A hatalmas mértékű rabszolgamunka révén váltak gazdaggá a mai legeredményesebb német vállalatok a Harmadik Birodalom idején, melyet az ország vezető üzleti magazinja tárt fel.
A táblázatból az is kitűnik, hogy az Audi, amely a náci időszakban Auto Union néven volt ismert, nagy számban alkalmazott koncentrációs táborokból szállított embereket, és mintegy 20.000 fogvatartottat foglalkoztatott a gyáraiban.
A WirtschaftsWoche által felsorolt vállalatok közül több kénytelen volt szembenézni és elszámolni korábbi náci múltjával.
2011-ben a a BMW luxusautó mögött álló dinasztia több évtizedes hallgatást követően elismerte, hogy rabszolgamunkásokat alkalmaztak átvéve a zsidó cégeket, és üzleti kapcsolatban álltak a náci párt legmagasabb köreivel a 2. Világháború idején.
Gabriele Quandt, akinek a nagyapja Günther a becslések szerint 50.000 kényszermunkást alkalmazott a fegyvergyáraiban, ahol lőszert, puskákat, ágyúkat és tengeralattjáró akkumulátorokat gyártottak azt mondta, hogy “hiba” volt családjának figyelmen kívül hagyni a történelem ezen fejezetét.
De nem a BMW volt az egyetlen német cég, amely a hirtelen beáramló rabszolgamunkásokból profitált.
A Daimler, melynek tulajdonában van a Mercedes még 1986-ban elismerte, hogy 40.000 kényszermunkást alkalmazott megdöbbentő körülmények között a háború alatt, amely lehetővé tette számukra, hogy élvezzék a hatalmas nyereséget.
Az elektromos óriás Bosch 20.000, míg az acélgyártó ThyssenKrupp megdöbbentő módon 75.000 rabszolgát alkalmazott.
A Volkswagen, a “Nép autójának” gyártója, amely VW Bogárrá alakult át a háború után, mintegy 12.000 rabszolgát foglalkoztatott a legszörnyűbb körülmények között a wolfsburgi üzemében. A vegyipari és gyógyszeripari óriások, mint a BASF, a Bayer és a Hoechst 80.000 rabszolgát alkalmaztak.
A Bayer 2013-ban ünnepelte 150-ik születésnapját, miközben hivatalosan említést sem tettek az 1933 és 1945 közötti náci évekről.
Az IG Farben vegyipari gyártónak még egy gyára is volt az auschwitzi haláltáborban, ahol börtönmunkásokat használtak szintetikus gumi és olaj előállításához.
A legszörnyűbb dolog azonban a Zyklon-B értékesítése volt, a méregé, amelyet a náci gázkamrákban használtak. Amikor a gyár 1944-ben elérte csúcspontját, mintegy 83.000 rabszolgamunkást alkalmaztak.
Voltak olyan cégek is, amelyek a náci uralom révén gazdagították magukat, mint például a Bertelsmann kiadó óriás, amely háborúpárti könyveket adott ki a Hitlerjugend tagjainak, és a Handelsblatt szerint “hatalmasat profitált” a náci párt központi székházában, Münchenben a német fegyveres erőkkel kötött szerződéseknek köszönhetően.
Németország legnagyobb bankja a Deutsche Bank nem alkalmazott rabszolgákat, de rendkívül gazdaggá vált a náci korszak alatt. A bank kirúgott minden zsidó igazgatót, amikor a nácik hatalomra jutottak, és 1938-tól fogva vált hihetetlenül gazdaggá Németországban azáltal, hogy részt vett az “Árjásításban“, vagyis a zsidó tulajdonban lévő vállalkozások átvételében.
A vonatgyártó és elektrotechnikai óriás Siemens mindig is titkolta a háborús tevékenységét.
A berlini Német Múzeum kutatási vezetője azt mondta, hogy amit eddig a múltjáról eddig bevallott, csupán egy “házi történet.” Olyan cégek, mint a sportszergyártó Adidas és a C&A üzletlánc még mindig dolgoznak a cégük történetén a náci időszakkal kapcsolatban.
Egy évtizeddel ezelőtt a legnagyobb német cégek hozzájárultak egy 3,6 milliárd dolláros alaphoz, hogy kompenzálják a munkaszolgálatosokat, akiket rabszolgaként alkalmaztak a Harmadik Birodalom gyáraiban.
A Fritz Sauckel által irányított program keretében – akit felakasztottak Nürnbergben háborús bűncselekményekért – több mint kétmillió embert vittek Németországba a meghódított területekről, hogy az új, felsőbbrendű faj számára dolgozzanak.
Sokan közülük magáncégekhez kerültek, mint a Volkswagen és a BASF, miközben több tízezer embert a legszörnyűbb körülmények között dolgoztattak a fegyvergyártásban.
Közöttük voltak azok a rabszolgák, akik a V1 és a V2 rakétákat építették, valamint más nagy projektben vettek részt, mint például a Valentin tengeralattjáró bázis építésében Brémában.
