Kérdés, hogy az emberiség egyedül van-e a Világegyetemben, a vallásfilozófiának is az egyik legrégebbi talánya, amelynek mélyreható következményei vannak egész világképünkre.
A téma a tudomány számára is különösen érdekessé vált. A latoga­tok.hu portál nagyszerű cikke szerint „a földönkívüli értelmes élet felfedezése egyértelműen átformálná az emberiség öntudatát, saját magáról alkotott képét, és újradefiniálná helyét az univerzumban, de valószínűleg számottevően nem befolyásolná az évezredek óta létező nagy és szervezett vallásokat”.

Dr. Douglas Vakoch az ufó-tematika egyik legnagyobb ismerőjének véleménye szerint a vallásos hit a világ nagy részén semmit nem veszítene erejéből akkor sem, ha kiderülne, nem kizárólag a Földön van értelmes élet és végérvényesen bebizonyosodna, hogy a kék bolygó élőlényeit nem jelenlegi formájukban teremtették, hanem évmilliárdnyi evolúció eredményei. Persze ekkora kihívással még nem kellett szembesülnie a vallásos közösségeknek, de végül az egyházi vezetők megtalálnák a módját, hogy feloldják az ellentéteket, és bebizonyítsák, a földi és a földönkívüli élet nem zárja ki egymást.

Ki az univerzum központja?

A Biblia, a Korán és a többi nagy vallás szent könyvei mind azt hangsúlyozzák, hogy Isten megteremtette a világot, benne a Földet, és végül magát az embert, de szó sem esik más bolygókról, pláne azok lakóiról. Ezért aztán az idegenek felfedezése − legyenek azok csak mikrobák a Marson, vagy akár egy idegen civilizáció a Naprendszeren túl − alapjaiban rengethetné meg a vallásos hitet. Csakhogy eddigi történelmünk során már több olyan eset is történt, amely adott esetben hatalmas lyukat üthetett volna az egyházi szemlélet rusztikus falán, de még csak karcolásokat sem okozott rajta. Az első ilyen, amikor Kopernikusz 1543-ban megjelentette úttörő munkáját, amelyben először írta le, hogy minden addigi elképzeléssel ellentétben a Föld kering a Nap körül.
– Vagyis négy évszázada tudjuk, hogy a szent könyvekben leírtakkal ellentétben, nem mi vagyunk az univerzum központjában − mondta Seth Shostak csillagász. − Akad még néhány történelmi esemény, amelyekből megbízhatóan következtethetünk, hogyan rea­gálnának az emberek, ha kiderülne, vannak társbér­- lőink a Világegyetemben.

Bizonyítéka van a távoli életnek

A XX. század elején az úgynevezett „Marsi csatornák” felfedezése után még a tudósok egy része is abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy azok az intelligens élet nyilvánvaló bizonyítékai. 1996-ban pedig, amikor kutatók bejelentették, hogy egy Marsról származó meteoriton mikrobák fosszíliáit találták meg. Bill Clinton, az USA akkori elnöke még egy nemzetközi sajtótájékoztatót is összehívott, amelynek az lett a végkicsengése, hogy másutt is van élet az univerzumban. Ma már pontosan tudjuk, hogy egyik eset sem okozott vallási aggályokat, a legutóbbi felfedezések pedig tovább erősítik ezt. A tudósok napjainkra már több mint hétszáz olyan bolygót katalogizáltak a naprendszerünkön túl − és több ezer vár további megerősítésre −, amelyek megfelelő méretűek, sziklás a felszínük, és egy, a mi Napunkhoz hasonló csillag körül, az úgynevezett „lakható zónában” keringenek, tehát a víz folyékony formában is létezhet a felszínükön, vagyis kialakulhatott rajtuk az életnek valamilyen formája.

Az istenhiten nem változtat

Hat-hét éve annak, hogy a Római Katolikus Egyház világkonferenciát szervezett, amelynek témái az élet eredete, a földönkívüli élet lehetősége és az ezekkel kapcsolatos teológiai kérdések voltak. A találkozó jól jelezte XVI. Benedek pápai programját, melynek a hit és az értelem közötti kapcsolat erősítése az egyik deklarált célja.
− Az élet eredetére és a földönkívüli életre vonatkozó kérdések nagyon helyénvalóak és komoly megfontolást érdemelnek − nyilatkozta a szimpózium sajtótájékoztatóján José Gabriel Funes csillagász-pap, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója. A modern tudomány eredményei felé való nyitás irányába mutatott a jezsuita Funes egy emlékezetes 2008-as nyilatkozata is. Ebben az argentin tudós-pap kijelentette: − A földönkívüli életformákban − akár az intelligens élet lehetőségében − való hit nem zárja ki az Istenben való hitet. Ha ugyanis kizárnánk ennek lehetőségét, az olyan lenne, mintha korlátoznánk Isten teremtő szabadságát − érvelt A földönkívüliek a barátaim című interjúban.

Nem okozna zavart a hír

Felmérések szerint az esetleges hír, hogy nem vagyunk egyedül, az emberek nagy részét nem érné sokként. A világ lakosságának 40, az Egyesült Államokban pedig az emberek 57 százaléka hisz abban, hogy a Földön kívül is van intelligens élet. − Ha kimész az utcára és megkérdezed az embereket erről, a többség igennel válaszol – mondja Robert Sawyer sci-fi szerző, aki részt vett a konferencián.
− Vagyis a földönkívüliek létezésének ténye szépen beépülne a világ vallásaiba. Minden életforma egyformán fontos Hal Ostrander, baptista teológus, a grúz egyház egyik vezetője ugyan nyíltan tagadja az evolúció elméletét, de a földönkívüli élet létével nincs problémája. − Attól még, mert Istennek több gyermeke is van, mi semmivel sem leszünk kevésbé kedvesek számára – vallja. Corrado Balducci atya, a Vatikáni Kúria egyik vezető teológusa korábban már több alkalommal is kinyilvánította mélyreható és személyes vizsgálatokon alapuló véleményét, miszerint a különböző eltérítésekről szóló beszámolók minden bizonnyal földönkívüli lényekkel történt kapcsolatfelvételeken alapulnak.

Balducci atya magas egyházi beosztásánál fogva közeli kapcsolatban áll a mindenkori pápával és tagja egy olyan szűk körű csoportnak is, amely számos, az emberi hitvilágot érintő témával kapcsolatban ad tanácsot a Vatikán döntéshozóinak. Véleménye szerint például a földönkívülieknek tulajdonított emberrablások valóban idegen civilizációk képviselőihez köthetők. Balducci egy tanulmányt is készített a témáról, amelyben elmondta, hogy a Vatikán titokban meglehetősen komoly figyelmet fordít a negyedik típusú találkozásokról szóló beszámolókra és utalt arra is, hogy rengeteg ilyen jellegű információhoz jutnak a katolikus mini állam különböző országokban működő nagykövetségeiről is.

Szabad-Európa: a kvótareferendum tétje