A gyermekeket ért súlyos hátrány miatt kártérítési pert indítottak a gyöngyöspatai romák a helyi iskola és fenntartója ellen. A 63 károsult összesen 209 millió forintot remél kárpótlásul, mert a szegregált oktatással elvették a jövőjüket. Gyöngyöspatán 2011 tavasza óta nincs béke romák és magyarok között, amióta kívülről akarják megoldani a gondjaikat.
Idejön hozzám egy ember, azt mondja, 11 millióért megveszi a házat. Kérdezem, honnan lesz annyi pénze. Megnyerem a perben. Ezt válaszolta.
Dénessel a virágoskertben beszélgetünk, idős édesanyja egyedül lakik a Bem utcai cigánysor közepén. Ez a háza az utolsó, amelyik még nem esett el, és nem is fog, bizonygatja a férfi. A környezet miatt semmit sem ér az ingatlan, de a nagyapja emléke nem engedi, hogy elkótyavetyélje, hagyja tönkretenni. Inkább ledózerolja. Bár már többször betörtek hozzájuk, soha nem féltek. Nem szabad félni, bizonygatja, ez a titok.
– Ötszáz év nem volt elég a cigányoknak, hogy felemelkedjenek. Akiknek sikerült, szégyenkeznek a többiek miatt. Az ifjak el vannak szemtelenedve, nem tudják, mi az erkölcs, a tisztelettudás. Itt, a telepen beltenyészet van, családon belül házasodnak, sok a szellemi fogyatékos. A jogaikat viszont nagyon ismerik – mondja a férfi.
Az idegen feltűnése érdeklődést vált ki a Bem utcában. Kérdezik, miért jöttünk, és szinte mindenkiről kiderül, hogy érintett a kárpótlási perben. A Kúria tavaly megerősítette a jogerős ítéletet, mely szerint a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában sérült az egyenlő bánásmód követelménye, a B osztályokban jóval magasabb volt a roma gyerekek száma, mint az A osztályokban, vagyis nem tettek eleget az integrációs kötelezettségnek, illetve semmit a spontán szegregáció ellen. Márpedig az elkülönítés a spontán szegregáció fenntartásával is kialakul.
A perben a patai romákat az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) képviselte, majd a számukra kedvező ítélet után kártérítési pert indítottak arra hivatkozva, hogy a szegregált oktatás miatt a gyerekek súlyos hátrányt szenvedtek, elvették tőlük a jövőjüket. Mindezt pénzre is lefordították. Ha egy diszkriminációs perben egy férfinak 500 ezer forintot ítéltek meg, mert nem engedték be a vakvezető kutyáját, akkor ez az összeg a gyerekek egy félévére is kivetíthető. Mivel 63 gyerekről van szó, a követelt kárpótlás 209 millió forint. Egyelőre.
A felperesek közé ugyanis folyamatosan újabbak érkeznek. A húszesztendős fiatalasszony, Patrícia másfél éves kislányával, Tiffanyval a karján éppen a kerítésre tereget, amikor megszólítjuk. Azt mondja, most tudta beszerezni a szakmunkásiskolai bizonyítványát, úgyhogy ő is hamarosan beadja az igényét. Csak két évet sikerült elvégeznie, mert nem volt felkészítve rendesen a patai iskolában a továbbtanulásra.
– Meg jött a baba is?
– Az is – feleli.
Patríciának van már egy hároméves kisfia is, Dezső.
A kisyvárosnak jól felszerelt az iskolája. Folyamatos az elvándorlás
BETANÍTOTT SZÖVEG?
Nagy az élet a Bem utcában, délidő van, a közmunkások hazajöttek ebédelni. A fiúk és lányok is folyamatos mozgásban a városközpont és a telep között, jól öltözöttek, és szívesen beszélnek, bár nem szeretik, ha fényképezik őket. A húszéves Richárd pattan elénk, elég szokatlan látványt nyújt. Nőnek van öltözve, szépen kisminkelve, frizírozva, de hiába dicsérjük, hallani sem akar a fotóról, pedig transzvesztitaként szerepelt a Mónika-show-ban. Ötmillió 500 ezer forintra számít, miután nyolc évig koptatta a patai iskolapadot. Most közmunkás. Azt mondja, nem tanították őket a tanárok, nem volt élményük, szorozni, kivonni nem tud, csak a kettessel meg a tízessel, mert az könnyű. És nem ismeri a bennfoglalást sem. Így mondja, választékosan. Írni nem nagyon tud, olvasni igen, énekórán nyolc évig csak rajzoltak, úszni nem járhattak, mert az igazgató azt mondta, hogy megfertőzik a vizet. Behív a házukba, de onnan kikiabálnak: alszanak, és nem kérnek a hírlapírókból.