A nácik különböztek más rezsimektől a történelem során, amelyek rabszolgamunkát alkalmaztak. A rómaiak és a görögök például értékesnek tekintették és tisztelték a kényszermunkásaikat, míg a nácik mérhetetlen kegyetlenséggel kezelték őket.
A Volkswagennél például volt az úgynevezett “haldokló szoba,” ahol a női kényszermunkásoknak, akik szültek, ott kellett hagyniuk újszülötteiket meghalni.
A legtöbb mezőgazdasági rabszolga a megszállt keleti területekről érkezett Lengyelországból, a balti államokból és Oroszországból. Mivel a szlávokat félállatoknak tekintették a náci faji lexikon szerint, az emberi veszteség aránya köztük volt a legmagasabb.
Az 1943-as gátakat ért légitámadások után rabszolgamunkásokat használtak, hogy megjavítsák a megsérül gátakat a Ruhr-völgyben, és sok francia munkást erőszakkal verbuváltak Hitler Atlanti falának építéséhez annak érdekében, hogy elhárítsanak egy tengeri inváziót Anglia felől.
A BASF üzemet épített Auschwitzban, hogy szintetikus gumit termeljenek, ahol a fogvatartottak várható élettatartama hetekben volt mérhető. A szovjet hadifoglyok körében, akiket a náci ipari üzemekbe soroztak be, 90 és 97 százalék között volt a halálozási arány.
A BMW dinasztia 50.000 rabszolga munkást alkalmazott a náci uralom alatt
2011-ben a a BMW luxusautó mögött álló dinasztia több évtizedes hallgatást követően elismerte, hogy rabszolgamunkásokat alkalmaztak, átvéve a zsidó cégeket, és üzleti kapcsolatban álltak a náci párt legmagasabb köreivel a 2. Világháború idején.
Gabriele Quandt, akinek nagyapja Günther a becslések szerint 50.000 kényszermunkást alkalmazott a fegyvergyáraiban, ahol lőszert, puskákat, ágyúkat és tengeralattjáró akkumulátorokat gyártottak azt mondta, hogy “hiba” volt családjának figyelmen kívül hagyni a történelem ezen fejezetét.
A bonni történész Joachim Scholtyseck mélyreható tanulmányát követően szólalt meg a család megbízásából, amely arra következtetett, hogy Günther Quandt és fia Herbert voltak felelősek számos náci igazságtalanságért.
Megállapította, hogy Günther a náci “Árjásító” program révén szerzett meg zsidó tulajdonú cégeket.
Herbert Quandt a “rendszer része” volt, mondta fia Stefan Quandt a három éves vizsgálatot követően, miután egy német tévés dokumentumfilm miatt nagy volt a nyilvános felháborodás, amelyben a Harmadik Birodalom 12 éve alatt készült dokumentumokat mutattak be.
A Quandt család 15 évvel a háború után vásárolta be magát a BMW-be.
Günther 1933 május 1-én lett náci párttag, egy hónappal azt követően, hogy Hitler hatalomra jutott Németországban.
De már régóta használta pártfunkcionáriusok egy hálózatát és a Wehrmacht tisztjeit a jövedelmező állami szerződésekhez szükséges kapcsolatok kiépítésére.
De már régóta használta pártfunkcionáriusok egy hálózatát és a Wehrmacht tisztjeit a jövedelmező állami szerződésekhez szükséges kapcsolatok kiépítésére.
Feleségétől, Magda Behrend Rietschel-től Günther 1929-ben elvált, de továbbra is baráti viszonyban maradtak.
Ezután feleségül ment a náci párt “mérgező törpéjéhez“, a propaganda mester Joseph Goebbelshez, és vele együtt halt meg, miután megölte hat gyermekét Hitler bunkerében 1945-ben.
A cég a náci korszak alatt gazdagodott meg. Hitler 1937-ben a Wehrwirtschaftsführer – a védelmi ipar vezetője – címet adományozta Günthernek, és az ő üzletei szállították azokat a fegyvereket, melyeket a koncentrációs táborok rabszolgamunkásai állítottak elő legalább három gyárban. A munkások közül több százan haltak meg.
A tanulmány kimutatta, hogy Quandt cégei orosz hadifoglyokat is használtak rabszolgamunkásként, és hogy Günther és Herbert tudtak erről, részletezve a munkások birodalmukban történt szétosztását, kezdve a vállalat berlini főhadiszállásától.
Herbert még ukrán rabszolgákat is alkalmazott a hétvégi visszavonulásai során a Birodalom fővárosán kívül.
Günthert “opportunista“-ként írták le, aki lelkes segítője volt a rendszernek, hogy megszabadítsák Berlin iparágait a zsidó munkásoktól már a háború előtt.
Történt mindez annak ellenére, hogy számos kapcsolattal rendelkezett zsidó bankárokkal az azt megelőző években, hogy a nácik elkezdtek hatalomra jutni.
