Furcsa, első olvasásra teljesen értelmezhetetlen cikk jelent meg a fejlettnyugati értelemben vett libnyafi a Népszabadság-zárás óta zászlóshajóvá előlépett csatahajóján, az Indexen. Már megint a titkosszolgálati szakértés atyamestere lepett meg bennünket egy olyan dolgozattal, amit – bár néha van hírértéke a cikkeinek – ezúttal nem sikerült hova tennünk. Mert hír, az nincs benne.
Mármint azon túl, hogy a cikkből elég világosan kitűnik, hogy a G nevű újságíró együttműködésre késztetése az öreg motorosok által uralt Alkotmányvédelmi Hivatallal, mintha mégiscsak sikeredett volna. Annak ellenére, hogy a 444.hu-n megénekelt hőstörténetben az ún. zsarolási kísérlet határozott elutasításáról esik szó. Kell-e magyarázni a gyengébbek kedvéért azt a médiaberkekben hónapok óta köztudomású információt, hogy a szegény áldozat és az Index-cikk szerzője, azaz Dezső G. András ugyanaz a személy?

Mázli, hogy a terroristák csak átmennek rajtunk – hirdeti a cikk címe. Lassan megértettük mégis. Valami olyasmit sikerült kisilabizálni a sorok mögül, hogy itt valakik üzennek valakiknek. (Jaj de jó, végre ismét a sorok között kell olvasni, hát ez fantasztikus!) Ha rosszindulatúak vagyunk (azok vagyunk), akkor az van, hogy a cikk diktálói a jó magyaros hagyományok kitartó ápolóiként mutogatnak, éreztetvén, hogy itt valami nagyon nem úgy történt, ahogy annak történnie kellett volna, és ennek következményei lesznek. Pestisjárvány, vízözön, átlagos kedd Párizsban.

Miért születhetett a cikk, és jó ötlet volt-e, hogy megszületett? – tehetjük fel a költői kérdést. A válaszhoz azt kell áttekinteni, hogy mik is történtek az elmúlt egy évben, amik igazán megrázták a titkosszolgálati szakmai közvéleményt, akik egyúttal továbbrázták ezt a szélesebb közvélemény irányába.

Az egyik ilyen esemény az a nagy Salah Abdeslam és társainak jelenléte, gyülekezése és szervezkedése volt, amelyről a jelek szerint annak ellenére nem sikerült tudomást szerezni, hogy számos jel volt arra, hogy valami készül, továbbá egyik másik terroristát ellenőriztek is kis hazánkban, de nem bukott meg. Annak ellenére, hogy ez tűnik a komoly ügynek, ez nem olyan nagy hiba, mint azt gondolnánk. Mindjárt magyarázunk.

A másik ilyen esemény ennél sokkal súlyosabb kérdést vet fel, ugyanis állítólag egy magyar hajléktalan nevére kétszázezer (!) SIM kártyát vásárolt(ak) valaki(k).

A harmadik esemény pedig napjaink legrejtélyesebb bolti bevásárlója, a Nagy Ho-Ho-Horgász kalapos robbantó, aki Terézvárosból lépett meg kamerák kereszttüzében, a jelek szerint úgy, hogy még mindig nem sikerült megfogni. Ez eddig a legfurcsább, és úgy tűnik, neki is bottal üthetjük a nyomát (nagy, heves hatósági esküdözésekkel súlyosbítva), mint a két évvel ezelőtti CIB bankos robbantónak.

A le nem bukott terroristákkal kapcsolatban a magyar szolgálatok felelőssége létezik, ám vélhetőleg nekik se szóltak külföldről, így a négerek az alagútban tipikus esete állhatott fenn. Tudni kell, hogy a BÁH minden migránst – menekültet, bevándorlót –, aki menekültügyi eljárásba keveredik, megvizsgáltat hivatalból a szolgálatokkal. Itt azonban a sajátos helyzet miatt szolgálaték nem tudtak kit telefonvégre kaparintani, mivel az elemzendő szír útleveleket kiadó (értelemszerűen szír) hatóság kedves munkatársai éppen lefejezésekkel, vagy azok megállításával voltak elfoglalva. Nem is beszélve arról, hogy a szír számítástechnikai és atomtudós kapacitás messze földön híres. Persze a borzalmas költségvetési támogatás emelése és jobb nemzetközi együttműködés segíthetett volna, de tegyük hozzá, a belgák a merénylet után több mint száz napig nem tudtak elfogni egy ismert személyazonosságú 26 éves terroristát, akinek a családja amúgy az orruk előtt volt, és egyben, mint kiderült, fel is járt oda pizzázni.
A másik sztori sokkal durvább. Kétszázezer SIM kártya egy névre borzalmasan sok. Nevezett Gipsz Jakab vélhetőleg mintegy 600 millió Ft értékben, körülbelül tonnás tömegben vásárolt SIM kártyát és senkinek nem tűnt fel, egy titkosszolgálatban sem gondolkodtak el azon, hogy mire is kell ennek a Jakabnak kétszázezer darab. (Nem merült fel senkiben az se, hogy egy Debrecen méretű város lakosságának megfelelő Jakab jelent meg a telefonszám-piacon.)

