Gyurcsány Ferenc szombat reggel elindult a piacra bárányhúst venni – ezt Kálmán Olgának mesélte hétfőn az ATV-ben. A DK elnöke talán épp friss rozmaringágakat válogatott a sülthöz, amikor a hentes elejtette a csontozókést, és döbbenten szólt oda a zöldségesnek: hallottad? Bedőlt a Népszabadság. A volt miniszterelnök hallani vélte a sajtószabadság piactéren áthasító halálsikolyát is. Hirtelenjében elfeledkezett a fűszerekről, köretről, de az egész ebédről is, és már csak a liberális újságírók kenyérgondjaira tudott gondolni.
Nyomban telefonált is néhányat – elmondása szerint a La Repubblica című olasz lap munkatársát hívta és a Financial Times-béli kapcsolatát, és persze folyamatosan csengett a mobilja a külföldi tudósítók szűnni nem akaró hívásai miatt. „Te, Francis, a patinás, mértékadó és független Népszabadság romba döntése kapcsán nyilatkoznál a lapomnak a putyini hatalomtechnikával kimdzsongünizálódó, despotikus Orbán újabb diktatórikus lépéséről?” – tehette fel a kérdést egy liberális újságíró. „Az, mondjuk, jó lesz, hogy Orbán erdogani módszerekkel rombolja le a demokratikus intézményrendszer utolsó bástyáit?”
Aztán a volt miniszterelnök rácsörgött Vadai Ágnes párttársára, hogy vegye fel a bőrszerkóját, mert most aztán keményen oda lesz lépve a Fidesz sarkára. De amíg kitalálják, hogy pontosan hogyan, miként, milyen irányból és persze milyen eszközökkel támadják meg az orbáni rezsimet, addig is Gréczy felolvashatna a sajtónak néhány passzust az őszödi igazságbeszédből. Majd gyűlést hívtak össze. Képzelhetjük, mi volt ott. Forogtak az agytekervények, zubogott a DK-sok fejében a dopamin, zseniálisabbnál zseniálisabb ötletek sorjáztak a politikai brainstormingon. Nagy lökést adott ugyanis a pártnak, hogy a kvótanépszavazáson, írd és mondd, 5 millió szavazatot zsebeltek be a Fidesztől – plusz a határon túliak –, és ez az óriási siker még az olyan kínos eseményeket is feledtette, mint amikor a kampányhajrá idején a „második legnagyobb magyar városban”, Londonban a kint dolgozó magyarok melegebb éghajlatra küldték el Ferencet.
A sok DK-s lángelme végül abban állapodott meg, hogy a legnagyobb csapást azzal mérik Orbán Viktor rendszerére, ha a párt négy képviselője nem megy be többet dolgozni a Parlamentbe. Abban is egyetértettek, hogy a Népszabadság megszüntetése elleni tiltakozás terve akkor lenne még briliánsabb, ha kiszivárogtatnák a Népszabadságnak, de közben rájöttek, hogy ez objektív akadályokba ütközik.
A párt úgy számolt, hogy Vadai megfontolt közbekiáltásai, Varju értő tekintete és Oláh Lajos lényegre törő csöndjeinek hiánya már önmagában is súlyos demokráciadeficitet okoz, a magyar parlamentarizmus visszafordíthatatlan agóniába kezd, a kormányzás pedig ólomnehézzé válik a Fidesz számára. De a legnagyobb pusztítást az anti-biológiai csodafegyver, a Gyurcsány Ferenc után maradó űr fogja okozni. A volt kormányfő emésztő hiánya annyira megrogyasztja az Orbán-rendszert, mint Gyurcsó hétfőn a lett védelmet.
A DK elnöke nemcsak a Fideszre, de a megélhetési politizálásra is súlyos csapást mért. Képviselőtársai ezután nem vehetnek fel fizetést, és oda a jó kis költségtérítés is. Mivel a pártelnök épp egy hete adott túl másfél milliárdért a Motim nevű cége tulajdonrészén, nyilván ki tudja segíteni a rászorulókat.
Gyurcsány harca a haladásért és a demokráciáért most mindennél aktuálisabb. Közeledik a szemkilövetős október 23-a tizedik évfordulója, amikor neki mint kormányfőnek még komolyabb fegyverei voltak, mint a parlamenti bojkott. A forradalom 50. évfordulóján rendőreivel véresre verette, megalázta a jobboldali tüntetőket, sokuknak maradandó károsodást okozva. Gyurcsány a brutális események után azt írta a blogján, hogy „lenyűgözte az a szakszerűség, ahogy a rendőrség tette a dolgát”. De bizonyára magával ragadta a baloldali média 2006-os teljesítménye is, amely az őszödi beszéd után hatalomban tartotta, a szemkilövetésekért pedig feloldozta. Köztük az a Népszabadság is, amelynek most a szüneteltetése ellen tiltakozik.
0 Megjegyzések