A jegybankelnök az új könyvében a 2002 és 2008 közötti recenzióit gyűjtötte össze, s kommentálta, hogy a múlt üzenete a jelen megértéséhez és a jövő építésében is segítségünkre lehessen  

Csütörtökön mutatták be Matolcsy György Olvasó – Napló című kétkötetes recenziógyűjteményét, amely a Magyar Nemzeti Bank és a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kiadvány 199 cikket tartalmaz, amelyekben a szerző hazánkban kevéssé ismert, ám nagy jelentőségű gazdasági és társadalomtudományi munkákat vett górcső alá, s közben a jelen és a jövő számára egyaránt fontos tanulságokat vont le. Az eseményen a jegybankelnök is felszólat, beszédében megidézte a múltat, kitért a magyar gazdasági sikerek receptjére és a kudarcok okaira, továbbá arra, hogy milyen kitörési pontjai vannak hazánknak a 21. század harmadik évtizedében.

„Ma már tudjuk, hogy az elmúlt 32 év legsikeresebb másfél éve a Széchenyi Terv és az otthonteremtési program: az első Széchenyi Terv és az első otthonteremtési program vívmányainak, eredményeinek köszönhető” – emlékeztetett Matolcsy György az általa csak az első magyar gazdasági csodaként emlegetett 2001–2002-es konjunktúra időszakára. A millennium évében hazánk, a jegybankelnök szerint, felhajtott egy „széles gazdasági autópályára”, s akkor nem tűnt lehetetlennek, sőt, nagyon is reális célkitűzés volt, hogy az évtized végére utolérjük vagy akár meg is előzzük Olaszországot és Csehországot. Ám – fűzte hozzá – erről a fejlődési, növekedési útról hivatalba lépése után azonnal letért a baloldali koalíció. Ezzel, miként „Demján Sándor fogalmazott, 10 év veszett el. Igen, tíz év, hiszen 2010 és ’12 között válságkezelési üzemmódban voltunk, úgy kellett megfordítani mindent” – mondta az első és második Orbán-kormány gazdasági minisztere.

A csütörtökön bemutatott Olvasó – Napló kapcsán megjegyezte, hogy az a 2002 utáni évek útkeresésének lenyomata. „A szerző 199 könyvön és tanulmányon keresztül kereste a magyar siker receptjét és a választási kudarc okait” – idézte fel az MNB elnöke, megjegyezve: 199 recenziót tartalmaz tehát a most megjelent mű, s valamennyit ellátta glosszáival, amelyekben a múlt üzenetét próbálta meg tolmácsolni a jelen és a jövő számára. Ezekre Matolcsy György „palackpostaként”, a két kötet 200. írása hivatkozott, aztán történelmi példákon keresztül mutatta be a könyvek, a tudás átadásának és megértésének fontosságát.

A siker titkáról szólva a világos víziók fontosságát hangsúlyozta. „A jövőkép egy szigorú dolog, célokból és időpontokból áll, minden összetevőjét mérni lehet. Amit nem lehet mérni, az nem jövőkép. Az álom. Romantikus vágy – húzta alá, kiemelve, hogy 1990 óta ellenzékben és kormányon, akárcsak a nemzeti bank élén, olyan emberekkel dolgozott együtt, akiknek a közös célja Magyarország felemelése, a magyar siker volt és lesz is. Ez vezetett szerinte a 2000 utáni sikerekhez és a 2010-es évek első felében a talpra állásához, illetve a koronavírus-járvány okozta és a háború által elmélyített válságig kitartó konjunktúrához.

„A nemzetnek nemzeti jövőképre van szüksége. A rendszerváltozás körül ilyen volt a Nyugathoz tartozás, majd 2010 után az egymillió új munkahely megteremtése” – jelentette ki. A jövőre vonatkozóan pedig négy stratégiai területet érintő fejlesztési célokat vázolt fel.

Matolcsy György úgy véli, Magyarország lehetne Európa egyik egészségügyi központja, az elképesztő vízbázisunkra – ideértve a termálvíz-készleteket is – szintén építhetnénk, további kitörési pontot lát az oktatási és kutatás-fejlesztési, valamint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari szegmensekben. Azért választotta ezeket, mert ez a 199+1 írás arról szól, hogy csak az nyerhet, aki az erősségeire épít és világos, mindenkit megmozgató jövőképe van – húzta alá ismét.

Végül az erősségek kiaknázásáról szólva fontosnak tartotta még szóba hozni azt is, hogy a mennyiség helyett a minőségre kell koncentrálnia a gazdaságirányításnak, ehhez pedig mindig újabb reformokra van szükség. „A reform minőséget teremt. A reformhiány mennyiséget termel újra – egyre nagyobb kockázattal és árral. Vagyis az a rendszer lehet csak nyertes, amelyiknek céljai vannak, útközben figyeli és méri a hatásokat, és szükség esetén bármikor kész kijavítani magát” – állapította meg Matolcsy György.