Horgászkalapos elkövetőnk továbbra is ismeretlen kiléte pedig arra a következésre juttathatja a kedves honpolgárt, hogy amennyiben ő pár kilométerrel átlépi a megengedett sebességhatárt, akkor azonnal küldik a csekket névre, címre, összegszerűen kitöltve, viszont, ha valaki felrobbant két rendőrt a kamerák kereszttüzében, az megússza.

És most jön az üzenet. Akik ezen fenti sztorik miatt kényelmetlenül érezhetik magukat, most keresnek egy bűnbakot, hogy immár az Index olvasóinak meg a politikának is megmagyarázzák, ki a felelős a hibákért. Ki legyen az, na ki? – és a független Dezső G. András és a kémelhárítók egyszerre mosolyodtak el.

Közhely: rendészeti és titkosszolgálati körökben a TEK-et nem szeretik.

A rendőröknek azzal van baja, hogy kiemelt fizetéssel, kiváló felszereléssel tolták meg a céget, a titkosszolgák hagyományos csapata amiatt morog, hogy ezek valójában rendőrök, és hol van itt kérem a szakmaiság. Ha a kritikák jogosak, akkor ma Magyarországon egy rendészeti-titkosszolgálati jogkörökkel rendelkező kommandót fenntartani olyan luxus, hogy abba belerokkan a költségvetés. Nem rokkant.

Aztán vannak a cikkben a sejtetések, hogy ezek a TEK-esek de nagy barmok, nemzetközi titkosszolgálati üzelmekbe tenyerelnek négy éves gyermek szintjén, és hát a felderítés lenne a fontos, azt pedig nem csinálják. Nos, valóban nem csinálják, mivel nem erre hozták őket létre.

A felderítésre és a kémelhárításra ugyanis a kémelhárítást hozták létre.

Azonban a vezérlő csatahajó hitelességi csillaga, a függetlenpártatlan Index újságírója rámutat mégis arra, ki a felelős a hibákért. A mögöttes gondolkodás pedig vélhetőleg az, hogy az ellenzéki lapra reagálva amúgy is be kell állni a megnevezett felelős mögé, de egy kicsit gyengítjük, csak, hogy ne érezze jól magát. Tehát ki a dolgozat szerint a felelős?

Hát a leggonoszabb fasiszta, az Orbán és a még nála is gonoszabb főtestőre, a magyar Otto Skorzeny, a HajdúDzsonny. Kik a jó fiúk tehát? A kémelhárítók, ez természetesen nyilvánvaló. Kik írathatták tehát a cikket? A kémelhárítók, ez megint nyilvánvaló. Okosak vajon a kémelhárítók, az amúgy titkosszolgálati körökben megütközést keltő, egyben parlamenti nemzetbiztonsági botrányt megjárt rejtélyes „Gé ügy” után cikkeket íratnak? Nem, ez szintén nyilvánvaló, de hát honnan is származik a TEK-en számon kért szakmaiság? Bizony, a távoli múltba kell révednünk, a boldogult ’80-as évekbe és ez meg is magyarázza, hogy miért is vállalták ennek ellenére a kockázatot.

Azt a kockázatot, hogy ezt a „titkosszolgálati játszmát” egy hatéves gyerek is megfejti. Nem más, mint a nosztalgia. Ugyanis a derék kémelhárító munkatársak szeretik, ha hozzáférhetnek szenzitív adatokhoz, a polgári elhárítás munkájához, elvégre a civil életben való későbbi sikeres elhelyezkedéshez hozzá tud járulni, ha tudunk zsarolni 10-20 befolyásos politikust és üzletembert. Akiket ugye a polgári elhárítás véd, és így néha kiderülnek róluk olyan dolgok, hogy például buzik, vagy szeretik a fiatal lányokat is a feleségük mellett, csak éppen ezek lényegtelen adatok az ország biztonsága szempontjából, de annál jobban lehet velük pénzt keresni.

Így hát a terrorelhárítási képesség növelésére életre hívott TIBEK-et meg lehet tölteni a megboldogult III/III-as Csoportfőnökség szakmai tudásával. Mert kell, mert a TEK rendőrökből áll, Hajdú János meg játékkatona, és – lássátok, olvassátok – mindezt még a függetlenpártatlan Index is megírta. Aki ellenkezik, az egy körúti robbantó, vagy egy Abdeslamorbán!

Hogy ennek a kém- és terroristaelhárításhoz lesz-e végül köze, vagy a volt posztszovjet banánköztársaságok maffiatörténeteihez, azt mindenki döntse el maga.