Tegnap bejárta a világsajtót, hogy a török és az orosz energiaügyi miniszter aláírta a Török Áramlat nevű gázvezeték építésének folytatásáról szóló megállapodást. Ez a projekt akkor halt meg egyik napról a másikra, amikor tavaly november végén a törökök lelőttek egy Szu-24-es orosz vadászbombázót Szíria és Törökország határánál. Akkor világháborús félelmekről lehetett olvasni, idén június végén azonban jött a fordulat: Erdogan bocsánatot kért, azóta is ezerrel pörög a békülés. Ennek jele a Török Áramlat újraindítása is.
(A piros vonal jelzi a meglévő Török Áramlatot, a narancssárga a transz-anatóliai Áramlatot, a kék vonal pedig a mostani megállapodás szerint a Török Áramlat meghosszabbítását jelöli)
A Török Áramlat az orosz gázterítési stratégia kulcseleme: Moszkva jó ideje nagy erőkkel keresi, hogyan tudja az energiahordozót Ukrajna elkerülésével nyugat felé szállítani. Erről szólt a Déli Áramlat nevű – az EU által megfúrt – terv is, ami 2014-ben leállt. A Déli Áramlat kiváltása lenne a Török Áramlat, illetve az a név nélküli projekt is, amit a Gazprom a Szu-24-es lelövése és a török—orosz szíriai válság miatt dobott be, és ami a 2014-ben Ukrajnától elfoglalt Krím-félszigetről indulna, és a Fekete-tenger mélyén Görögországba vezet.
A Török Áramlat a gázt Ukrajna elkerülésével Oroszországból 660 kilométer hosszan Törökországba, majd onnan további európai országokba (ezen belül Magyarországra) szállítaná. A vezeték tervezett összteljesítménye évi 63 milliárd köbméter, az eredeti – orosz-török konfliktus előtti – tervek szerint már 2020-ra 47 milliárd köbméter földgázt szállítana Európába Görögországon keresztül, 16 milliárd köbmétert pedig közvetlenül Törökországnak.
A gázvezetékkel kapcsolatos tárgyalások idén nyáron újraindultak azután, hogy Recep Tayyip Erdogan török államfő teljesen váratlanul, egyik napról a másikra bocsánatot kért a Szu-24-es incidens miatt, augusztusban pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök és a török államfő megállapodott a projekt újjáélesztéséről.
Ám a tegnapi megállapodás még nem minden. Az egyezmény megkötését követően Putyin és Erdogan közös sajtótájékoztatót tartott, ahol
- Erdogan bizalmát fejezte ki, hogy Ankara és Moszkva kapcsolatainak normalizálása továbbra is gyors ütemben halad;
- Putyin bejelentette: az orosz kormány hétfőn határozott arról, hogy eltörli egyes török mezőgazdasági termékek behozatalának korlátozását;
- Erdogan a Török Áramlatra vonatkozóan hangsúlyozta, hogy Ankara kedvezményes áron jut majd a földgázhoz;
- Putyin a szíriai konfliktus rendezését illetően nyomatékosította: Moszkva is támogatja az Aleppóba irányuló humanitárius segítségnyújtást, de az Egyesült Államok nem fogadta el az orosz javaslatot;
- Putyin megjegyezte: a védelmi iparban is készek együttműködni Törökországgal.
Vagyis megy a török—orosz békülés, mint a karikacsapás. A háttérben több minden lehet. Egyrészt a Brexit, amellyel Ankara elveszítheti a török EU-csatlakozás legfőbb támogatóját, ami miatt Ankarának felül kell vizsgálnia eddigi kapcsolatait. Másrészt tény, hogy mind gazdasági, mind politikai szempontból szüksége van egymásra Oroszországnak és Törökországnak, ezért mindkét fél a jó viszonyban érdekelt. Erről Egeresi Zoltán Törökország-szakértő beszélt ma reggel a köztévén.
Egeresi Zoltán szerint Törökország Oroszország számára a hagyományosan meglévő gazdasági mellett már energetikai szempontból is jelentős partner: a 80 milliós ország hatalmas energetikai piacot jelent, emellett az oroszok a Török Áramlat révén új európai piacokat érnek el rajtuk keresztül. A Török Áramlat azért is olyan fontos Oroszországnak, mert megépítésével sikerül elkerülni Ukrajnát, így az oroszoknak megnő a mozgásterük, javul az alkupozíciójuk az ukránokkal szemben.
Mindemellett Oroszországnak presztízsprojekt a Törökországban, vagyis a Független Államok Közösségén kívül építeni tervezett első orosz atomerőmű.
Szíriát illetően alapvetően nem változott a két fél ellentétes – Aszadot, illetve a felkelőket támogató – álláspontja, viszont mindkét országnak érdeke a jó viszony. Elképzelhetetlen lett volna, hogy a törökök augusztus végén benyomuljanak Szíriába, ha előtte nem rendezik a tavaly novemberben megromlott viszonyt Oroszországgal.
0 Megjegyzések