Már napok óta folyik egy feminista kampány az Üvegplafon feminista csoport szervezésében, anyaforradalomnak nevezik. Azon ugorjunk is át, hogy a balos ideológiai érintettségű aktivisták csak forradalomban/felforgatásban/pusztításban tudnak gondolkodni. Mentoruk, Marx óta a demokratikus elvekkel közös halmazuk ilyen értelemben nincsen. Azon már ne ugorjunk át, miért célja frusztrálttá tenni a nőket a feminizmusnak.
Napok óta gyártják a Facebookon a szlogeneket, olyanokat, hogy anya csak egy van, de nem szeret mindent egyedül megoldani. Tiltakoznak az ellen is, hogy anyukának szólítsák őket a kórházban, vagy óvodában, hiszen nekik van nevük. Olyat is írnak, hogy nem attól vagy jó anya, hogy mások rosszak. Sérelmezik, hogy nem emelkedett a családi pótlék, az is kérik, ne tartsuk anyaságot szuperképességnek, inkább maradok halandó, időnként hibázó átlagos nő gyerekkel. Ennek érdekében össze is gyűlnek egy kicsit a Szent István parkban demonstrálni.

A feminizmus, miután elérte célját, és megadta a nőknek azt, hogy azt tegyenek az életükkel, amit akarnak, nem éri be csak ennyivel. Azt is meg akarja tanítani a nőknek, hogy minden jár és mindent lehet az életben, mert ez csak szabadság kérdése. Ha nem lehet mindent, akkor valaki sérti a nők szabadságjogait, ez a valaki pedig egy férfi lesz. A kegyetlen nőgyógyász, aki nem engedi, hogy hula-hula táncosnők vegyenek részt a szülés beavatásán, a főnök, aki direkt kevesebb fizetést ad a nőknek, a politikus, aki félti a hatalmát.

A feminizmus elégedetlenné és boldogtalanná teszi a nőket, mert elhiteti velük, hogy egy fenékkel több lovat is meg lehet ülni: egy kantárral biztos kézzel megtartható az anyaság, a karrier, a hobbiművészet, a biokertészkedés meg a fesztiválozás. Erre rá is ugrott az elmúlt évtizedekben a globális marketing, a mert megérdemled tökéletes, ám pusztítóan hamis világában nők százmillióiban ültették el az elégedetlenséget. Fiatal nők tömegei hiszik el, hogy bármit elérhetnek, mint kés a vajon úgy hasítanak át az életen, és teremtik meg a reklámokban mutatott tökéletes életű nőt, akinek nem kell erőfeszítéseket tennie, mert minden jár.

A feminista diskurzus és marketing hazudik. Miközben a lányok már az óvodában és az iskolában szétszekálják és idomítják a fiúkat, miközben kizárólag a nők döntenek a szexről, a családalapításról, a gyerekvállalásról, a gyerek nevéről, az anyós beengedéséről, a munkába állásról, a gluténmentességről, a fal színéről, a kanapéról, a nyaralásról, az étteremről, de már a kocsivásárlásról is – a feminizmus azt hazudja, hogy itt valami nincs rendben, a nők elnyomásban élnek. Mert szerintük ennél több jár: a minden megkapható beteges balos utópiája, egy sosemvolt forma, sosemvolt tartalommal.

Az életben nem érhető el minden, nem kapható meg minden, se nőnek, se férfinak, se magyarnak, se amerikainak. Nem leszünk soha mind egyformán egyenlőek, mert a teremtett világ természete olyan, hogy felelünk a döntéseinkért és a tetteinkért. A nők elégedetlenségének folyamatos szítása férfiellenes, gyerekellenes, családellenes.

Soha ennyi gép, takarítónő nem segített a nőket, mint manapság. A férfiak és az apák soha nem voltak még így bevonva a gyereknevelésbe, a háztartás ügyeibe, porszívóznak, vasalnak, főznek és gyesre mennek, és soha ennyire nem voltak elégedetlenek velük, mint ma

Családban élni, gyerekeket nevelni teljes embert kíván, dolgozni mellette már maga a bűvészkedés. Állandó kompromisszum, lemondás, egyeztetés, szervezés. Mi akartuk, elértük, tessék. Jobb lett az életünk?

Az anyaság kőkemény munka és felelősség, de meg lehet találni benne a nyugalmat és az elégedettséget, viszont ahhoz felnőtté kell válni, le kell számolni a gyermeki önzőséggel és individualizmussal. Anyának lenni közösségteremtő szerep, ott kezdődik, ahol az individualizmus véget ér. Boldogabb élete lesz minden anyának, aki ezt képes belátni, mert annál többet nem tud tenni a világ jobbításáért, mint tisztességgel felneveli a gyerekeit.