A Kenderes főutcájára néző neobarokk kastélynak nem elsősorban építészeti adottságai, mérete vagy viharos múltja ad jelentőséget. Egykori tulajdonosának személye teszi különlegessé.
A helyén állt jóval egyszerűbb udvarházban látta meg a napvilágot 1868. június 18-án vitéz Nagybányai Horthy Miklós altengernagy, az osztrák-magyar hadiflotta utolsó parancsnoka, Magyarország kormányzója. Kenderesnek a Horthy-család megjelenése előtt is számtalan, bonyolult tulajdonviszonyokkal rendelkező birtokosa volt.

A pálos rend mellett itt volt földje a gróf Károlyi-, gróf Koháry- és a báró Orczy-családnak is. A Károlyiak birtokrészét egy ideig egy köznemesi família, a Hodossyak is bírták, míg per útján vissza nem származott a Károlyiakhoz, végül örökléssel egy része Kornis-, majd Haller-birtok lett. 

A mai Horthy-kastély szerény, eredetileg gazdatiszti lakásnak épült elődjét is a Károlyiak emeltették az 1700-as években.

A Haller-családtól került az ő birtokrészük végül a kormányzó anyai felmenőinek, az erdélyi származású dévaványai Halasy-családnak a birtokába, akik már bővítették is a kúriát. Nem bonyolítva tovább a telekkönyvet, a bő ezer holdas birtokkal rendelkező Halasy József főszolgabíró Paula leányát vette feleségül 1857-ben, s lett a közben 1510 holdra nőtt birtok és a kúria tulajdonosa Horthy Miklós atyja, Horthy István. Vele kezdődött a szintén erdélyi­ származású, 1635-ben nemesített nagybányai Horthy-­família itteni története.

A visszaemlékezések szerint Horthy István szerény természetű, címre, rangra nem áhítozó, puritán ember volt, aki még a Tisza Kálmán miniszterelnök által felkínált főispáni állást is visszautasította. Végül az uralkodó nevezte ki 1893-ban főrendiházi tagnak, amit 1904-ben bekövetkezett haláláig viselt. Számos gyermekét is keményen, kötelességtudásra és hazaszeretetre nevelte. Közülük István lovassági tábornokként harcolt az első világháborúban, Szabolcs a vármegye főispánjaként, mint tartalékos huszár főhadnagy 1914-ben az orosz fronton túlerővel harcolva halt hősi halált.

Miklós a haditengerészeti kiképzés közben balesetben elhunyt testvére, Béla nyomdokain járva lépett be a hadiflottához, s lett idővel annak utolsó parancsnoka. A kastélyt apjuk elhunytát követően Horthy Szabolcs használta, majd az ő halála után lett valamivel több, mint hétszáz hold földdel együtt Horthy Miklós tulajdona.

Mai formáját 1925-ben kapta, amikor az uralkodói szárnysegédként sokáig Bécsben élő Horthy Miklós felesége, Jószási Purgly Magdolna a bécsi barokk hatására Kalin Ferenc építész terve alapján átépíttette. Az eredeti U alakú épület alapterületében nem sokat változott, de néhány új helyiség mellett terasz épült hozzá, padlásterében manzárd kiképzésű vendégszobákat alakítottak ki, illetve az addig földszintes főszárnyat egyemeletesre építették át.

A kertben többek között úszómedence szolgálta a szinte­ élete utolsó percéig szenvedélyesen sportoló Horthy Miklós kedvtelését. A visszaemlékezések szerint a kastély berendezése inkább polgári volt, semmi sem mutatta, hogy szinte királyi jogkörrel és hatalommal bíró ember otthona. Itt kaptak helyet a kormányzó Fiuméből, illetve Bécsből hazamentett emlékei, vadásztrófeái, s nem utolsósorban a család szép könyvtára is.

Későbbi kritikusai szívesen kritizálták a kormányzó műveltségét, azt terjesztve, hogy szakkönyvön és újságon kívül nem olvasott mást. Az államfőt személyesen ismerő Petneházy Zalán folyamőr törzskapitánytól tudom, hogy többek között nagyra becsülte Horatius római költőt, személyes jelmondata is az ő egyik verssora volt: „Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut”.