Két fiatalember szól ránk: maguk az újságírók? Megy a hírünk. Mivel ők is perelnek, leülünk velük a főtérre beszélgetni. Győző 18, Krisztofer 17 éves. Győzőnek hét osztálya van meg egy hároméves lánya, és közmunkából él. Bár most beteg, felfázott a szüreten. Tízen vannak testvérek, kilencen intézetben, mert nem volt házuk, őt a nagyszülők vették magukhoz. Négy évet járt a patai iskolába, hármat Gyöngyösön. Írni-olvasni tud, de azt is csak a felsőben tanulta meg.
– Micsoda dolog, hogy így átengedtek bennünket az év végén! – háborog.
Krisztofer 17 éves, ezért még nem mehet közmunkára. Egyszer bukott, de elvégezte a nyolc osztályt. Úgy látja, hogy hátránya a továbbtanulás ellehetetlenülésében keletkezett. Jelentkezett többfelé, így virágkötőnek is, de ott sem felelt meg. Felsorolja sérelemként, hogy nem úszhatott. A nevét le tudja írni, szótagolva olvas, arra is az anyja tanította. Azt állapították meg, hogy jó a felfogása, csak nem gyors. (Győző közbeszól, hogy ő meg könnyen befolyásolható.) Krisztofer arról álmodott, hogy hegesztő lesz, Németországban dolgozik, és eltartja majd a családját. Most csak az alkalmi munka maradt.
A kérdésre, hogy talán nekik is lett volna dolguk a tanulással, azt felelik: a tanárok a hibásak, nem tanították meg őket. Aztán Győző még hozzátold egy történetet a tanárnőről, aki kulccsal megütötte az egyik cigány gyereket. Erre az anyja bement, megverte a tanárt, és még ő kapott egy év két hónapot. A beszélgetés végén azt kéri, adjunk egy kis pénzt, hogy enni tudjon venni a családnak, hiszen a közmunkából származó fizetés kevés, az élet meg drága. Havi ötvenezer elmegy a cigarettára. A pár száz forintot, amit kap, elégedetlenül nézegeti. Azt mondja, ha tudta volna, hogy csak ennyi, meg sem szólal. Az újságírók többet szoktak adni, amikor beszélget velük, mert megsajnálják.
Középkorú házaspár, mindketten közmunkások, kiskorú lányukat képviselik a perben. Azt mondják, hiába volt a pszichológiai vizsgálat, a cigányt tették a cigány osztályba. Az A volt a magyar, a B a cigány. A szünetet sem tartották egyszerre, a hatodikosok a harmadikos könyvből tanultak, a lányuk nem tudta nyolcadik után, hogy mennyi ötször kettő. Amikor feltűnt nekik ez a bánásmód, és nem küldték a gyereket iskolába, kapták a büntetéseket.
– Fejlesztés helyett elnyomás volt – mondja az asszony. – Mit érünk a pénzzel, ha megnyerjük? A gyerekben folyton ott marad, hogy megalázták. Addig nem volt probléma, míg a jobbikosok bejövetele után hatalomra nem kerültek a magyarok. Addig szerettünk itt élni. A jobbikos polgármester csinálta az egészet. Politika van benne.
A házaspár sorolja a sérelmeket. Bűnözés mindenhol van, egy-két suhanc mindenhol követ el szabálysértést, nem csak Gyöngyöspatán. De a romák csak annyit loptak, hogy legyen mit enniük. Rá voltak kényszerülve. Ezért is vándorolt ki vagy harminc-negyven család Kanadába, ahol jól élnek. (Utóbb megtudjuk, hogy az állítás nem igaz, a kanadai kivándorlók szinte mindegyike visszatért.) Elmondják még, hogy 1990 előtt itt mindenki dolgozott, és mennének most is dolgozni, ha lenne munka annyiért, amennyiből nem halnak éhen.
