Százmillió éves bizarr kinézetű ősrovart találtak a kutatók egy borostyánba ragadva. A szárnyatlan ízeltlábú úgy néz ki, mintha egyenesen Frankenstein laboratóriumából lépett volna elő: arca egy darázsé, lába egy szöcskéé, csápja egy hangyáé, teste pedig egy csótányé.

Amikor először a rovarra pillantottam, fogalmam sem volt, mi lehet ez" – írta a kiadott sajtóközleményben az ízeltlábú felfedezését leíró tanulmány társszerzője, George Poinar Jr., az Oregoni Állami Egyetem kutatója.

A szakértő szerint a robusztus termetű rovar – amely valószínűleg csíphetett is – annyira egyedülálló, hogy a tudósoknak rendszertanilag vadonatúj családba kellett sorolniuk. Mivel nincsen bizonyíték arra, hogy lenne ma élő rokona az állatnak, furcsa testfelépítése valószínűleg evolúciós zsákutcát jelentett, közölték a szakemberek.

Talajon élhetett, hernyókra vadászhatott

A rendkívül jó állapotban megőrződött nőstény egyedet a kutatók a mianmari Hukawng-völgyben találták meg egy borostyánba ragadva. A régió egyébként igen gazdag lelőhely, több száz kréta kori őslénymaradvány került elő az elmúlt években.

Az Aptenoperissus burmanicus alapos fejvakarásra késztette a kutatókat, hiszen rendszertanilag sehova sem tudták besorolni a különös küllemű állatot. Végül úgy döntöttek, hogy önálló családot (Aptenoperissidae) hoznak létre számára a Hymenoptera (hártyásszárnyúak) renden belül. Utóbbi csoportba olyan állatok tartoznak, mint a méhek és a darazsak, az új család képviselői azonban csak nagyon távoli rokonságban állnak e jól ismert ízeltlábúakkal.

„Ha csak a hátsó lábait vesszük szemügyre, úgy néz ki, mint egy szöcske. A csápjai inkább egy hangya csápjaira emlékeztetnek, ha viszont kizárólag a vastag potrohra koncentrálunk, egy csótány alakja jelenik meg előttünk. Az arc alapján darázsnak kinéző rovart végül a hártyásszárnyúak rendjébe soroltuk" – mondta Poinar.

Ugyan a kutatók rendkívül keveset tudnak az állat életmódjáról, úgy vélik, valószínűleg a talajon rakta le petéit. Hernyókra vadászhatott, fullánkját a zsákmány kivégzésére használta.

A szakértők nem tudják, miért halhatott ki a bizarr ősrovar, de a szárnyak hiánya nagy valószínűséggel szerepet játszhatott az Aptenoperissus burmanicus eltűnésében.

Az eredményeket a Cretaceous Research című szakfolyóiratban közölték.