Belgium nem az az ország, amiről a terrorizmus vagy a csonkítás jut eszünkbe, pedig volt egy királyuk, aki úgy bánt a kongói népekkel, ahogy Hitler vagy Sztálin a saját ellenségeivel, és majdhogynem kiirtott egy egész népet. 
II. Lipót 1865-ben örökölte meg a trónt, és egészen 1909-ben bekövetkezett halálig uralkodott. Fogta a Kongói Szabadállam néven ismertté vált afrikai gyarmatot, egy látszólag tudományos és emberbaráti tevékenységű társaság leple alatt, Henry Morton Stanley segítségével feltérképezte, becsapta a bennszülött uralkodókat, saját nevére íratta a földjeiket.

Amint megszerezte, oly mértékben kizsákmányolta a földet és a népeket, hogy azt leírni is borzalmas. Lerombolta és felégette a helyiek falvait, a területeken ültetvényeket hozott létre, a gumi és az elefántcsont kitermeléséhez pedigkényszermunkára fogta a kongóiakat – gyakran saját elpusztított otthonuk helyén. Aki nem tartotta be az előre megszabott kitermelési kvótákat, vagy csak bármilyen módon szembeszegült a gyarmati tisztviselőkkel, azt megkínozták, megerőszakolták, megcsonkították, vagy megölték – még nagyobb büntetés volt, ha az áldozat feleségét vagy gyermekeit csonkították meg.
Egy férfi, akit nem csonkítottak meg, mert a munkavégzéshez szükség volt a kezeire, d erre odadobták neki ötéves kislánya levágott kezét és lábát.Egy férfi, akit nem csonkítottak meg, mert a munkavégzéshez szükség volt a kezeire, de erre odadobták neki ötéves kislánya levágott kezét és lábát.

A király emellett zsoldosokból álló hadsereget szervezett, akik egyrészt kiiktatták az addigi legnagyobb hatalommal rendelkező rabszolgakereskedőt és csapatát, majd  feletteseik parancait követve kegyetlenkedtek. Az áldozatok számát a becslések három- és harmincmillió közé teszik. 1908-ra a gyarmati lakosság fele (!) odaveszett Lipót miatt.
II. Lipót hazájában rendesen viselkedett, hozzájárult olyan belga nagyvárosok fejlődéséhez, mint Brüsszel, Antwerpen és Oostende. Igen ám, de a király a kongói gyarmatokból származó bevételeiből jótékonykodott, és azt várta, hogy ezért cserébe szépen elfelejtik neki, amit odaát művelt. Bár eleinte mindenki elhitte neki, hogy emberbaráti szeretetből foglalkozik a kongói elmaradott bennszülöttekkel, kegyetlenségeinek híre csak kiszivárgott.
1905-ben olyan hírességek fogtak össze a király kegyetlenségei ellen, mint Mark Twain. A belga kormány így is csak három évvel később annektálta a Kongói Szabadállam nevet viselő gyarmatot, ami ezután kapta a Belga Kongó elnevezést. Lipótot végre elkezdték tetteihez méltón emlegetni, egyes történészek azt is le merték írni, hogy jobb lett volna a világnak, ha ez az ember meg sem születik.
Még Ferenc József osztrák császár és magyar király is „velejéig rossz emberként” jellemezte Lipótot, de hiába volt igazán nemzetközi a felháborodás,  Franciaország, a Német Birodalom és Portugália is ugyanilyen módszereket alkalmazott saját gyarmatain.
A kegyetlen királyt ráadásul soha nem büntették meg. Mivel amúgy sem volt már annyi haszna a kizsákmányolt földből, gond nélkül mondott le róla önként, majd ment számolni többszázmilliós vagyonát, aztán halála előtt nem sokkal még feleségül vette prostituált szeretőjét.