Tudom. Már a poszt címében is teljes a képzavar. Hogyan illethetünk ateista jelzővel egy lelkipásztort, hiszen az ateizmus eleve kizárja a lélek létezését, a pásztori pozíció pedig keresztény, vagyis istenhívő szolgálatot feltételez. Hamarosan az érintett hölgynek is választani kell: jelző vagy pozíció, a kettő együtt ugyanis még a liberális nézeteiről ismert Kanadai Egyesült Egyháznál sem fog menni.
A Washington Post cikke szerint Gretta Vosper tiszteletes egy dinamikus, aktivista, hűséges követőtáborral rendelkező lelkipásztor egy Torontó külvárosában található protestáns gyülekezetben.

Amikor istentiszteleteiről kérdezték – már megint egy képtelen szóösszetétel – Vosper azt mondta „Nem beszélünk Istenről. Nem beszélünk egy teista bálványról.”

Vosper döntését, miszerint hátat fordít Istennek, Jézus Krisztusnak és a Szent Szellemnek és gyülekezetét olyan közösségé alakítja, ahol a nem hívők értelmet találhatnak életüknek, még a liberális beállítottságú Kanadai Egyesült Egyház sem fogadta repesve.

Az egyház vezetősége úgy gondolja, amikor valaki hitvallásuk egyik tételével sem ért egyet, többé nem tölthet be lelkipásztori pozíciót. Ugyanakkor az ateista lelkésznő szerint egyháza éppen elfogadó nézeteiről ismert, és folyamatosan teszteli a „hit” határait, pontosabban megpróbálja lebontani azokat, például az LGBT közösség elfogadásával vagy az azonos neműek házasságának támogatásával.

A gyülekezet egyes tagjai, az eddigi tendenciával összhangban, támogatják a lelkésznő döntését, mások viszont nem értik, hogy ha valaki nem hisz Jézusban és a kereszténység alaptanításaiban, miért ragaszkodik foggal-körömmel ahhoz, hogy egy keresztény gyülekezet tagja és felszentelt lelkésze maradhasson.

A Toronto Star újságírója ahhoz hasonlította az esetet, mintha Bill Gates ragaszkodna hozzá, hogy cége kizárólag papíron adja ki számítógépes kódjait, vagy mintha az Anonim Alkoholisták ivóversenyek szervezésével töltenék idejüket.

Gretta Vosper saját magából kiindulva azt gondolhatja, hogy mások is hasonló cipőben járnak a gyülekezetben és talán azért akar maradni, hogy őket is megtanítsa az ateizmus „örömeire”.

Reménykedjünk, hogy az eset hatására néhányan felébrednek körülötte és templombajáróból végre tanítvánnyá válnak, akik elmenve széles e világra, de legalábbis a szomszéd utcába vagy éppen a lelkészi hivatalba, nekilátnak hirdetni az evangéliumot minden teremtésnek1, kezdve például Gretta Vosperrel, hiszen attól, hogy ő nem hisz Istenben, Isten még hisz benne és abban, hogy érdemes volt az Életét adnia érte.