Eltérő kultúrákat, világnézeteket köt össze a zene – vallja Izaki Masahiro. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatója szerint a zene átível a határokon, mindenkihez szól.
– Igen széles körű a kitekintési lehetősége a nemzetközi zenei piacra. Miben más egy eltérő kultúrákból érkező nemzetközi csapatban dolgozni, őket tanítani, mint akár a hazájában, akár Magyarországon?

– A zenében, véleményem szerint, nincs nemzetköziség, illetve úgy is fogalmazhatnék, hogy csak az van. Ennek magyarázata, hogy a zene nem ismer határokat, azokon átívelve mindenkihez szól. A nemzetköziség fogalma – tágabb értelemben – magában foglalja a különböző kultúrákkal, nyelvekkel, népekkel való találkozást.

– Amikor Japánban dolgozom a honfitársaimmal, a hagyományainkhoz híven a „józan ész” mentén működünk együtt. Egy képzeletbeli, virtuális falon belül dolgozunk, ami ugyan biztonságot ad, de megvan a veszélye is, ugyanis ha nem vigyázunk, bármikor belterjessé válhatunk. Japán karmesterként magyar zenészekkel dolgozni már nemzetközinek számít.

– Természetesen soha sem tekintem magamat japán karmesternek, amikor Magyarországon dolgozom. Ebben az országban egyszerűen csak hivatásos zenészként tevékenykedek. Számomra a nemzetközi csapatban végzett munka azt jelenti, hogy olyan kultúrákkal és e kultúrákhoz kötődő érzésekkel találkozom, melyeket eddig nem érzékeltem vagy nem tapasztaltam.

– Karmesterként hajlok arra, hogy a vezető szemszögéből is értékeljem a dolgokat. Éppen ezért szükséges különböző – akár nagymértékben is eltérő – véleményeket meghallgatni és értékelni. Ebben az értelemben, egy nemzetközi csapattal folytatott munka során, meg kell ismerni és el kell fogadni a különböző nemzetiségű emberek érzelemvilágát, nézőpontját, s tudni kell azonosulni ezekkel a sajátos attitűdökkel. Egy hazai csapattal természetesen ez nem így működik, hiszen azonos kultúrából származva erre nincs szükség.

– Ki lehet jó karmester? Hogyan lehet jól összehangolni a zenekart vagy a kórust a zeneművel?

– Erre én is szeretném tudni a választ! Nagyon sok minden szükséges ahhoz, hogy valaki jó karmester legyen. De talán kiemelném, hogy legyen jó ember egy kellemes személyiséggel, akit tudnak szeretni és tisztelni a zenészek. Egy karmester nem „csinálhat” zenét anélkül, hogy ne játszana egy hangszeren, vagy saját maga ne tudna énekelni. Ezért a karmesternek – mielőtt kezébe veszi a pálcát – mindent elő kell készítenie karmesterként, vezetőként, és emberként is…

– A karmesternek elsősorban meg kell ismernie, elemeznie kell a zeneműveket, legyen az zenekari vagy kórusmű. Össze kell hangolnia a saját személyiségével, s ehhez meg kell találnia a megfelelő, sajátos előadásmódját. Értelmeznie kell a szerzők által lejegyzett hangjegyeket, hogy ne csak megérteni, hanem érzékelni is tudja a teljes zeneművet.

– Ugyanakkor – az összhang megteremtéséhez – a karmesternek pontos tervet kell készítenie a zenekar vagy a kórus próbáihoz, figyelembe véve a zenészek – adott műre vonatkozó – sajátos értelmezéseit is. A karmester mindig bízik abban, hogy „működik a kémia” a saját és az előadók kifejezésmódjai és értelmezései között. Amikor ez megtörténik, akkor valósul meg az összhang, a harmónia.

– Milyen élményeket, érzéseket vár a templomi hangversenyektől? Számít-e a közönség összetétele, a helyszín aurája, mérete, építészeti kialakítása vagy az ott található műalkotások?

– A templom minden emberi lénynek egy szent hely. Látván a külső és belső megjelenését, a díszítéseket, a képeket, érezvén a sajátos illatot, a hőmérsékletet…, így vagyunk képesek érzékelni a hely nagyságát, súlyát, szépségét, méltóságát és nemességét. Ezt nem csak az átlagemberek tapasztalják. Ugyanezt érzik a zeneszerzők, akik műveket komponálnak az egyházaknak, illetve a templomban összegyűlt embereknek. Ez a sajátos zene egy szent helyen előadva különleges érzéseket generál a hallgatóságban és a zenészekben egyaránt. Egy templomi koncert elhozza számunkra annak a sajátos érzésnek a különlegességét, nagyszerűségét, amit a láthatatlan dolgok, mint például Isten vagy maga a zene iránt táplálunk.

– Mint a Szolnoki Szimfonikusok zenei vezetője, mit fogalmazna meg misszióként? Mit jelent a zenekar számára a SZOLNOK MASTERCLASS nemzetközi programja?

– Az én fő misszióm, hogy karmesteri munkámmal mindig újat teremtsek. Ennek azonban egyedinek kell lennie. Nem lehet ugyanaz, mint amit egy másik – hazai vagy külföldi – karmester is adhatna. Szerintem ez a magyarázata annak, hogy továbbra is itt dolgozhatok, hogy sok ember ért velem egyet és elismeri munkám eredményét. Éppen ezért a MASTERCLASS megvalósítása nem más, mint egy újabb kihívás a jövőbeli tevékenységünket illetően.

– Fejlődésünk kulcsa az, hogy nyitottak legyünk az új helyzetek és lehetőségek iránt. Ha sikerül ez a próbatétel, akkor ez a jövőre nézve egy jó stratégia is lehet. Bízom benne, hogy a MASTERCLASS-ban végzett tevékenységünk révén új gondolatok és benyomások ébrednek bennünk a jövőt illetően.