Akárkit állítunk meg, aki vagy maga, vagy gyermeke révén érintett a perben, szinte ugyanazt mondja. Olyan, mintha valaki betanította volna a szöveget. Ha megkapja a pénzt, mindegyikük házat vesz, berendezi magának vagy a gyerekének. Beszélnek a kiközösítésről, az elnyomásról, arról, hogy nem tanították meg őket írni, olvasni, hogy így nincs boldogulásuk. Elmondják azt is, mennyire rettegtek, amikor bejött a gárda.
Gyöngyöspata 2011 márciusában került fel a botránytérképre, amikor a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület az egyre gyakoribbá váló bűncselekményekre hivatkozva elkezdett járőrözni a településen. Több verekedés is előfordult a két csoport között, az elkövetkező hetekben azután a magyarországi radikális jobboldalhoz köthető kisebb-nagyobb szabadcsapatok, így a Jobbik tagjai is felbukkantak. A külső beavatkozás ürügyét a Kecskekő szolgáltatta. A domboldal a település gyümölcsöskertje volt a Bem utca felett. Az évek során a zártkerteket lerabolták, 2011-re az egykor virágzó domboldalról eltűntek előbb a termények, majd a fák, a szőlőtőkék is. Lassú folyamat volt, amelyet a tulajdonosok és a hatóságok tehetetlenül szemléltek. Egy idő után a kertek művelői feladták, belefáradtak a küzdelembe, a Kecskekő ma parlag, nincs, aki megművelje.
Beszélgetőpartnereink sorolják, milyen atrocitások érték a közösséget. Bementek a gárdisták a házukba, minden ok nélkül leütötték őket, a terhes nőnek azt kiabálták, meg fog halni, és a vérével festik ki a házat. A kisebbségi ombudsman 2011 áprilisában jelentést tett közzé a Gyöngyöspatán történtekről, és kiterjesztette vizsgálatát a város általános iskolájára is. A jogvédőktől ugyanis jelzéseket kapott a roma gyerekeket érő folyamatos iskolai sérelmekről is. E szerint az osztályok szintjén fizikailag elkülönítették a cigány tanulókat, a párhuzamos osztályok közül az egyikben csak romákat oktattak, a másikban csak elvétve voltak cigányok, miközben az iskolán belüli arányuk megközelítette az ötven százalékot. Panasz érkezett arra is, hogy a roma gyerekek nem járhattak napközibe, és el voltak zárva az úszásoktatástól. Az integráltan oktatható sajátos nevelési igényű gyermekeket pedig összevont osztályokban, szegregáltan oktatták.
Közmunkások déli pihenőn. Mintha valaki betanította volna a szöveget
ELFOGYTAK A GYEREKEK
Ezt követően a CFCF képviseletével megindult perben a bíróság megállapította, hogy az osztályok közötti elkülönítés jogellenes, és hogy a cigány tanulók alacsonyabb minőségű oktatást kaptak. Elrendelte a jogsértő állapot felmenő rendszerű megszüntetését, a szegregációt kizáró osztályszervezési gyakorlat alkalmazását. A Kúria 2015 márciusában az ítéletet jóváhagyta. Más sérelmeket illetően a bíróságok elutasították a keresetet. A most a Gyöngyösi Járásbíróságon folyó perben a jogvédők által képviselt romák forintosítani szeretnék a sérelmeiket.
Az iskolában a spontán szegregáció kiváltója, hogy egyre többen gondolták, a gyerekeik jobb képzést kaphatnak Gyöngyösön, mint helyben. Pedig a patai iskola jól felszerelt, van tornacsarnok, tanuszoda, számítógép, interaktív táblák. Rutinos, jól képzett a tantestület, 14–20-as létszámúak az osztályok, de évfolyamonként már csak egy, mert időközben elfogytak a gyerekek.