Az átalakított épület megőrizte azt a szobát is, melyben Horthy Miklós és testvérei születtek. Ő kormányzóként is lehetőleg minden nyarat a családi kastélyban töltött, itteni életéről e sorok írója dr. Juhász Károlytól, Kenderes utolsó királyi főjegyzőjétől kapott egykor bőséges információkat. 
A visszaemlékezés szerint a kormányzó Kenderesen csupán legfontosabb hivatali kötelmeivel foglalkozott, bár minden lényeges kérdésről folyamatosan tájékozódott.

Itt elsősorban a helyi kérdések érdekelték, Juhász urat minden hazalátogatásakor többször is fogadta és elbeszélgetett vele Kenderes mindennapi életéről, ügyes-bajos dolgairól. Nagyon foglalkoztatta a mezőgazdaságból élők sorsa, beszélgetéseik során többször elmondta a jövőjükre vonatkozó elképzeléseit. Tervei szerint idővel mindig csak az elsőszülött örökölhette volna a családi gazdaságot, így nem aprózódik tovább a kisbirtok, a többiek pedig állami segítséggel tanult mesterséggel alapozhatták volna meg az önálló életüket. Ezt az elgondolását sok mással együtt elsodorta a háború.

A kormányzó egyébként nem korlátozta kapcsolatait a falu vezetőire. Akár a község utcáin sétálva, akár a vasárnapi istentiszteletet követően bárkivel szívesen szóba elegyedett. Másutt sem nagyon szerette a kíséretet, de Kenderesen végképp elzárkózott tőle, így szabadon érintkezhetett bárkivel. 

Köztudott volt róla, hogy a vasárnapi ebéddel mindig kétségbeesésbe hajszolta a feleségét. Horthy Miklós vegyes házasságban élt, hitvese katolikus, ő református lévén külön jártak templomba.

A kormányzóné már régen asztalnál ült, amikor férje még mindig a dombtetőn álló református istenháza előtt beszélgetett a helybeliekkel, és csak harmadik-negyedik hívásra talált haza. Köztudott volt a gyerekekkel a templomban gyakran eljátszott tréfája is. Nem egyszer tett úgy, mint aki otthon maradt énekeskönyvét keresi, s persze mindenki igyekezett kisegíteni a magáéval.

Mindig papírbankó volt benne könyvjelzőnek, amikor tulajdonosa visszakapta. A helyi református templomban szerencsésen átvészelte az évtizedeket, s ma is látható az az ő nevét viselő pad, amit a falu készíttetett számára addigi, időtől megviselt ülése helyett. Nagyon jólesett neki, amikor először meglátta.

A kormányzóné, majd menye, Horthy István felesége is közvetlen kapcsolatot ápolt mindenkivel. Megesett az is, hogy a szobalányuk családjához toppantak be váratlanul tiszteletüket tenni. Nem véletlen, hogy 1993-as hazatérésükkor a kenderesiek is hatalmas tisztelettel fogadták neves földijüket és családját. A kastély ma külsőleg, belsőleg megújulva, de eredeti berendezése nélkül emlékeztet egykori gazdáira.

Kalandos múlt

A háború végén a szovjet csapatok kifosztották, érté­keit elpusztították, széthordták. Szép könyvtára is jórészt lángok martalékává vált. Később magtár, bentlakásos traktorosiskola, szakiskola lett belőle, végül kollégium. Néhány­ helyisége maradt meg eredeti­ állapotában, melyeket korhű bútorokkal megnyitottak a látogatók előtt. Mellette a kastélypark egy része is korabeli­ állapotában látható, s a kormányzónak a kapubejárattal szemben álló szobra emlékeztet a múltra. A kormányzó­ menye, özvegy Horthy Istvánné a 90-es évektől rendszeresen felkereste a kastélyt, olyankor látogatta meg a községben található családi sírboltot, ahol most már ő maga is nyugszik. Azóta a családból a kormányzó unokája, ifjabb Horthy István az épület időnkénti vendége.