Kocsis Zoltán emléke és jelenléte a magyar zenei életben meghatározó volt és marad is - mondta el Perényi Miklós gordonkaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára a Kossuth Rádió 180 perc című hétfői műsorában a vasárnap elhunyt világhírű zongoraművészre emlékezve.
Kocsis Zoltán nemcsak zongoraművész és karmester volt, hanem zeneszerző és zenetudós is, akit kisgyermek korától fogva mélyen megérintett a zene élménye, a zeneszerzők egyéni hangja, formavilága, a tökéletes zenei formák tartalomteremtő ereje, lehetősége - mutatott rá Perényi Miklós, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar gordonkaművész.

Hozzátette: fiatal korától kezdve szívósan tökéletesítette technikáját, hallatlan szorgalommal gyűjtötte zenei ismereteit, megérezve saját zseniális képességeit, lehetőségeit. Külső és belső hallása, a zene szövetének gyors megértése, óriási szervezőképessége és memóriája a zeneművek nagyvonalú megszólaltatását eredményezte.

Perényi Miklós kiemelte: a zenei életben felmérhetetlen a hiánya, de gondoljunk családjára és gyermekeire, akiknek a sorsát figyelemmel kellene kísérni - fűzte hozzá.

Kovács Géza, az ázsiai turnén résztvevő Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója felidézte: amikor koncertjük után értesültek a halálhírről, mint az árván maradt gyerekek, a szálloda előtt keresték egymás tekintetét és néztek üresen, hogy mi lesz most velük. Valaki kerített egy gyertyát és azóta próbálják felfogni, hogy mostantól úgy kell élni, hogy nincsen Kocsis Zoltán. 

Mint mondta, a sors különös fintora, hogy Kocsis Zoltán azokban a percekben halt meg, amikor az általa betanított A csodálatos mandarint játszották az általa választott Kovács János vezényletével Sanghajban, s a mandarin fájdalmas halála egybeesett az ő halálával.

"Nekünk az maradt, hogy azt az örökséget, amit nekünk ajándékozott, az ő igényességének megfelelően ápoljuk" - hangsúlyozta, hozzátéve: a szeretteire, családjára és gyermekeire oda kell figyelni és segíteni őket.

A főigazgató hangsúlyozta: Kocsis Zoltán esetében az a komplexitás volt az egyedi, hogy mindent tudott a zenéről, s a zenén kívüli világot is hozzá tudta kapcsolni, nemcsak zongoraművészként, hanem kamarapartnerként, zenetudósként és szellemtörténészként is. Olyan összefüggésekre hívta fel a figyelmet, amelyekre más nem. Emiatt valóban rendkívüli és egyedi géniusz volt az övé - mutatott rá.

MTI