A Klik 2013 elején vette át az iskolát, akkor tételesen átnézte, lehetnek-e jogsértések, de ilyet nem talált. A bíróság is az egyenlő bánásmód megsértése miatt marasztalta el az iskolát, egyéb vádpontokban, mint a kirekesztő úszásoktatás, ünnepségre menés, étkeztetés, napközis foglalkozás, nem látta megalapozottnak a különbségtételt.
Amíg több volt a gyerek, a Nekcseiben három párhuzamos osztály működött. A vád szerint az A-ba a magyar gyerekek jártak, a B-be a romák, akiket összevontan, rossz tanterv szerint tanítottak. Az egykori B-sek azok, akik beléphettek a kárpótlási perbe. A harmadik osztály a C volt (C mint cigány, vágják rá a beszélgetőpartnereink). Ez volt a gyógypedagógiai vagy speciális tantervű osztály. Ide a Heves Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság szakvéleménye alapján azok az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulók kerültek, akik szakvéleményében az állt: szegregáltan oktatandó. Mivel a jogvédők által beperelt szakértői bizottság is óvatosabb lett, egyre kevesebb gyerekről mondja ki, hogy problémás, vagyis nem oktatható integráltan. A gyöngyöspatai tanárok aligha állnak egyedül az országban a szakmai problémáikkal. Autodidakta módon ugyanis nehéz megtanulni, hogyan kell oktatni a speciális gyerekeket. Aki nem működik együtt, azt úgysem lehet integrálni. Közben az iskola mindennapi életének része az ótvar, a tetű, most a településen éppen hepatitiszjárvány van.
– Bejöttek a TASZ-osok az osztályokba, elkezdték fényképezni, mit tanulunk, összeírták a nevünket, aláírásgyűjtést tartottak, számolgattak bennünket. Megnézték a házunkat is, hogy szegények vagyunk – meséli Győző, hogyan indult a jogvédők munkája a patai iskolában.
Hevér Lászlóné polgármester nem örül a látogatásunknak, mert rossz hír miatt érkeztünk. Pedig, mondja, Gyöngyöspata nemcsak szép, de nyugodt hely is, indokolatlanul került fel a botránytérképre. A két és fél ezer lakosnak – bár erről hivatalos nyilvántartások nincsenek – nem egészen húsz százaléka a roma. Nem állítja, hogy nincsenek gondok, de náluk sincs több, mint máshol. Csak Gyöngyöspata egyfajta jogvédő és szélsőséges referenciává érett. Annyit sikerült csupán a baj „kezelőinek” mindkét oldalról elérniük, hogy rossz sajtója lett a városnak.
A polgármester asszony 2014-ben Fidesz-színekben a jobbikos polgármestert, Juhász Oszkárt utasította maga mögé nagy többséggel. Juhásznak komoly szerepe volt abban, hogy 2011 tavaszán a településre bevonult a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület. A polgármester szerint az volt a gond, hogy mindenki rendet akart tenni ahelyett, hogy a helyiekre bízták volna, hogy megoldják a gondjaikat. Kívülről akartak segíteni, de végül senkinek nem segítettek.
Árammal védett – áll az egyik Bem utcai ház kerítésére kifüggesztett táblán. Magasfeszültség
A JOGVÉDŐK MÉG MARADTAK
– Akkor erősödtek fel, amikor Kuncze Gábor bedobta a megélhetési bűnözés fogalmát – mondja egy idős férfi. – Csak annyit loptak egyszerre, hogy a kárérték húszezer forint alatt legyen. Amikor a Kecskekőn elfogyott a termény, bejöttek a tolvajok a városba, lerabolták a kerteket. Ma már jobb a helyzet, nincs annyi lopás, mint Gyurcsányék idején. Több a rendőr is, a házakra a lakók kamerákat szereltek, az utcán is vannak éjjel látó kamerák. Örültünk, amikor megjelent a gárda, azt gondoltuk, végre rendet tesz. De amikor jött az amerikai nagykövet is, az már sok volt, katasztrófa. A romák öntudata megerősödött. Ha rászólok egy gyerekre, hogy ne ordítson, visszaszól: sz…l le. Itt állok 81 évesen, és el kell tűrnöm.