Valamint “gátlástalanul” felvásárolta a zsidó cégeket, amelyeket erőszakkal értékesítettek alamizsnáért a lojális német iparosok számára, mint amilyen ő maga is volt.
“A család feje része volt a náci rezsimnek,” ítélte meg a történész az 1200 oldalas tanulmányban.
“A Quandtok elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a nemzeti szocialisták által elkövetett bűncslekményekkel.”
A BMW, amelynek Quandt vált a fő részvényesévé 15 évvel a háborút követően, nem vett részt a dokumentumfilmben.
“Rettenetes módon kezeltek bennünket, és a vécéből kellett vizet innunk. Meg is korbácsoltak minket,” – mondta Takis Mylopoulos, egy munkaszolgálatos, akit Quandt hannoveri üzemében dolgoztattak.
1946-ban Günther Quandtot letartóztatták és internálták. Sokak meglepetésére “Mitlaufer“-nek ítélték őt meg, vagy útitársnak – vagyis olyasvalakinek, aki elfogadta a náci ideológiát, de nem vett részt aktívan bűncselekményekben.
1948 januárjában szabadlábra helyezték.
1948 januárjában szabadlábra helyezték.
A nürnbergi perek egyik ügyésze Benjamin Ferencz most azt mondja, ha a mai ellene szóló bizonyítékok bemutatásra kerültek volna a bíróságon abban az időben, akkor “Quandtot azonos bűncselekményekkel vádolták volna meg, mint az IG Farben igazgatóit” – a gáz készítőit, melyet a zsidók megölésére használtak Auschwitzban.
Quandt képes volt újra olyan különböző német cégek felügyelőbizottságába bekerülni, mint a Deutsche Bank. 1951-ben a Franfurti Egyetem díszpolgára lett.
Az Audi-t “határozottan behálózta” a náci rezsim
Az autó óriás Audi több ezer koncentrációs táborlakót alkalmazott a 2. Világháború alatt, és “határozottan behálózta” a náci rezsim, állapította meg egy két évvel ezelőtti tanulmány.
A háborús évek alatt az Audi mint Auto Union Csoport volt ismert, és az SS közvetítésével 3700 koncentrációs táborlakót alkalmazott Németország akkori második legnagyobb autógyártó cégeként.
A tudományos vizsgálat azt is feltárta, hogy további 16.500 munkaszolgálatos, akiket nem zártak koncentrációs táborokba dolgozott az Auto Union üzemeiben.
A tanulmány szerzői, a gazdasági történészt Rudolf Boch a Chemnitz Egyetemről és Martin Kukowski, az Audi történeti osztályának vezetője első alkalommal kaptak hozzáférést az Audi archívumához.
Könyvük, a “Háborús gazdaság és munkaerő használata az Auto Union Chemnitz AG-nél a 2. Világháború alatt” azon cégre irányul, amely az egyetlen komoly vetélytársa volt a Mercedesnek a Harmadik Birodalom 12 éves fennállása alatt, mintegy 20 százalékos piaci részesedéssel a luxus autók körében.
A háború alatt néhány üzemet katonai termelésre állítottak át, amelyek ontották a tank és légi jármű motorokat.
Az 500 oldalas jelentés azt állítja, hogy az Auto Union – most a Volkswagen luxus autómárka Audi – sikere az emberi nyomorúságra és szenvedésre épült, és alapítója Dr. Richard Bruhn nagy mértékben volt felelős a cég kényszermunkásainak nagyszabású kizsákmányolásáért.
“Több mint 20.000 munkaszolgálatost használtak fel az Auto Union termelésében saját szász gyáraikban, közülük csaknem egyötödük a koncentrációs táborokból érkezett,” – mondta a tanulmány szerzője.
A feltételek a Zwickau városában lévő koncentrációs táborban, ahol sok munkást tartottak, különösen megdöbbentő volt 1000 fogoly számára – sokan közülük munkaszolgálatosok voltak Franciaországból -, akik fűtetlen barakkokban éltek.
“A körülmények lesújtóak voltak,” – mondták a történészek.
A kutatók azt is felfedezték, hogy a fogyatékkal élő munkásokat északra szállították a Flossenbürg koncentrációs táborba, ahol kivégezték őket, és helyüket a tábor foglyai vették át.
A háború vége felé 688 zwickaui rabot küldtek halálmenetben Karlovy Varyba, a mostani Cseh Köztársaságba, akiknek majdnem a fele útközben meghalt.
Az Audi több mint egy évtizeddel ezelőtt elismerte a kényszermunka használatát, és nagy összeget fizetett be abba a 3,6 milliárd dolláros alapba, melyet azért hozott létre a német ipar, hogy kompenzálják a náci rabszolga munkásokat és leszármazottaikat.
A céget 1932-ben alapították négy autógyártó egyesülésével, és az Auto Union nevet 1985-ben hagyták el egy újabb fúziót követően.
0 Megjegyzések