Őrjöngésig fokozott extázis, válogatott káromkodások, vadkender és olcsó bor émelyítő illata. – így számolnak be a helyszínen tartózkodó munkatársaink a tarkón lőtt Népszabadság körüli, szombati tüntetésről.
A megmozduláson részt vevő 1-2 ezer látványa a legerősebb gyomrokat is könnyen megviselte volna. A bevizelt hajléktalanok, kétfarkú egyetemisták, buzeráns hasznos idióták, kivénhedt vörös proletárok mellett feltűntek olyan belvárosi polgárok is, akik a sabbath-elmélyülését szakították meg eme rendkívül fontos esemény miatt.
Ahogy a falka összeverődött el is kezdődött a beteges komédia, olyan főkolomposokkal, akik a magyarságot rendszeresen mocskolják, gyalázzák.
Tamás Gáspár Miklós, a filozófusnak kikiáltott köztörvényes elmebeteg, akinek magyargyűlöletéhez fikarcnyi kétség sem fér beleüvöltötte a kihangosító berendezés mikrofonjába, hogy Magyarországon hamarosan végetér a demokrácia és a szólásszabadság.
Hargitai Miklós, a Népszabadság egyik prominense gyújtó hangú beszédében olyannyira nem tudta türtőztetni magát, hogy majdnem felborította a színpadként funkcionáló létrát.
A tömegben feltűnt a szmokingos, pingvinformájú Mécs Imre is, aki ezúttal nem szólalt fel, de serényen bólogatott a szónokok raccsolásának dallamára. A Népszabadság kritikán aluli “újságírói”, mint Kálmán Attila (vajon Kálmán Olga rokona?), Spirk József, Rab László és még néhányan megjelentek, hogy végtelen elkeseredésüknek hangot adjanak és világba kiáltsák eszelős magyargyűlöletük hangjait.
Erre még publikum is adódott, hiszen a magyar miniszterelnököt és a kormánypártot ócsárolók, ha nem is minőségben, de mennyiségben megértő közönségnek bizonyultak.
Ötpercenként zengett az “Orbán takarodj!” – kórus, emellett Rogán Antal is terítéken volt, akit “Bulibáró!” néven becézett a liberális sakálkórus.
A mikrofon kézről-kézre járt, ezért súlyos pszichiátriai esetek is elmondhatták véleményüket, vagy éppen a másik véleményét. Egy torzonborz feminista lény egyenesen a parlamentbe való behatolásra buzdította a nézősereget, akik 60-as, 70-es éveik ellenére még megpróbáltak egy kicsit keménykedni, de ahogy a helyszínt biztosító rendőrökre néztek el is szállt a bátorságuk.
Az egyik idős anarchista beszéde után rosszul lett, őt a helyszínen kellett újraéleszteni. Igen szégyenteljes látványt nyújtott a szétdobált szemét, amit az összesereglett liberálisok hagytak maguk után. A tér minden szeglete bűzlött a vizeletszagtól, néhány tüntető pedig nagydolgát végezte el pár méterre az egybegyűltektől.
Volt azonban egy rendkívül aggasztó incidens. Ez pedig a Magyar Idők és egyéb magyar sajtótermékek nyilvános helyen való elégetése, melyek a liberálisok által az unalomig hangoztatott, úgynevezett náci időkre emlékeztetnek.
A liberális patkánymédia egyes alkalmakkor nem győzi kihangsúlyozni a 30-as évek náci barbarizmusát, a könyvégetéstől indult, az általuk oly sokszor hangoztatott, kultúra elleni merényletnek bélyegzett köztéri sajtótermék megsemmisítéseket, melyek emberek égetésével végződtek, akkor ők mit műveltek szombat este a parlament küszöbénél?
Ha ezen a vezérfonalon szemléljük a liberális felforgatók sajtótermékek égetéseit, akkor vajon a magyar embereknek mennyi idejük marad addig, amíg el nem égetik őket?
A liberálisoknak egyetlen szavuk sem lehet, hogy Magyarországon nincsen demokrácia, hiszen nyíltan égethetnek magyar napilapokat, uszíthatnak a fennálló rend ellen, szidalmazhatják azokat a politikusokat, melyek végre megfékezték az ős kommunista (szenny)lap ámokfutását.
Ha már rekedtre kiabálták magukat, kedvükre gyalázhatták a magyar embereket és összepiszkíthatták a magyar parlament előtti teret, húzzanak haza, mert még a végén a magyar fiatalok is kinéznek a térre és gyorsan elnémítják a rikácsoló nyugdíjasokat és a kábítószeres liberális disznókat.
Jó volna, ha a Soros-pénzen felheccelt csőcselék végre komolyan venné, hogy Magyarországon élünk! Itt bizony a szabályok rájuk is vonatkoznak, lophatták eddig a napot a Népszabadságos újságírók, akiknek szellemi elődeinek névsora ott található az Andrássy út 60.szám alatt, a Terror Házának szégyenfalán, azon a vértől mocskos falon, ahol azoknak a nevei vannak felsorolva, akik elevenen nyúztak meg magyarok ezreit.
A Népszabadság tehát elpusztult. Végre. Kilehelte lelkét az a sajtótermék, amely 1956.november 2-a óta ontotta válogatott hazugságait, mindig idegen érdekek zsoldjába szegődve. Az MSZMP központi lapja 1989.október 7-ig a vörös rezsim szócsöve volt, újságíró pedig bértollnokai az emberiség történetének egyik legsötétebb diktatúrájának.
Paradox módon most éppen a Népszabadság munka nélkül maradt újságírói visítanak diktatúráról, sőt egyesek arról üvöltik telei a nemzetközi sajtót, hogy Magyarországon fasizmus van. Ha fasizmus van, akkor miért nem menekülnek előle?
Hiszen a világon mindenhol jobb lehet. Máshol bizonyára demokrácia van és nem kell félni, hogy üldözni fogják a másként gondolkodókat. Menjenek hát! Ha lehetséges, minél előbb.
A liberálisok szerint tarkón lőtték a 40 ezres olvasottsággal rendelkező Népszabadságot. A magyar emberek pedig megkönnyebbülhetnek egy kicsit, mert ismét kidől egy kommunista őskövület. Reméljük, a sor folytatódni fog.
Georg Spöttle szavai adnak okot némi optimizmusra, miszerint a 444! cikkeivel kapcsolatban ifjúságvédelmi aggályok merülhetnek fel. Nagyszerű észrevétel! Bravó! Tehát, várjuk a folytatást!
0 Megjegyzések