A hazai közélet kuriózuma, hogy legalább egy tucat olyan ellenzéki csoport van, amelyik kizárólag az ellenzéki híradókban kel életre, mert a szavazópolgárok, akikre hivatkoznak, hírből sem ismerik őket. Esténként bemondják a nevüket, és kész. Ezek közül három – az Együtt, a PM és a MoMa – közös plakáttal rukkolt elő, melyen egy polgári család nemes egyszerűséggel beint a kvótanépszavazásról szóló hirdetéseknek. Mint mondják, „aki otthon marad, Európára szavaz” – és ezzel szembeköpik az európai szabadság értékét, melyet papíron ők is vallanak.
Ha eddig nem bizonyította volna ezer ponton a hazai ellenzék, hogy egy percig sem érdeklődik az európai szabadság gondolata iránt, akkor tekintsen minden magát szabadságszeretőnek nevező ember az Együtt és a MoMa plakátjaira! A tévében alapvető polgári szabadságunk megvédésére hív fel az üzenet, vele szemben pedig ott a bemutató középső ujj.

Ezen természetesen semmi meglepődnivaló nincsen, hiszen az Együtt – és vele karöltve a magyar ellenzék – deklaráltan nem foglalkozik a muszlim bevándorlás által fenyegetett európai emberekkel. A pártnak egészen önellentmondásos felfogása van a „szabadság” gondolatáról: példának okáért kétlem, hogy Szigetvári Viktor elfogadhatónak tartja a nők lealacsonyítását, rabszolgaként való kezelését, a becsületgyilkosságokat és a tömeges erőszakot.

Az Együtt politikusa ennek ellenére mégis kifejtette, hogy „a magyar férfiak erőszakolják a nőket, nem a bevándorlók”. Mindezt annak dacára is fenntartja, hogy például Svédországban a nemi erőszak 77,6 százalékát a 2 százaléknyi muszlim kisebbség követi el.

A naivitás nem mentség a vegytiszta ostobaságra, és az Együtt liberálisainak is muszáj lesz kinyitni a szemüket: szerte Európában nem a középosztálybeli, fehér, keresztény férfiak indulnak asszonyportyára a sötét utcákon, hanem az általuk éppen egy éve még marasztalt migránsok.

Tavaly szeptemberben például így beszélt erről Szigetvári: „Az ország érdekei sokkal inkább azt kívánnák meg, hogy a menekültek közül valamennyien itt maradjanak, itt dolgozzanak.”

A szabadság és az európaiság gondolatköre sok mindent foglal magába. Politikusok, filozófusok és zsurnaliszták könyvtárnyi írást tettek már közzé ebben a témában: de arra mérget veszek, hogy sem J. S. Mill, sem pedig F. A. Hayek elképzelése szerint nem szerepelt a fogalomkörben a nemi erőszak, a savval leöntés, a papok lefejezése és a zsidók megkéselése.

Konzervatív libertáriánusként és katolikusként is hiszek az európai szabadság eszméjében – és ellentétben az Együtt és a MoMa „liberálisaival”, egy csöppet még az is érdekel, hogy jövőbeli gyerekeim egy szabad Európában nőhetnek-e majd fel. Nem szeretném, hogy a lányom majd rettegve induljon el az utcán este; nem szeretném, hogy a fia­mat lelőjék, miközben majd egy koncerten táncol; és a legkevésbé sem szeretném, hogy a meggyilkolt katolikus papok listáján valaha fel kelljen fedeznem egyet a megannyi ismerős névből.

Ha a baloldalt ma érdekelné a szabad, európai Európa, akkor felszólalnának a muszlim terrorizmus ellen. Megkérdőjeleznék a szabad határok globalista dogmáját, és felszólalnának az új, kontinensszerte burjánzó gyűlölethullám ellen: nem az „iszlamofóbia”, hanem a nőket erőszakoló, melegeket halomra gyilkoló, katolikus papokat lefejező, kóser boltokat megtámadó gyűlölet ellen.

Nem az „őrültek” és a „radikalizált egy százalék” kifejezéseket használnák, hanem néven neveznék a természeti törvényeket nevetve megtagadó, majd azok súlya alatt most összeomló eszmeiséget, amely idáig juttatta Európát: a marxista dogmák által fertőzött, liberális globalizmust és annak elszabadult vérebét, a muszlim szélsőséget.

Európa és Magyarország lakossága rettegve néz a jövőbe. Ez nem „gyűlöletpropaganda” – a balos Guardian tavalyi felmérése szerint jelenleg a terrorizmustól félnek a legjobban a kontinensen, nem pedig a „szélsőjobboldal” megerősödésétől. Ezalól nem képeznek kivételt a baloldali vagy liberális meggyőződésű emberek sem. Ők sem szeretnének felrobbanni, mikor nyaralásra indulva sorban állnak a reptéren; ők is nyugalomban szeretnének szórakozni és – remélem – templomba járni.

A nyugati és európai liberális fiatalok és értelmiség sem az évtizedek óta hangoztatott dogmákat akarja hallani – Bernie Sanders szavazói sem Clinton zászlaja alá tódultak, hanem egyre inkább a falakat építeni akaró Trumphoz. Az Együtt és a MoMa saját választóit hagyja cserben, mikor a kontinensünket és az uniót fenyegető eddigi legnagyobb kihívásra egy gyerekes, éretlen és gyáva beintéssel felelnek.

Most, amikor valóban betörtek otthonainkba – nem a „mikroagressziók”, a csúnya Kárpátia-dalok és a kopasz sérók, hanem a vérengző nőgyűlölet, a gyilkos antiszemitizmus és a melegellenes erőszak rémei –, most kellene kiállni a porondra, és tisztázni: akiknek fontos az európai szabadság gondolata, az megálljt kiált Európa iszlamizálódásával szemben.

Mégsem látni sehol azokat, akik eddig kontinensünk szabadságáért aggódtak. Mégsem látni azokat, akik tavaly szögesdrótos, Hitler-bajuszos címlappal jelentek meg; akik üresen hagyott címlapokkal siratták a sajtószabadságot; akik szerint ez egy „tesztoszteronszagú”, „náci ország”, ahol a „Horthy-rendszert élesztik újjá”.

Ezeknek a szabadságsiratóknak és búsliberálisoknak hirtelen elakadt a szavuk: az eddig ölebként dédelgetett muszlim kisebbség vérszemet kapott, és gazdájára támadt. Nem „menedéket”, nem „megértést” és „toleranciát” követel: hanem saría-törvénykezést és elfátyolozott arcokat; nem együtt élni akar velünk, hanem eltávolítja a karácsonyfákat, és nagyvárosi no-go zónákat épít ki maga körül, ahova már a rendőrök sem mernek bemenni (mint ahogy azt velem személyesen egy brüsszeli rendőr közölte is 2014-ben).

Eljött tehát a helytállás ideje.

Most szeretne mindenki valami ilyesmit hallani a Szigetvárik és Bokrosok szájából: „Nem fogjuk hagyni, hogy [Brüsszel] ránk erőltesse kozmopolita bevándorláspolitikájának keserű gyümölcseit, nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra, nem lesznek törvényen kívüli városnegyedek, nem lesznek zavargások, bevándorlózendülések, és nem fognak bandák vadászni asszonyainkra és lányainkra.”

De ezt nem Szigetvári Viktor mondta.

Hanem Orbán Viktor.

Akinek fontos Európa és a szabadság gondolata, az októberben nem beint a valóságnak, hanem a kvóta ellen szavaz.

A szerző történész