományi Intézetek), valamint a Társadalomkutató Központ kutatói előtt tartott elnöki tájékoztatóban Pálinkás József leszögezte, hogy a fórumok célja az, hogy a kutatói közösségek felismerjék a megújítás szükségességét, kövessék és részvételükkel együttműködően alakítsák a folyamatot, a maguk helyén és eszközeivel hozzájárulva az intézethálózat hatékonyabb működését eredményező változásokhoz.

Az elnöki áttekintés három tekintetben bontotta ki a megújító folyamatot és annak részleteit. Elsőként a kutatóintézet-hálózat átalakításának koncepcionális és stratégiai vonatkozásairól szólt, kitérve annak szükségszerűségére és integráns helyére az új Akadémiai Törvény megalkotása, a szerves átalakítást eredményező Lendület pályázati minta és az intézményhálózat infrastrukturális megújításának gördülő modelljeként ismeretes MTA-Q2 projekt sorában.

Pálinkás József ezt követően részletesen feltárta azokat az összetett okokat, amelyek az intézethálózat megújítását elkerülhetetlenné teszik, így a szétaprózottságot, a kutatási témaváltásokat megnehezítő, rugalmatlan intézményi struktúrát, a kutatási kapacitások megosztottságát és nem egyenletes eredményességet, a párhuzamosságokat és aránytalanságokat. Kitért arra, hogy mindezek együttes jelenléte a jelenlegi szerkezetben a kutatóhálózat elsorvadásához, megszűnéséhez vezet. A megújításnak sem rövid sem hosszútávon nem alternatívája tehát a jelenlegi rendszer fenntartása, annak működési és finanszírozási ellehetetlenülése miatt, ezért a bekövetkező változással járó nehézségeket is ebből a szempontból szükséges újraértékelni. Nyilvánvalóvá tette, hogy a megújítás szándéka nem személyes törekvés, és sikerességének biztosítéka, ha a megújítás szükségessége az érintettek meggyőződésévé válik.

A létrejövő új hálózatról szólva az elnök hangsúlyozta, hogy a megújult rendszerben a kutatók és az intézetek egyaránt megőrzik tudományos autonómiájukat, növelhetik kutatói hatékonyságukat és tervezhetik tudományos pályájukat. Kiemelte, hogy az új központokban a kutatás céljai és szempontjai lesznek a legfontosabbak, az adminisztráció ennek érdekében és ezt szolgálva alakul át, egyúttal rámutatott, hogy az ésszerűsítés nyomán a kutatási egységek nagyobb flexibilitást is nyernek. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a kutatóközpontok intézetei számára nem a tudományági megítélésre való hivatkozás, hanem a tudományterületen elért mérhető tudományos teljesítmény, a kutatói eredményesség és a kiválóság teremthet biztos, hosszú távú tudományos kilátásokat.

Az Akadémia elnöke biztosította a jelenlévő kutatókat arról, hogy a decemberi közgyűlési döntést követően a megújult struktúrában létrejövő központok kiszámítható költségvetési keretekkel kezdhetik el működésüket 2012-ben, és megközelítőleg két év áll majd rendelkezésükre, hogy az új egységekben való hatékony működésük belső feltételrendszerét tovább finomítsák.

Kérdésekre válaszolva Pálinkás József kitért arra, hogy az idei elvonásokból és nem a megújítási programból következő öt százalékos leépítést követően további megvonások nem várhatóak, és a strukturális megújítás első lépésével megtakarítható mintegy félmilliárd forint a kutatóhálózatban a kutatásra fordítható forrásokat növeli. Egyértelművé tette, hogy a megújuló rendszerben intézeti szinten is a kutatás és működés hatékonyságát és prioritásait figyelembe vevő stratégiai tervezésre, gondolkodásra lesz szükség.

Az informatikai és folyóirat-kiadási, valamint könyvtár-elérhetőségre vonatkozó felvetések kapcsán megismételte a megújítás kutatási eredményességre és intézeti tudományos autonómiára vonatkozó elvét. A kutatásvezetők szerepének kiemelésével egyúttal nyomatékosította az intézményi hatékonyság és a kutatói kiválóság, műhelyformálás fontosságát. Az elnök elmondta, a rugalmasabb, változásra nyitottabb szerkezetek jövője beláthatóbb és ígéretesebb, mint a változásra képteleneké. A megújítás stratégiája így válhat a kutatóintézeti hatékonyság perspektivikus biztosítékává.

A fórum végén Németh Tamás főtitkár és Csépe Valéria főtitkár-helyettes kiemelték és megerősítették a megújítás szükségszerűségének, megtervezettségének, körülményeinek és folyamatos egyeztetéseinek legfontosabb elemeit, lépéseit.

Pálinkás József a Fórumot lezárva aktív részvételre, együttműködésre és az intézet-igazgatókkal, elnöki biztosokkal és a kutatótársakkal való kommunikációra biztatta a megjelenteket.

A második fórumon az MTA Természettudományi Kutatóközpont leendő munkatársai vettek részt szeptember 23-án. A második fórumról készült beszámoló ide kattintva olvasható.
Forrás: MTA