Mindenfelé beszélnek mostanság az “idegenekről” – akiket sajnálni kell – de nem látom, hogy bárki is a lényegről beszélne, ezért – ahogy nagy humanisták szokták mondani – nem hallgathatok tovább.
Az idegennel nem az a legfőbb baj, hogy más színű a bőre, hanem az, hogy más a kultúrája. És eltérő gyökerű kultúrák sosem élhetnek békén egymás mellett.

De mellesleg a bőrszíne is zavar. És nem szeretném, hogy a gyerekem keveredjen vele. Hogy miért? Mert élőlény vagyok. És az élőlények alapvető jellemvonása, hogy azt akarják, hogy az utódjuk rá hasonlítson.
Ettől még nem gyűlölöm. Csak ne legyen itt, mert ittlétével felforgatja és megváltoztatja a kultúrámat, amit értelemszerűen nem szeretnék.
Rossz neki ott, ahonnan jön? Nem érdekel.

Az érdekel, hogy ne kelljen rettegnem a villamoson. Hogy ne gitározzon az erkélyen, ha mellém költözik. Hogy ne tegye pokollá mindennapjaimat. Hogy ne építsen templomot az ő isteneinek, mert azzal kitúrja helyéről az én Istenemet. Az érdekel, hogy ne változzon meg miatta őseim városa, és az életformám. Ne kelljen “tolerálnom” a másságát, mert nem akarom tolerálni. És főleg nem akarom, hogy a saját kultúrám felszámolását még én fizessem.