Szentesi Zöldi László nem zokogott fel Ungváry Krisztián pofán-verésére, de be kell vallani mi sem. Egy bajunk van az egész történettel még-pediglen az, hogy nem kapott eleget. Talán egy picit felidéznék egy olyan politikai viccet amely még az átkosba játszódik. 
Ceusescu és Kádár egy találkozó alkalmával próbál választ kapni arra, hogy mi a román és székely gondolatvilága között illetve miért van az, hogy míg a román először gondolkodik és utána cselekszik addig a székely először cselekszik és utána gondolkodik. Be is hívnak két tesztalanyt. 
Először a románt hívják oda pulpitus elé s Kádárra mutatva azt mondja neki Ceusescu:
- Vágd pofán azt az embert!
A román teljesen leblokkol és elkezd gondolkodni.
- Min gondolkodol? - kérdezi Ceasescu
- Hát én azon, hogy eiszen mégsem vágom pofán, mert sosem lehet tudni, hogy alakul az élet s mikor szorulok a magyarokra. S az igazat megvallva nem hiányzik ez nekem!
Jól van. El is küldik a románt s hívják a székelyt. Most Kádár következik s Ceasescura mutatva azt mondja. 
- Na te székely vágd pofán azt az embert. 
A székely nem teketóriázik sokat, odalépik a pulpitushoz, Ceusescunak lekever egy hatalmas pofont, de akkorát, hogy Ceausescu hanyatt vágja magát székestől, majd el kezd gondolkodni. 
- Min gondolkodol te székely? - kérdezi tőle Kádár, mire a székely megszólal!
- Hát... én azon, hogy eiszen meg is kéne rugódjam!

Na eddig a vicc és most térjünk vissza Szentesi Zöldi László facebookon posztolt gondolataihoz. 

"Elmesélek egy történetet Ungváry Krisztiánról. A nagy történészről, aki sokakat meglepett, amikor a mai nemzeti ünnepen randalírozni kezdett a barátaival.  Én már 2008 óta pontosan tudom, hogy kicsoda Ungváry Krisztián – írta Facebook-posztjában Szentesi Zöldi László, a Demokrata munkatársa, a Magyar Hírlap volt főszerkesztő-helyettese.

Az újságíró egy régebbi élményét elevenítette fel a Kossuth téren megütött történészről: "Akkoriban a Magyar Hírlapnál dolgoztam, és mint minden lapnál, nálunk is voltak folyamatban lévő perek. Gazsó L. Ferenc, az akkori főszerkesztőnk megkért, hogy gondozzam az egyik ügyet. A per tárgya az volt, hogy a Magyar Hírlap megjelentetett egy hírt a Neue Zürcher Zeitung Ungváryval készített interjújáról. Ebben Ungváry állambiztonsági ügyekről beszélt, és többek között ügynöknek nevezett egy volt BM-es vezetőt. Az illető aztán – jó magyar szokás szerint – minket perelt be, nem Ungváryt és nem a NZZ-t. Készültünk a perre, és felhívtam Ungváryt. Megkértem, hogy jöjjön el tanúskodni a perben, már csak azért is, mert lapunk akaratunk ellenére keveredett az ügybe: az ominózus mondatookat ő mondta, és úgy gondolom – mondtam én – hogy tartozik egy magyarázattal. Legalább a véleményét fejtse ki, nyilván azzal kapcsolatban, mi bizonyítja, hogy az illető valóban ügynök volt.

Mire Ungváry ezt mondta nekem:

– Természetesen elmegyek, ott a helyem. Tisztázni fogom a helyzetet. Egyébként pedig azt tanácsolom Önöknek, ne hagyják magukat, ne hagyják, hogy egy volt kommunista állambiztonságis szórakozzon magukkal.

– Nagyszerű, gondoltam, megmondtam a lap ügyvédjének, hogy mit intéztem Ungváryval. Aztán jött a tárgyalás és a pofára esés. Ungváry valóban elment a bíróságra, ahol lényegében kimosakodott az ügyből, azt mondta, esze ágában sem volt megsértenie az állambiztonságist, aki nyilván nem is volt az, ő nem állított ilyesmit. Mindketten mosolyogtak, mondta nekem az ügyvédünk, nyilvánvalóan már a tárgyalás előtt egyeztettek. És ha nem csal az emlékezetem, a pert el is veszítettük.

Na, ő Ungváry Krisztián. A szíve helyén egy nagy darab szar van. Ma aztán a tüntetésen jól pofán vágta valaki, ahogyan a fütyülőjét a szájába vette. Nem mondom, hogy felzokogtam a hírre."

Forrás: Szentesi Zöldi László Facebook-oldala, a vezető fotót a Pesti Srácok Emlékparkban Horváth Péter Gyula készítette.