A betegsége miatt dühöngő Semmelweis Ignácot agyba-főbe verték a pszichiátrián, majd törött csontokkal, vérző sebekkel ágyhoz kötözték. Ennek következményeibe halt bele. Most pedig elkészítették arcrekonstrukcióját, megláthatjuk az egészséges Semmelweist, akinek arcát nem öregbíti évtizedekkel a betegség, és nem úgy néz ki, mint a halála előtti években készített fotókon.
Semmelweis Ignácot kortársai és orvos kollégái sem értették meg, ám ő dacolva környezete “megvetésével”, nők ezreinek az életét mentette meg. Ma már a napnál is világosabb, de felfedezése a XIX. század közepén igazi áttörés volt: kézfertőtlenítés. Az “anyák megmentőjévé” vált ezzel. 

Semmelweis arca

Semmelweisről köztudott, hogy szifiliszben szenvedett. Bár csak 47 éves volt mikor elhunyt, arca mégis úgy nézett ki, mintha a saját öregapja lenne. A magyar antropológusok elkészítették az orvos igazi arcát, azaz tudományos alapossággal megalkották az egészséges Semmelweist. Megtudhatjuk, hogy nézett volna ki, ha a betegség nem torzítja el a vonásait?

Munkájukról egy dokumentumfilmet forgattak, címe mi más lehet, mint “Semmelweis arca”. Az alkotás primerje hétfőn lesz az M5 csatornán. Ennek kapcsán beszélgettünk a nagy magyar orvos tragédiájáról Kiss-Stefán Mónikával, a film készítőjével.


Egyre agresszívebb lett

Hogy az idősíkot belőjük, Semmelweis Ignác 1818. július 1-jén született, és az 1840-es évek végén ismerte fel a klóros, klórmeszes kézmosás fontosságát a gyermekágyi láz megelőzésében. Mivel azonban kollégái gyakorlatilag kinevették, a módszert szinte csak ő alkalmazta. Semmelweis osztályát kivéve így a tudatlanság tovább szedte áldozatait a kórházakban.

Személyes tragédiája is valamikor az 1840-es években “kezdődött”, ekkor fertőződött meg szifilisszel. Az esztendők során állapota lassan romlott, testtartása hanyaggá vált, kézírása is egyre kuszább lett. Szemmel látható, nagy változás viszont csak 1862-től volt megfigyelhető.

Írásaiban ekkor már agresszíven, dühösen fogalmazott, támadta ellenfeleit és kritikusait. Egészen 1865 késő tavaszáig, amikor hirtelen jelentős változáson ment keresztül – állapota sokkal rosszabbra fordult, a kór szinte elvette az eszét.

Mind gyakrabban produkált dühkitöréseket, mértéktelenül evett és ivott, akár kérdezték, akár nem, felfedezéséről beszélt. Gyakran idegeneket is ezzel traktált. Az orvosok pedig mindössze annyit tudtak megállapítani: Semmelweis Ignác megőrült.

Az ápolók verték agyon

Családja nehéz döntést hozott, de mindenki úgy vélte, az lesz a legjobb megoldás, ha Bécsbe szállítják egy elmegyógyintézetbe, ahol egykori évfolyamtársa, a monarchia legjobb pszichiátere volt az igazgató. Semmelweis nem is tudta, hova viszik, gyakorlatilag becsapták.

Felesége és egy barátja kísérte el, azt mondták neki, nyaralni mennek, út közben pedig meglátogatják a pszichiátriát… Amikor rájött, mi történt vele, rátámadt az épp hozzá érkező professzorra. Akkoriban pedig az agresszióra agresszió volt a válasz, még a “gyógyítás területén” is.

Az ápolók rávetették magukat a dühöngő emberre, majd törött csontokkal, vérző sebekkel az ágyhoz kötözték.

Napokon keresztül tartották így, és 1865. augusztus 13-án meghalt. A boncolás már akkor megállapította, hogy Semmelweis Ignác, az anyák megmentője, az egyik legnagyobb magyar orvos a verésbe halt bele. Pontosabban az elszenvedett sérülések okozta vérmérgezésbe. Hátborzongató.

Két kisgyermek csontmaradványai Semmelweis koporsójában

Bécs mellett temették el minden külsőséget mellőzve, majd a temető felszámolásakor kis fémkoporsóban Budapestre vitték a családi kriptába. Aztán a tudomány “felébredt”, a magyarok megértették, micsoda kincset tisztelhetnek ebben az emberben: 1894-ben díszes szarkofágban, óriási ünnepléssel helyezték újabb „örök” nyugalomra. Elkezdődött munkásságának újraértékelése, népszerűsítése, egyszóval Semmelweis kultusza.

Még további két alkalommal hantolták ki, utoljára 1963-ban, ekkor került mai nyughelyére, szülőházának kertjébe, amely ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont Budapesten, a Várkert Bazár mellett. Maradványait ekkor alaposan, az akkori modern technika segítségével megvizsgálták. Kiderült, halálakor már harmadik fázisú szifiliszben, paralysis progressivában szenvedett.

Betegsége legkésőbb 1865 szeptemberére elvitte volna, halálát azonban a kezeletlen sebei okozta vérmérgezés idézte elő. 

Három csontváz a “koporsóban”

Kiss-Stefán Mónika beszámol még egy érdekességről: 1963-ban a tudósok a Semmelweis maradványait tartalmazó dupla fém ládában két kisgyermek csontjait is megtalálták. Később kiderült, az egyik áttemetés során egynapos korában elhunyt kisfiát és a négyhónaposan távozott Mária nevű lányát helyezték mellé.

A múzeum kertjébe történő elhelyezés előtt gipszmásolatot készült Semmelweis koponyájáról. A másolatról később CT-felvételt, majd a 3D-s nyomtatást készítettek, majd ennek felhasználásával alkotta meg Kustár Ágnes antropológus és Balikó András szobrászművész az arcrekonstrukciót.

Munkájuk eredményeként pedig megláthatjuk a 47 éves Semmelweis Ignácot úgy, ahogy betegsége nélkül, természetes módon festett volna. Kis ízelítő: