Talán a romantikus Jókai fantáziájának nemes szárnyalását sejtheti az olvasó A kőszívű ember fiai regényének a “Nyergelj, fordulj!” fejezetében. Ám a huszárcsapat sikeres hazatérése nem kitalált, megszépített rege, hanem valóság. Az élet írta akkor a hőstörténeteket.
“Nyergelj, fordulj!” – vissza Magyarországra, mert végveszedelemben a haza!

Kossuth hívó szavára a külországokba vezényelt magyar katonák százai indultak vissza hazájukba, hogy csatlakozzanak a honvédséghez.

A híres Nádor-huszárok ezrede Prága mellett állomásozott, mikor Jellasics, horvát bán támadásának a híre eljutott hozzájuk. Sokan próbáltak hazajutni a messzi távolból, de sokan útközben elestek.

Virágh Gedeonnak és 186 huszártársának sikerült a szökés. 12 napig tartó, életveszélyekkel kísért lovaglás után hazaértek és csatlakoztak a magyar fősereghez a Nádor-huszárok. Ez az ezred volt a színmagyar huszárezred, melyet Jász-Nagykun-Szolnok megye területéről verbuváltak annak idején a császári seregbe.

Kossuth főszázadossá léptette elő a hazatérők vezetőjét, Virágh Gedeont, aki a szabadságharc több csatájában is részt vett.

Cinkotánál sebesülést szenvedett, de egy hónapi lábadozás után fölépült. Vitézségével és bátorságával tüntette ki magát a győztes csomai és kishegyesi csatákban.

Augusztusban még részt vett a vesztes temesvári ütközetben, majd Világos után két héttel ő is fegyverletételre kényszerült alakulatával Borosjenőnél.

Virágh Gedeont az aradi várba záratta Haynau és 1850-ben a hadbíróság kötél általi halálra ítélte az 5. hadicikkelyben foglaltak szerint:

“Semmi kétség nem lehet affelől, hogy a fellázadt huszárok azzal a céllal hagyták el zászlóikat, hogy őfelsége törvényes kormánya ellen felkelt magyar hadsereghez csatlakozzanak. Ebben az esetben az 5. hadicikkely értelmében… minden résztvevőt halálra kell ítélni.”

A hadbíróság éleslátását bizonyítja az a mondat, mely összegzi Virágh Gedeon “súlyos bűnének” motivációját:

“A szökés gyanúsítható oka: hazaszeretet.”

Két hét elteltével enyhítették a halálos ítéletet 16 évi vasban letöltendő várfogságra. A szabadsághős végül 1858. június 2-án szabadult utolsó aradi fogolyként, testileg megrokkanva, de lelkileg-szellemileg egészségesen.

A kiegyezés után tagja lett a Honvédségnek, később az országgyűlés terembiztosa lett. Kunszentmiklós hős fia, aki 1825-ben született mindössze 47 évet élt.

Viszontagságos, küzdelmes, hősi pályafutása Pesten ért véget. Vállalt sorsa a rebellis magyar sors, mely századok óta folytonos volt a magyar haza függetlenségéért.

A kétfejű sas karmai közül szabadulni vágyó Zrínyiek, Thökölyek, Rákócziak szabadságharcainak a folytatása.

Csak így tehetett.

Losonczi Árpád