Svédországban 55, Franciaországban 64, Nagy-Britanniában közel száz olyan zóna létezik, ahová a híradások és belügyi direktívák szerint a rendőrök egymagukban nem, csak csapaterővel mennek be. A franciák “kiemelt zónáknak”, a svédek “különleges területeknek” hívják ezeket, míg a hivatalos brit politika a létüket is tagadja, miközben a polgárok messzire kerülik ezeket.
A brit nagykövetség után Németország, Franciaország és Svédország diplomáciai testülete is tiltakozását fejezte ki a kvótanépszavazásra készített kormányzati szóróanyag miatt, amelyen illusztrációként jelenik meg egy térkép, amely több európai ország no-go zónáit jelöli. Az eredetileg katonai kifejezés olyan kifejezést jelölt, amely az “ellenség” ellenőrzése alatt áll, általánosságban viszont olyan területet jelöl, ahol a hatóságok nem tudják érvényesíteni a törvényeket és ahová tisztességes embernek bemenni életveszélyes lehet. Az igaz: egyik ország sem hívja no-go-zónáknak az ilyen területeit, de az tény: saját lakosságuk figyelmét felhívják az ilyen környékek elkerülésére éjszakánként.

A svéd rendőrség hivatalos jelentéseiben szerepel egy lista, amelyen 55 olyan helyszínt jelölnek, ahol saját bevallásuk szerint is csak nehezen képesek betartatni a törvényeket, ahol az oda – akár csapaterővel is – érkező rendőröket rendszeresen fogadja feldühödött, ellenálló tömeg. A svéd rendőröknek – egyes felmérések szerint – csaknem négyötöde fontolgat pályamódosítást a migrációs válság miatt megnövekedett terhek és veszélyek miatt.  A “The Sweden Report” jelentése szerint ezekben a városi kerületekben, lakótelepeken a mentőket, tűzoltókat, a közműellátók munkatársait is rendszeresen támadások érik.

Henrik Höjer, svéd történész, a Svenska Dagbladet hasábjain tavaly márciusban arról írt, hogy – például – Malmöben hogyan alakult át szervezett bűnözés az 1990-es évektől napjainkig, hogyan vették át az illegális bevételeket a helyi drogbandáktól az egyre erősödő bevándorló közösségek. Hozzátéve: a bandák területére belépő rendőröket, tűzoltókat és mentősöket is kőzápor várja.

Idén márciusban a “60 Minutes” című műsor ausztrál tévéstábja forgatott a svéd “no-go” zónákról Stockholm Rinkeby kerületében. A stábot kővel dobálták meg a kizárólag muszlim lakók és az operatőrnek rohanva kellett menekítenie a felszerelését.

A francia belügyminisztérium veszélytérképén 64 olyan területet jelölnek, ahol a francia csendőrségnek mindennapos problémát jelent a közrend fenntartása. A hatóságok 2012-ben alakították ki a “zones de sécurité prioritaires”, vagyis “kiemelt biztonságú zónák” rendszerét. A megfogalmazás szerint ezek olyan területeket jelölnek Franciaország szerte, ahol a lakosság napi szinten aggódik a közbiztonság miatt és ahol a szervezett bűnözés gyökerezik. Az erről szóló tájékoztató-anyag szerint 2014-ben (vagyis a mostani migrációs hullámot megelőzően) ebben a 64 kiemelt zónában 1,6 millió ember élt.
A brit politika hivatalosan hallani sem akar “no-go-zónákról”. Olyannyira nem, hogy észre sem veszik: a brit közvélemény szerint egy egész város kezd ilyen területté változni. Birmingham egyes kerületeiben a muszlim lakosság aránya eléri a 70-80 százalékot. A migrációkutatók a brit bevándorlás jellegzetességeit kutatva alkották meg a “white flight” (fehér röpte – fehér elvándorlást takar… a szerk.) kifejezést, amely annyit jelent, hogy ha egyes földrajzi területeken erősen megnövekszik a bevándorolt lakosság, akkor onnan az eredeti brit lakosság áll tovább.

Amikor a BBC számon kérte Szijjártó Péter külügyminiszteren a népszavazási kampányanyagon megjelentetett “no-go-zóna”-térképet, a beszélgetésről szóló videó a Facebook-on is tovább hirdette a magyarok “felháborító” elképzelését. Csakhogy alatta, a kommentekben a BBC olvasói felajánlják az interjút készítő Evan Davis riporternek, hogy menjen végig – lehetőleg napnyugta után – a londoni Bricks Lanen, vagy látogasson el Birminghambe, ahol sok helyütt a muszlim bevándorlók olyan plakátokat aggattak ki, amelyek szerint azon a területen az iszlám törvény, a saria érvényes. Egy ott készített videóban fiatalok egy csoportja közli: “Mi vagyunk a Muszlim Őrjárat. Ott vagyunk Észak, Kelet-, Nyugat- és Dél-Londonban. Parancsoljuk a jót és tiltjuk a gonoszt. Az Iszlám itt van Londonban… Ez nem keresztény ország. Pokolba a kereszténységgel!” mindeközben a háttérben más férfiak azt kiabálják arabul: “Ami nekünk kell az az Iszlám! Ami nekünk kell az a saria!”

