Van olyan, aki 60 év dohányzás után egyik pillanatról a másikra képes letenni a cigarettát, és nem is veszi fel újra. Pedig előtte napi két dobozzal szívott. Kevesen ilyen szerencsések. A dohányzásról leszokni gyakran hosszú és nehéz folyamat. Létezik-e üdvözítő módszer? – a Kossuth Rádió Napközben című műsorában a többi közt erre a kérdésre keresték a választ.
Egy, a műsorban megszólaló riportalany többszöri nekifutásra szokott le a dohányzásról. elsőre tapasszal próbálta abbahagyni. Másodjára úgy gondolta, ha tapasszal is képes volt rágyújtani, akkor megpróbálja tapasz nélkül a leállást. A fő motiváció az anyagi szempont volt – mondta a nő, aki egyébként az egészségügyben dolgozik. Mint mondja, már olyan sok helyen tiltják a dohányzást, hogy voltaképpen szégyellt rágyújtani. Nem így volt rég, amikor még nem szorították ki ennyire a dohányosokat, akkor jó kis kupaktanács alakult ki, és mindenről értesültek – mesélte.

A dohányzás a közösségi élet része volt, kötődések alakultak ki emiatt – sorolta.

Arra a kérdésre, hogy egészségügyi dolgozóként nem érezte-e, hogy abba kellene hagyni, nemmel válaszolt. Ezt azzal indokolta, hogy amikor behoztak egy beteget tüdődaganattal vagy érszűkülettel, több mint felük azt mondta, soha nem dohányzott, sőt, még a cigarettafüstöt sem bírja elviselni.

Fontos, hogy eldöntsük fejben. Olyan azonban nincs, hogy elnyomom, és ez volt az utolsó. Azt hosszabb idő előzi meg, amikor az ember gondolkodik azon, abba kellene hagyni – vélte.

Lánya azt javasolta, dobjon egy perselybe mindig annyi pénzt, amennyiért cigarettát vásárolna. Ő azonban úgy döntött, inkább több dolgot enged meg magának, többet vásárol. Mindenre azt mondja: ez egy vagy két doboz cigaretta ára…

A legnagyobb hozadék a szabadság érzése

A dohányosoknál leszokáskor a fő motiváció a pénz, az egészség vagy esetleg cikinek érzik már rágyújtani – mondta Szász Gábor dohányzásleszoktató terapeuta.

Hozzátette: a leszokás után azonban szinte mindenki arról számol be, hogy a legnagyobb hozadék a szabadság érzése. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy önkéntesen vállalt rabság – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy pénzzel meg lehet-e fogni a dohányosokat, nemmel válaszolt. Szerinte a pénz lehet egy erős motiváció, ha azonban valaki a negatívumokra koncentrálva szokik le a dohányzásról, amikor már nem gyújt rá, egy idő után okafogyottá válik a dolog. Azon kezd el gondolkodni: miért is akart leszokni? Hiszen nem köhögök, itt van a pénzem, kellemes a leheletem. És újra rágyújtunk, megint belekerülünk a csapdába. Pusztán attól, hogy leraktuk a cigit, a dohányzásról való gondolkodásunk nem változott meg. Ilyen módon nem biztos a végleges leszokás – magyarázta.

Lemondásnak élik meg a leszokást, pedig ez félreértés

Érdekes, hogy a cigaretta, ami önmagában annyi negatívumot hordoz, mégis, ha beszélni kell róla, pozitív kifejezésekkel illetjük. Ha valamiről pozitív szavakat mondok, az a fejemben is úgy jelenik meg. Ily módon, ha leszokunk, valami olyat indikál, hogy „valamivel én kevesebb leszek”. S mivel a dohányos lemondásnak éli meg a leszokást, ezért nehéz, és egy idő után gondolhatja azt, hogy lehetetlen is – érvelt a szakember.

Ezért szerencsésebb a dohányosoknak megmutatni, hogy mindaz, amit ők lemondásnak élnek meg, valójában egy félreértés. A dohányzásnak ugyanis nincsenek és soha nem is voltak előnyei. Ezek voltaképp készen kapott kifogások, több generáció ugyanis szinte belenőtt a dohányzásba – hangoztatta.

Freidler Andrea, a Veszprémi Egészségfejlesztési Iroda irodavezetője arról beszélt, hogy az idei szakmai programjuk középpontjában az egészségügyi dolgozók leszoktatása áll. Mint mondta: nagyon fontosnak tartja az önismeret és a személyiségfejlesztés, vagyis a tudatosság szempontjából megközelíteni a kérdést.

A dohányosok nem is a cigarettától függenek

Ezt erősítette meg Szász Gábor is, mondván, a fizikai függőség egy nagyon csekély hányada a történetnek, a dohányosok nem is veszik észre, hogy nem a cigitől függenek, hanem a gondolat teszi őket függővé, miszerint szükségük van rá. Nagyon könnyű azt mondani, hogy minden fejben dől el. Csak ha nem tudjuk, ez mit jelent, maga a gondolat nem segít. Mindaddig, míg rosszul gondolkodunk a dohányzásról, addig esélyünk sincs érdemben meghozni a leszokásról való döntést. Ezért nem működnek azok a módszerek, melyek nem kezelik a mentális függőséget – hangsúlyozta.

Ráadásul, ha nem lemondásnak éljük meg a leszokást, nem akarjuk majd pótolni a cigarettát, különösen evéssel nem, így nem jelennek meg a plusz kilók – érvelt.

Legyőzni a sóvárgást

A legnagyobb probléma minden addikciónál legyőzni a sóvárgást – fejtette ki Dr. Ferencz Orsolya, a józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum elnöke.

A statisztikák azt mutatják, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű családokban – a szülők negatív mintája miatt – akár tízévesnél fiatalabb dohányzó gyermekeket is látunk. Ilyenkor még a saját személyiségük sem alakult ki. Itt a dohányzás egy kapu, a gyermek más negatív életformákat, magatartásmintákat is elsajátítani. A következő fázis az alkohol és a dizájnerdrogok. ezek már a receptorok pusztulását is okozhatják az agyban, ami egy visszafordíthatatlan folyamat – hívta fel a figyelmet.

Nehezen fér össze a dohányzás a munkával

Freidler Andrea szólt arról is, hogy egyre kevésbé fér meg a munka és a dohányzás, mint tevékenység. A dolgozókat lassan inni sem engedik el a munkaasztal mellől, nemhogy dohányozni – fogalmazott.

Hozzáfűzte: a gyermekeknél nagyon fontos a minta, a szülőké, illetve a korcsoporté. Talán amiatt, hogy túl nagy stressz hárul a mostani fiatalokra, elharapództak a rossz magatartásminták. Nagyon fontos, hogy a szülő bizalmi kapcsolatban legyen a gyermekével. Ha ez nincs, a pedagógusoknak kell megakadályozni, hogy egy gyermek elkallódjon.

Szász Gábor arra a kérdésre, jó öltetnek tartja-e a kollektív leszokást, azt válaszolta: alapvetően jónak tűnik, hogy megosztjuk a terhet, és így könnyebbé válik a leszokás. Ha ez jól fel van építve, működhet. De ha mondjuk öt ember nekikezd, az első, aki rágyújt, lehet, hogy 2-3 embert „magával ránt” – hozta fel példaként.