Ismerősöm írt ki a Facebookra egy szegedi történetet, amely az egyik helyi Lidl áruházban történt. A sztori lényege annyi, hogy egy húsz év körüli pár fizetni szeretne, hosszú a sor, mire a hangosbemondón közölik, hogy be lehet állni egy újabb pénztárhoz. A pár hölgy tagja – az egyik karja gipszben – résen van, gyorsan odaáll (foglalja a helyet), a barátja pedig lekapkodja azt a három-négy tételt, amit a másik pénztárnál feltett a szalagra, és odaállna a lányhoz, akit addigra egy angol „férfi” – sűrű fuck off (b….megek) kíséretében – odébb lök: „Mit képzel? Angliában bezzeg tudják az emberek, hogyan kell sorba állni!”
A törött karú lány majdnem nekiesik az előtte álló idős bácsinak, és nem érti az ingerültség okát. Az angol–magyar házaspárnak (a feleség honfitársunk és várandós) tele van a kocsija, nekik alig van valamijük, és amúgy is ő ért oda hamarabb, stoppolta a helyet. A lányt a barátja a védelmébe veszi, szóváltás alakul ki, a férjnek angolul, a feleségnek magyarul mondja: nem tettek semmi rosszat, nem kell lökdösődni. Az angol egyre gorombább lesz: „Ha még egy szót szólsz a feleségemhez, letépem a fejedet”. A srác még befejezi a megkezdett mondatot, az angol meg egyszerűen LEFEJELI. A vásárlók közül egy diáklány felsikít, a többiek döbbenten szemlélik az eseményeket, de senki sem szól semmit. A srác tárcsázza a rendőrséget. A biztonsági őr eközben nincs sehol (illetve valahol hátul szemlélődhet), civil ruhájában csak akkor kerül elő, amikor már megérkezik a rendőr. A terhes feleség közli, ő már egyszer elvetélt, nem hiányzik neki az idegesség (ez bájos, hiszen a feszültséget a kedves férje gerjesztette). A lefejelt fiú szája belül felrepedt és az orrát is fájlalja, de a rendőr nem vesz fel jegyzőkönyvet, arra biztatja a feleket: béküljenek ki, fogjanak kezet! Az angol „letépem a fejed” arckifejezéssel nyújt kezet, a srác elfogadja, de csak a várandós felesége miatt.
A diáklány, aki felsikított, odaadja a telefonszámát, hogy szívesen tanúskodik, ha mégis kellene. Köszönet érte, de nem kell. Az angol adatait nem írta fel a rendőr, nem történt feljelentés, a száj majd begyógyul, az orr sem lesz idővel dagadt. Marad az értetlenség: ennyi elég a tettlegességhez? Nem tudom, Angliában megúszná-e ennyivel egy magyar fiatal?
Ennyi volt a bejegyzés.
A kérdés már csak az: azért, mert „nyugati”, már bármit megtehet? Még véletlenül sem általánosítanék, nagy valószínűséggel egyedi bunkó a történet negatív hőse, de akkor is: ezzel a mentalitással, a legyarmatozott ország és polgárai szembeköpésével már annyit találkoztunk. Eddig jószerével csak külhonban. Most már itthon is.
Tényleg el kell ezt viselni?
0 Megjegyzések