És hogy ez mennyire nem egyedi eset, 2014 januárjában Sir Tom Winsor, Anglia és Wales rendőri erőinek főfelügyelője törvényen kívül álló területekről nyilatkozott a Timesnak.

– Nagy-Britannia egyes részeinek megvan a maga igazságszolgáltatása – jelentette ki a felügyelő, aki a királynő megbízása alapján a rendészeti szervek munkáját felügyeli. Szerinte akadnak területek, ahonnan soha senki sem jelent be olyan súlyos bűncselekményeket, mint a becsületgyilkosságok, a családon belüli erőszak, gyerekek szexuális bántalmazása, vagy női nemi szervek megcsonkítása.

– Vannak olyan, másutt születettekből álló közösségek, akik soha nem fordulnak rendőrséghez. Vonakodom attól, hogy a szóban forgó közösségeket megnevezzem, de vannak közösségek más kultúrákból, akik jobban szeretik a rendőri munkát maguk elvégezni. Közép-Angliában vannak városok, amelyekbe a rendőrség soha nem száll ki, merthogy soha nem is hívják. Soha nem hallanak semmilyen bajról, mert azt a közösség a maga részéről elrendezi.

Bár a rendőrfelügyelő nem említ “törvényen kívüli területeket”, Michael Nazir-Ali, az anglikán egyház magas rangú püspöke tavaly a Sunday Telegraph-ban közzéadott írásában arra figyelmeztetett, hogy az iszlám szélsőségesek országszerte no-go zónákat hoztak létre, ahová más hitűeknek belépni veszélyes.

– (A multikulturalizmus… a szerk.) Egyik eredménye éppen az, hogy még jobban elidegeníti a fiatalokat a nemzettől, amelyben felnőttek. A már elszeparált közösségeket pedig no-go zónákba tereli, ahol a (szélsőséges… a szerk.) ideológiához való hűség az egyetlen elfogadható hozzáállás – állítja az anglikán egyházi vezető, aki ennél is messzebbre ment:

– Máris létezik egyfajta nyomás azt célozva, hogy a saría bizonyos aspektusait érvényesíteni lehessen a brit polgári jogban – közölte Nazir-Ali, akit kijelentései nyomán sokan elítéltek “politikailag nem korrekt” megfigyelései miatt. A Liberális Demokraták szerint mondandója “a valóság nagymérvű karikatúrája”, a Brit Muszlim Tanács “borzalmas rémhírterjesztéssel” vádolta meg. Alig egy hónappal később viszont a brit hatóságok letartóztatással fenyegettek két keresztény prédikátort, akik evangéliumot osztogatták Alum Rockban, Birmingham zömében muzulmánok lakta negyedében, és akiket ezért “gyűlölet-bűncselekmény” elkövetése miatt vontak eljárás alá.


Franciaország no-go zónái:
Svédország no-go zónái:
No-go zónák a XXI. században

Belgium: A 2015-ös párizsi terrortámadások után Brüsszel muszlimok lakta negyedét, Molenbeeket no-go zónává nyilvánították.

Dánia: A Fyn-megyei rendőrség tájékoztatása szerint az ország harmadik legnagyobb városának, Odense- egyik negyedében, Vollsmose-ban a drogcsempészettel foglalkozó afrikai gyökerű bandák “népirtást” hirdettek az eredeti fehér lakossággal szemben. Ezért senkinek sem ajánlott bemennie az ottani gettóba.

Franciaország: A “no-go zone” kifejezést elsők között alkalmazta 2002-ben David Ingnatius, a The New York Times publicistája, aki szerint a francia nagyvárosok “észak-afrikai külvárosaiban” az “arab bandák” rendszeresen gyújtanak fel zsinagógákat és a franciák “behúzott vállakkal” közlekednek. Példaként Párizs “La Courneuve” negyedét említi. Raphael Stainvilee, a Le Figaro-ban 2010-ben azt írta: “valóságos no-go zónának számít a dél-franciaországi Perpignan városa, de Nimes és és Beziers is törvényen kívüli városokká váltak.

Egyesült Királyság: 2012-ben Hamid Ghodse professzor, az ENSZ nemzetközi kábítószerügyi bizottságának tagja arról beszélt, hogy Birmingham, Manchester és Liverpool egyes területei no-go-zónák, amelyet drogcsempészek irányítanak és amely telepóülésrészeket a brazíliai nyomornegyedhez, favellákhoz hasonlított. Louisiana kormányzója, Bobby Jindal tavaly londoni beszédében arról beszélt, hogyan próbálják a muszlim bevándorlók gyarmatosítani a nyugat-európai városokat. Beszédében Tom Winsor kijelentését is példázza, amely szerint egyes londoni kerületekből soha semmilyen súlyos bűncselekményről nem értesül a rendőrség, mert a helyiek, a helyi törvény szerint intézik az igazságszolgáltatást.