Pedig Gyöngyöspata valamikor nyugalmas hely volt. Magyarok, cigányok, zsidók, svábok békésen éltek egymás mellett. A bajok tíz éve kezdődtek, 2006-ban, amikor a romák elkezdtek támadni.
– A lányom hazajött a munkahelyéről, kinézett, látta, hogy a cigány gyerekek eresztik le a kocsija kerekét – folytatja férfi. – A fiam rájuk kiáltott, az egyik gyerek elesett, beverte a száját, erre jöttek tömegével, kiabálták, hogy megütöttük a fiút. Valahogy akkor változott meg a viszony. Az új generációval nem lehet bírni. Nekünk mindig voltak roma szomszédaink, de soha nem volt bajunk egymással. Vannak jó cigányok is.
A polgármester asszony azt mondja, Gyöngyöspatán nem jelentős a munkanélküliség, jelenleg 30-35 közmunkást foglalkoztatnak, akik a tanyaprogramjukon, illetve a város közterein dolgoznak. Baj is, hogy a dolgozóikat el kell engedni idénymunkára, mert épp a legjobbakat viszik el. Egyre nagyobb a környéken a munkaerőigény is, folyamatosan érkeznek a toborzók. Ha valakinek van keze, lába, már megfelel. Vagyis, aki akar, tulajdonképpen el tud helyezkedni. Ő maga 27 éve él a városban, ahol korábban nem voltak ilyen gondok.
Az iskola elleni perről nem szívesen beszél, mert az önkormányzat mint volt fenntartó az egyik alperese. Inkább arról, hogy már évfolyamonként csak egy osztály van, összesen 130 diák, elviszik a magyar szülők a gyerekeket Gyöngyösre, és bár az önkormányzat segít, ahol tud, de visszafordítani a folyamatot nem könnyű. És ez a per megindítása óta fokozódik. Megszakadhat a pedagógus és az iskola, ha nincs segítő környezet, ha nincs a gyerek körül olyan család, amelyik számon kérné, mit csinál, tanul-e, amelyik hónap végén nem tud enni adni, mert képtelen a pénzt beosztani.
Szerinte a dolgok 2011 óta vettek rossz irányt, amióta a romák biztatva vannak. Pedig más településeken is hasonló gondokkal küzdenek, de ott békén hagyják a jogvédők és az általuk mozgatott sajtómunkások a roma közösségeket. Gyöngyöspatáról viszont még mindig nem szállnak le. A radikálisok már eltűntek, a jogvédők még maradtak. Ha meg is állapítják a felelősségüket, mondja, sokat nem segítenek a jogvédők a romáknak, mert nem a pénz kárpótolná őket, hanem az, ha az összeget a képzésükre fordítanák. Ez azonban így semmi más, mint becsapás.
KI A CIGÁNY?
A gyöngyöspatai iskola vezetése mindvégig tagadta, hogy faji alapon válogatták szét a diákokat, hiszen ők ilyen nyilvántartást nem is vezethetnek. A hátrányos faji megkülönböztetést a Btk. bünteti. A kisebbségi ombudsman 2011 áprilisában az iskolában végzett vizsgálatából megtudhatjuk, hogyan készülhetett mégis lista arról, ki tartozik a cigány nemzetiséghez. Amint a Kúria ítéletének indokló részéből kiolvasható, előbb percepció alapján dolgoztak, végül azok kerültek fel a listájukra, akik több szempontnak is megfeleltek. Vizsgálták a gyermek és édesanyja vezetéknevét, a diák halmozottan hátrányos helyzetét, tényleges lakóhelyét és keresztnevét. Az elsőfokú bíróság emellett figyelembe vette a helyi roma önkormányzat volt elnökének a tanúvallomását is, mely szerint helyben köztudomású, hogy ki cigány származású. A településen vannak tipikus cigány nevek, és a legkisebb gyerekek is tudják, melyik utcában laknak a romák.
Mindezek alapján állapította meg a bíróság, hogy mind a fenntartó önkormányzat, mind az iskola tudomással kellett bírjon az intézményben tanuló gyermekek cigány nemzetiséghez való tartozásáról.
0 Megjegyzések